Közel százan az első néptánctáborban

Alighogy véget ért a nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület tagjai által szervezett népzenetábor, hétfőn újabb hagyományteremtő rendezvény következett: az első Nagykárolyi Néptánctábor. A kezdeményezésről Székely Sára főszervezővel beszélgettünk.

Zajlik az első alkalommal megrendezett Nagykárolyi Néptánctábor a Szent László Közösségi Házban. Alig néhány nappal a népzenetábort követően a rekettyések ismét benépesítették a közösségi házat.

„Ez az első Nagykárolyi Néptánctábor, mely abból az indíttatásból született, hogy nem volt lehetőségünk arra, hogy erdélyi néptánctáborba vigyük az összes gyermekünket, így jött az ötlet, hogy szervezzünk meg egyet itthon, Nagykárolyban. Igyekeztünk a programot úgy összeállítani, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelőt. Kitűnő oktatókkal dolgozhatunk együtt ismét, s már a tábor első napján nagyon jó hangulatban töltöttük az időt. Abban, hogy ilyen gyorsan összeszokott a csapat, nagy szerepe volt annak, hogy pénteken ért véget a népzenetáborunk, hiszen akik akkor itt voltak, most is velünk vannak, sőt, még többen vagyunk, mert 95 fővel zajlik ez a tábor” — mondta Székely Sára, a rendezvényt szervező egyesület vezetője.

„Az apró rekettyéseket Benedek Árpád és Szőcs Brigitta oktatják felcsíki és moldvai táncokra. Ők Nagyváradról érkeztek, együtt a Csillagocska zenekarral, akik a tábor egy hete alatt folyamatosan velünk vannak. Májer Raji és Kati Encsről érkeztek hozzánk, s a kis rekettyéseknek tanítanak szatmári táncokat. Varga Norbert Zenga a nagyokat szilágysági táncra oktatja, míg Bodó Emese népdalokat tanít. Kézműveseket is hívtunk a táborunkba, akik segítségével egy másik világba nyerhetünk betekintést. Demeter Miklós Sepsiszentgyörgyről érkezett táborunkba családjával. Miklós felesége udmurt származású, s egyik este majd egy kisfilmet is levetítenek nekünk az udmurtokról, valamint bemutatnak nekünk udmurt táncokat is. Miklós hegedűn kíséri majd, ahogy a felesége az udmurtokról mesél nekünk a film vetítése közben. Ez a népcsoport egyébként Oroszország egyik leghidegebb részén él, mintegy 4000 kilométernyire tőlünk. Az ő táncaik az ír sztepptánchoz hasonlítanak leginkább, s a lányaik is itt vannak velünk a táborban, már táncolni is beálltak közénk. Nagyon közvetlenek, magyarul és udmurtul egyaránt beszélnek. Miklós hagyományos népi játékok elkészítési módját mutatja be a táborozóinknak, tegnap dióhéj fergettyűt készítettek a gyermekekkel, de nemezvirágokat is készítettünk. A táncoktatás mellett lesz bútorfestés, de berendeztünk egy pihenősarkot is, és sok olyasmit igyekszünk kitalálni, ami az előző táborból kimaradt. Külön öröm számunkra, hogy a szülőket is sikerült bevonni, itt vannak velünk, segítenek az ebédnél, de a nagyobb gyerekek is kiveszik a részüket a reggeli készítésének feladatából. Jó kis közösséggé kovácsolódtunk össze, s ez további munkára ösztönöz minket, hisz jó látni, hogy ilyen sokan szeretnének hozzánk tartozni, ennyi embert meg tudunk mozgatni. Kéretlenül is jönnek, segítenek és felajánlanak nagyon sok mindent, az oktatóinknak például házi készítésű finomságokkal kedveskednek.

A táborunkban persze lesz minden, ami egy ilyen jellegű kezdeményezéshez hozzátartozik: hat napon keresztül délelőtt és délután, napi 4–5 órában tanulnak táncolni a résztvevők, délutánonként táncházat tartunk, de pólókat is adunk majd, hogy ez maradjon meg emléknek. Egy napra kirándulást szervezünk valahova a közelbe, egy olyan helyre, ahol a gyermekek kinn játszhatnak. A tábor zárónapján egy nagyszabású táncházat tartunk, melyre a résztvevőkön kívül a szülőket is nagy szeretettel várjuk. Mivel egyre többeket érdekel a hagyományőrzés, a néptánc és a népzene, szeretnénk hagyományt teremteni ezzel a kezdeményezésünkkel, s reméljük, jövőre már pályázati forrásokból tudjuk mindezt megszervezni. Idén helyi cégek, illetve a szülők hozzájárulásából bonyolítjuk le a tábort, s nem tudunk elég hálásak lenni nekik azért, hogy mindenben a támogatásukat élvezhetjük” — mondta el Székely Sára.

Tőtős Tímea