„Közös határon, közelebb egymáshoz”

Két évvel ezelőtt, 2012. szeptember 21-én került első alkalommal megrendezésre szerte az Európai Unióban és a szomszédos országokban az Európai Együttműködés Napja.

A „Közös határon, közelebb egymáshoz” mottójú kezdeményezés célja az európai régiók és országok közötti együttműködés eredményeinek megünneplése — mindezt úgy, hogy közben ízelítőt nyújtson a szomszédos országok és régiók kultúrájából és hagyományaiból.

A Szatmár Megyei Tanács, a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal, a Szatmár Megyei Múzeum, a Mátészalkai Múzeum, az Ungvári Állami Egyetem és a Romániai Ukránok Egyesületének szervezésében csütörtök déltől pénteken kora délutánig Szatmárnémeti ad otthont az Európai Együttműködés Napjának. A megyei múzeummal szembeni téren a magyarországi és ukrán mesteremberek mellett Szatmár megye minden népművészeti tájegysége képviseltette magát, az avasi gyöngyhímzőktől a fafaragókon, üvegfestőkön, a nagykárolyi szarutárgy-készítőn át a vámfalui keramikusig. Az Európai Unió támogatásával megszervezett rendezvény értelemszerűen az Európai Unió himnuszával, az Örömódával kezdődött, melyet a bélteki fúvószenekar adott elő, Mircea Câcu vezetésével, majd a csoportok pattogó ritmusokra vonultak fel és a teret körbejárva mutatták be a hagyományos, illetve modernebb népviseleteket. Miközben a megyei tanács elnöke és a többi jelen lévő hivatalosság röviden üdvözölte a jelenlévőket, egyre több kíváncsiskodó érkezett a térre és állt meg a faházikók előtt, melyek mindenikében egy-egy népművész állította ki portékáit — sőt a házikó előtt fel is állította korongozó-berendezését, illetve a kályhát és a kovácsüllőt. Hiszen a rendezvénysorozat keretében betekintést nyerhettek a kovácsolás, a bútorfaragás és -festés, a hímzés és a szarutárgyak készítésének rejtelmeibe. Czikker András nagykárolyi fésűkészítő-mester szívesen mesél és mutatja közben az egykori fésűkészítő reszelőket és tárgyakat: „Egy fésűt legalább hússzor vettek kézbe, mielőtt elkészült volna. A legjobb és legtartósabb fésűket, kontytűzőket pedig a szürkemarha szarvából lehetett készíteni” — mondja. A mellette lévő Egri Sándor és Adorján Béla mátészalkai kovácsmesterek is ugyanolyan szívesen magyarázzák minden mozdulatukat a nézelődőknek, miközben nagyokat koppantanak az izzásig hevített vasrúdra, hogy vékony pengévé kalapálják azt. A magukkal hozott és kiállított kések, kardok talán a borotvánál is élesebbek.

Színkavalkád az Ukrajnából érkezett népi mesterek kiállítása és ízkavalkád a Kárpátaljáról érkezettek diós kalácsa, fonott pászkája, különleges ünnepi fánkja, melyekkel szívesen kínáltak minden standjukhoz lépőt, akárcsak az avasiak a híres pálinkájukkal.