Közös szerepvállalásra van most szükség
Miután az RMDSZ elveszítette kulcspozícióit a Szatmár Megyei Tanácsban és a megye néhány önkormányzatában, a lassú építkezés folyamatába kezdett. Nagy Szabolcs, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének ügyvezető elnöke közeli és távolabbi terveiről nyilatkozott.
— Szeptember 1-jétől nevezte ki Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke a szervezet ügyvezető elnökévé. Mit jelent az ön számára ez a tisztség?
— Először is el kell mondanom, hogy ez nagyon megtisztelő feladat. Ezen túl pedig rendkívüli felelősség is, hiszen a megye legnagyobb érdekvédelmi és politikai szervezetének ügyvezetőjeként sok jelen és jövőbeli esemény alakulásában meghatározó szerepem jut. Országos és megyei szinten is eléggé megnehezedett az érdekképviselet sorsa, és itt nem feltétlenül csak az önkormányzati és parlamenti választások után kialakult helyzetre gondolok. Bár vitathatatlan, hogy egy teljesen új korszak kezdődött akkor, amikor politikai ellenfeleink ki akarták élezni a nemzeti kisebbségek és a többségi nemzet közötti ellentéteket. Nehezebb volt kompromisszumokat, partnereket találni, de azt hiszem, egy év eltelte után — legalábbis a megyei magyarság körében mindenképpen — újra a szakmaiságra helyeződik át a hangsúly.
— Múltbéli tapasztalatai mennyiben segítik munkáját?
— Maga a feladatkör, amivel megbízott a megyei elnök és az Állandó Bizottság, nem ismeretlen számomra, hiszen az elmúlt hat évben intenzíven foglalkoztam a megyei érdekképviseleti struktúrákkal, a megyei szervezetekkel, illetve megyei önkormányzati szinten az RMDSZ munkájával. A Szatmár Megyei Tanács elnöki kabinetjéből elég jó rálátásom volt mind a megyei fejlesztések alakulására, mind a szervezeti életre, illetve az emberi kapcsolatokra. Természetesen azóta sok minden megváltozott, az RMDSZ is komoly átalakuláson ment át. Új arcok, hasznos emberek segítik a korábbról már ismert személyek munkáját. Úgy vélem, az új véleményekkel, látásmódokkal hasznosabban tudjuk kezelni a felmerülő problémákat. Ez mind helyi szinten, mind megyei szinten egyaránt érvényes.
Lehetőségek
— Az RMDSZ megyei szintű önkormányzati struktúráját is ismeri. Ügyvezető elnökként milyen mértékben tudja segíteni az ott tisztségben lévők munkáját?
— Egy olyan periódusban vállaltak mandátumot önkormányzati tisztségviselőink, amelyben sem megyei, sem országos szinten nem rózsás a helyzet. Már ami a finanszírozási kérdéseket illeti. Sok új személy vállalt tisztséget 2012-ben, akik nagy tervekkel, elképzelésekkel kapták meg a szatmáriak bizalmát. Ugyanakkor sok polgármester, alpolgármester és tanácsos a múltban megkezdett munkáját folytatná, ha adottak lennének a lehetőségek. Hosszú évek óta nem volt ennyire ellenzéki helyzetben az RMDSZ, ez megérződik a magyarlakta vidékeket érintő központi, a forráselosztást érintő politikában. Kevesebb a finanszírozási lehetőség, és a tenni akaró önkormányzati vezetőink nehéz helyzetben vannak. Felelőtlenség lenne azt ígérni, hogy ez az ügyvezetői tisztséggel együtt járó lehetőségeimmel megoldódik. Amiben segíteni tudok, az az, hogy megerősítve a hátuk mögött álló szervezeti hátteret, az érdekképviseleti szervezetünk szemszögéből erősebb tárgyalási pozíciót harcoljunk ki számukra. Ezzel megteremthetjük a lehetőségét annak, hogy hatékonyabban dolgozhassanak a korántsem barátságos rendszereken belül. Ez azonban az önkormányzati vezetőink segítsége nélkül nem lehetséges. Ezért is volt fontos, hogy Pataki Csaba megyei elnök úr először velük ismertesse a kinevezésemről szóló döntést. Jóleső érzés volt, hogy ezt elfogadták, és támogatnak. Sokukkal baráti viszonyt ápolok, az elmúlt évek során sokat dolgoztunk eredményesen együtt. Talán ez lehet a záloga az eredményes munkának a továbbiakban is.
Közhangulat
— Milyen a közhangulat a megyében?
— A szociális problémák és a folyamatosan változó törvényi háttér miatti helyzet elemzésével sokat foglalkoznak szakemberek. Erre én nem szeretnék kitérni, mindenki a saját bőrén érzi a választások óta bekövetkezett változások hatásait. Ami az RMDSZ-szervezeteket illeti, el lehet mondani azt, hogy furcsán és elég nehezen megszokható helyzet az, hogy a magyarság érdekképviselete egy elég hosszú periódus után ellenzékben van, leszámítva a Szatmár Megyei Tanácsot, ahol sikerült megőrizni legalább az alelnöki tisztséget. Nem igazán lehet helyesen reagálni erre a helyzetre, furcsa az, hogy az érdekérvényesítés és a magyarság jogainak az érvényesítése sokkal nehezebben sikerül, mint például pár évvel ezelőtt. Ezekre lehetne konkrét példákat felhozni, de szerintem minden szatmári magyar és sváb látja ennek a jeleit. Ezen a helyzeten próbálunk valahogy javítani. Arról beszélt Pataki Csaba és Kereskényi Gábor, a megyei, illetve a szatmárnémeti városi szervezet elnöke a helyhatósági, illetve a parlamenti választások után, hogy a következő periódus az építkezés időszaka kell legyen, erre helyezzük a fő hangsúlyt. Azokat a bástyákat, amelyek a magyarok és svábok lakta településeken az önkormányzatokban megvannak, azokat tovább kell erősíteni, és a szervezetnek továbbra is arra kell koncentrálnia, hogy meglegyen egy nyitás azok felé, akik eddig nem érezték fontosnak az érdekvédelmi szervezeten keresztüli szerepvállalást. Ennek már vannak pozitív hozadékai. Rendkívül pozitívan értékeljük például azt is, hogy a Partiumi Magyar Napok megszervezésében milyen nagymértékű közösségi és civil összefogás volt a szatmári magyar vállalkozók vagy az egyszerű magyar emberek részéről. Mintha mindenki érezné, hogy most egy kicsit közelebb kellene húzódnunk egymáshoz, mintha egy kicsit azt éreznék az emberek, hogy sokkal jobban ki kell nyilvánítanunk azt, hogy együvé tartozunk, hogy közösen kell gondolkodnunk a jövő építésében. A Partiumi Magyar Napok kapcsán mind a helyi vállalkozók, mind a közadakozás, mind az önkéntesek számát nézve messze túlszárnyaltuk az elmúlt éveket. Sikeresebb rendezvényt tudtunk így megszervezni, úgy, hogy az önkormányzati szintű támogatás jelentősen csökkent. Úgy vélem, hogy ez egyértelmű jele az RMDSZ-be vetett megelőlegezett bizalomnak. Ez az, amire építeni lehet, és ami bizalmat ad a jövőt illetően. Egyre többen keresik fel a megyei székházat kisebb-nagyobb problémákkal, vagy csak egyszerűen véleményt nyilvánítani, segítséget nyújtani vagy akár ismerkedni, én ezt mindenképpen pozitívumként könyvelem el.
Tömb és szórvány
— A községek egy részében többségben vannak a magyarok, máshol a fele-fele arány körül, és vannak a szórványok. Ezt a három kategóriát együtt vagy inkább külön kellene kezelni?
— A háromnál sokkal több kategóriáról kell beszélnünk szerintem. Úgy gondolom, és személyes tapasztalataim is azt mutatják, hogy minden közösséggel külön kell foglalkozni. Egyszerű, szórvány- vagy tömbmagyarságra írt közösségépítési „receptekkel” nem lehet dolgozni. Minden helyi közösséget egyenként kell megismerni, feltérképezni, néha egyes mai események okait a messzi múltban kell megkeresni. Hasznos segítséget nyújtani nem lehet, ha nem ismerjük pontosan az illető közösség igényeit. Ez pedig személyes találkozások, élő kapcsolat nélkül nem működik. Ebben úgy látom, hogy az RMDSZ jelenlegi vezetése mindenképpen partner. Soha nem működött az a tendencia, hogy valaki Szatmárnémetiből akarja megmondani, hogy mi a jó vidéken. Főleg úgy, hogy nem ismered a helyi helyzetet. A központi direktívák alapján irányított szervezetépítést nem most fogjuk megkezdeni. Folytatjuk a párbeszédet. Visszatérve a különböző kategóriákra, azt ki kell hangsúlyozni, hogy ott, ahol erős sváb és magyar közösség van, sokkal egyszerűbb elérni, hogy a nemzeti értékek ne szoruljanak háttérbe. Ott, ahol számszerűen kevesebben vagyunk, és még a helyi román vezetőség is elutasítóan fordul igényeink felé, nehezebb a dolgunk, ott megyei szintű segítségre van szükség. Gondolok itt például a nagy múltú Erdődön folyamatosan háttérbe szorított magyar értékekre. Keményen ki kell állnunk a közösség mellett, meg kell értetni azokkal, hogy akik a település sorsát irányítják, döntéseiket nem hozhatják meg öncélúan egy közösség kárára.
— Vannak olyan községek, ahol többségben van a magyarság (például Bogdánd), de nincs magyar polgármester. Ezeken a helyeken elkezdődött-e az építkezés?
— Kiemelhetünk ilyen példákat, ahol a magyarság számaránya megengedné azt, hogy az RMDSZ komolyabb szerepet vállalhasson a közösség életében, de nem biztos, hogy szerencsés. Összetett gondok azok, amelyek egy látszólag nyerő helyzetből mégis vesztesként hozzák ki közösségünket az elmúlt években. Tudjuk, hogy egyes helyeken különböző sérelmek, esetleg elégedetlenségek miatt nem működött feltétlenül a kommunikáció helyi szinteken. Egy biztos, amit a megyei szervezet szeretne: ilyen helyeken nem szeretnénk fentről megmondani, hogy mi a helyes út, hiszen a helyi lakosok ezt jobban látják. Az, amiről az előbb beszéltem, hogy a kapcsolat a szervezet és a magyar lakosság között egyre szorosabbra fűződik, ez mindenképpen annak a jele, hogy helyi szinten az emberek igyekeznek megtalálni a legmegfelelőbb megoldásokat, s ebben a megyei szervezet mindenképpen partner lesz.
Női tagozat
— Az RMDSZ megyei struktúráiban történik-e valami konkrét változás?
— Inkább úgy mondanám, hogy a változás már jó ideje elkezdődött. Azt érzékeltük, hogy igény mutatkozik arra, hogy valamilyen szinten hasonló elveket valló, hasonló érdeklődési körű emberek az RMDSZ-en keresztül próbáljanak meg tevékenyek maradni. Ennek köszönhető, hogy a platformok épp a hetekben szerveződnek újjá, illetve az, hogy az ifjúsági szervezetek is új erőre kapva folyamatosan szervezik a programjaikat. Így például még tavaly az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének megalakult a női tagozata is.
— Mi az, ami tőlük elvárható?
— Országos szinten a Szatmár megyei RMDSZ-szervezet volt az első, ahol a benne tevékenykedő nők fontosnak tartották azt, hogy közösségbe tömörülve hallassák a hangjukat. Hamarosan ennek a struktúrának — már ami a női tagozatot illeti — egyre komolyabb szerep jut a megyei szervezetben. Valamikor szeptember folyamán a női tagozat csatlakozik az országos szervezethez és — beszélgetve a kezdeményezőkkel, úgy érzem — olyan munkát fognak elkezdeni, amely nem feltétlenül szolgálja azt a populista női szervezeti tevékenységet, amit más pártokban látunk. Sem egy álkaritatív szervezet nem akar lenni, sem egy árnyékszervezet, ami jól mutat a sajtóban. Arról van szó, hogy olyan értékes női szereplők jelennek ott meg, akik úgy gondolják, hogy talán így sokkal jobban tudják kezelni a társadalomnak egy-egy problémáját. Ez új arcokat, új tevékeny közösséget is jelent. Igyekszünk előkészíteni a terepet minden olyan személy számára, aki eddig valamilyen okból nem szeretett volna előtérbe kerülni, úgy gondolta talán, hogy a véleménye nem eléggé fontos, oldják meg helyette mások a dolgokat. Megfelelő helyet, megfelelő teret biztosítunk akár a nőknek, fiataloknak, nyugdíjasoknak, szakembereknek arra, hogy a saját körükben a szervezeti munkát segítve mondják el véleményüket, érvényesítsék érdekeiket, és járuljanak hozzá, hogy ez a nagy szekér előre haladjon.
Jó szakemberek
— Kormányváltás idején mindig fennáll a veszélye annak, hogy lecserélik a kormánynak alárendelt intézmények igazgatóit, aligazgatóit. Elérhetjük-e valaha, hogy ezekre a tisztségekre szakembereket nevezzenek ki, nem pedig pártkatonákat?
— Ha visszanézünk az utóbbi évek kormányzati ciklusaira, ezt az elvet így nyersen érvényesíteni szinte lehetetlen volt, egy dolog miatt mindenképpen: nemcsak a számarányunk miatt igyekezett az RMDSZ tisztségeket szerezni a szakembereinek, hanem pontosan a szakmaiság miatt. Talán éppen ennek köszönhető, hogy nem a számokban, hanem az eredményekben mértük ezeknek a tisztségeknek a mennyiségét. Ennek is köszönhető az, hogy függetlenül a kormányzati ciklustól, az igazán jól tevékenykedő szakembereinket megtartották a különböző tisztségekben. Vannak olyan helyek, ahol egyáltalán nem lehet játszani a számokkal, például a tanügyben, ahol egyszerűen már a tanügyi törvény alapján is, a magyarság érdekképviseleti szervezetének is szerephez kell jutnia. A tanügy egy jövőt építő intézmény, itt mindenképpen jelen kell lennünk. Van egy közeledés a román kormánypártok részéről, reméljük, hogy ez megmarad, bár a magyar szakemberek kirúgásával fenyegető Damoklész kardja mindig megjelenik. Sokszor már nemcsak vezetői tisztségekért kell érvelnünk, hanem egyszerű alkalmazotti szinteken is megy a helyezkedés. Ennek a boszorkánykonyhájában nehezen találja meg a helyét az, aki csak a munkáját szeretné tisztességgel elvégezni. Kötelességünk számukra segíteni, és lehetőségeink alapján meg is tesszük.
— Beszélne néhány mondatban a következő időszak meghatározó feladatairól?
— Meg kell jobban ismernünk a helyi struktúráinkat. Amellett, hogy irodákban ülve várjuk a problémák beérkezését, mindenképpen ki kell menni a helyszínekre, és ott beszélgetni az emberekkel. Olyan rendezvényeket, rendszereket kell létrehoznunk, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az új emberek is megtalálják a helyüket közöttünk. Olyanok, akik segíthetik a munkánkat. A következő periódus arról kell szóljon, hogy minden helyi szervezet vezetőivel, tagságával külön-külön elbeszélgetve, szorosabbra fűzzük a kapcsolatot. Sokat fogok vidékre járni — ha hívnak sokat, ha nem, akkor még többet. Megerősítjük helyi szinten mind a magyar civil szervezetekkel, mind a svábság képviselőivel a kapcsolatainkat. A közös szerepvállalásunk eddig is jó eredményeket hozott magával. Új alapokra helyezve ezeket a partnerségeket, lendületet kaphat az érdekképviselet megerősítésének folyamata. Számítok mindenkire, szervezeten belül és szervezeten kívül is, aki hasznos tanácsokkal, ötletekkel, de elsősorban munkával kíván ehhez a folyamathoz hozzájárulni.
Elek György
