Közösségben a szív fiatal marad

Az idősek világnapja a Reménység Idősközpontba járó nyugdíjasok számára az életszeretet, a szép és boldog időskor örömünnepe.

Verssel, tánccal, dallal ünnepelték meg a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet szatmárnémeti Reménység Idősklubjának tagjai az idősek világnapját. Az eseményen jelen volt, az idősek örömében osztozva Román János Caritas-vezérigazgató, valamint Apan Mónika, a szervezet Szatmár megyei tevékenységéért felelős aligazgató is.

A rendezvényt Hauler Magdolna központvezető nyitotta meg, majd Román János vette át a szót, aki méltatta a klub tevékenységét, az ott folyó aktív, pezsgő közösségi életet. „Azt mondják a szakemberek, hogy a szív öregszik meg utoljára. Mindenki annyi éves, ahány éves a szíve. Ha a szíve virgonc még, és kitárul mások felé, biztos vagyok benne, hogy az ember addig fiatal, annak ellenére, hogy a külsején valószínűleg látszik az idő múlása, vagy úgy érzi, hogy a teste már nem olyan egészséges, mint volt. Én azt kívánom önöknek, tárják ki szívűket, fiatal szívűket pedig sok fény ragyogja be, és legyen ott helye Istennek is!” — fogalmazott a vezérigazgató.

Az idősek ezúttal is kulturális műsorral készültek a különleges alkalomra. A hamarosan 87. születésnapját ünneplő Kruzlics János a különböző életszakaszokról beszélt, azt kívánva klubtársainak, hogy érjék meg erőben, egészségben azt a kort, amelyet ő, magának pedig azt, hogy ő is jelen legyen, amikor ez megtörténik. Marchiș Gheorghe (Gigi) a szépkorral kapcsolatos gondolatokat osztott meg a hallgatósággal. Kiss Ana Agelica Grosu: „Egyáltalán nem akarok megöregedni!” című versét adta elő. Puiu Rozália Margó saját költeményét szavalta el, „Életem története” címmel, melyben elmondása szerint benne van a bánata, öröme és klubtársai is, hiszen amióta rendszeresen jár a Reménység Központba, férjével, Mirceával együtt, életük összefonódott a klub mindennapjaival.

Az esemény bállal folytatódott, melyet idősebb Johann Strauss Radetzky-indulójára bálmegnyitó bevonulás vezetett fel. Ezután pedig a táncé, a vidámságé volt a főszerep.

Egy igazi közösséghez való tartozás fokozza az életkedvet, erőt ad a mindennapok gondjainak elviseléséhez. Egy ilyen közösség tagjaiként a Caritas Reménység Központjába járó idősek tudják, még sok tennivalójuk van, még sok közös élmény vár rájuk, és — ahogyan a klub neve is sugallja — soha nem szabad feladniuk a reményt.