Községösszevonás a megoldás?

Cioloş miniszterelnök újra — tárgyilagos és szakmai — vita tárgyává tenné Románia régiósítását, melyre 4 alternatívát is bemutatott. Szorgalmazná a községek és falvak összevonását is.

Lassan hat éve van terítéken a téma, legelőször 2010-ben került napirendre az ország közigazgatási reformja, a decentralizáció és a regionalizáció, s bár abban mindenki (a közigazgatásban dolgozók és a közigazgatás ügyfelei, az egyszerű emberek is) egyetért, hogy a Romániában alaposan túlburjánzott bürokrácia már nagyon is megérett a reformra, az egyszerűsítésre, mindeddig elméletek gyártásán és fejtegetésén túl egyéb nemigen történt. Legutóbb 2013-ban volt nagyobb méretű társadalmi vita, akkor a Ponta-kormány tett konkrét javaslatot a régiósításra — elképzeléseik szerint a jelenlegi gazdasági fejlesztési régiókat akarták volna felruházni közigazgatási jogkörökkel, ugyanakkor megmaradtak volna a megyei önkormányzatok is. A tervezet ellen határozottan síkra szálltak és tiltakoztak a romániai magyar pártok, mert — egyebek mellett — a romániai magyarok valamennyi ilyen új közigazgatási egységben kisebbségbe szorultak volna.

Dacian Cioloş miniszterelnök most a régiósítás négy alternatíváját mutatta be, tárgyilagos, szakmai vitát szorgalmazva a különböző elképzelésekről, a lehetséges változatok előnyeiről és hátrányairól. Mindezen, nagy léptékű alternatívák bemutatása mellett elmondta azt is: véleménye szerint a helyi közigazgatás egyszerűsítésének legjobb módja a községek, falvak összevonása lenne, hogy ne maradjanak olyan közigazgatási egységek, amelyek 3–5 ezernél kevesebb lakos számára biztosítanák a közszolgáltatásokat. E javaslat első hallásra szimpatikusnak tűnik — de kérdés, hogy a lényeges problémákra valóban jó megoldás lenne-e.

A régiósításról szóló közvita újrakezdését szorgalmazó miniszterelnök véleménye szerint a helyi közigazgatás egyszerűsítésének legjobb módja a községek, falvak összevonása, hogy ne legyen olyan közigazgatási egység, amely 3–5 ezernél kevesebb lakos számára biztosítaná a közszolgáltatásokat alacsony színvonalon, túlságosan magas költségek mellett.

„Hogy mennyire hatékonyak vagy sem a jelenlegi megyék, az relatív, az adott kérdéstől függ, s véleményem szerint az ország területének nagyságához viszonyítva a 40 megye se nem sok, se nem kevés. Tény, hogy többször is felmerült már az önkormányzati rendszer átszervezésének problémája, és tény az európai uniós tendencia is, amely nem a feldarabolódást, hanem a koncentrálást szorgalmazza. Különösen érvényes ez a községek esetében — általánosan elfogadott megoldásnak számít a kicsi önkormányzatok összevonása, s erre jó példával szolgálnak a lengyelországi vagy akár a dániai esetek is. De hogy ez az összevonás mennyire kivitelezhető Románia 3200–3300 községe esetében… Első hallásra jól hangzik és hatékonynak is tűnik, de nagyon oda kell figyelni: két község összevonása esetén mi az előny, mi a hátrány, mit veszítünk és mit nyerünk. Ezt nagyon alaposan ki kell dolgozni. Tény és való, ha például két vagy három községet egybevonnak, nem lenne akkora az adminisztratív személyzet, de a lényeges dolgokon nem módosítana az összevonás, az önkormányzat helyi jövedelme sem lenne nagyobb, mert ugyanazok a lakosok ugyanannyi adót fizetnének be, ugyanolyan maradna az infrastruktúra, a szociális ellátás, az oktatás és a ugyanakkora a közszolgáltatások költsége is. Tételesen lebontva, egy ilyen összevonás nagyon kevés anyagi haszonnal jár és a nagyobb volumenű kiadások nem is csökkennének — túl nagy előny nem származna belőle. Arról már nem is beszélve, hogy a 3–5000 lakos lehet, hogy 25–30 km-es körzetben élne, és ekkora területet községként adminisztrálni egyszerűen képtelenség. Amit viszont biztos rontana: az adminisztráció messze kerül a lakostól, az emberektől. Az 5–6 falvas községek most is megszenvedik ezt, főleg a községközponttól távolabb lévő falvak, hiszen az erősebb vonzáskör elviszi a pénzeket, míg a 2–3 falvas községeknél jobban oda tudnak figyelni minden település gondjaira.

„Tény, és igazolt tény: a 2004-ben

különvált községek mindegyike jól járt!” 

Ilyés Gyula

Kevés pénzzel maradtak ugyan, de tudtak saját maguk dönteni, saját prioritásaiknak megfelelő programokat keresni és megpályázni, és a magyar falvak, melyek román községekről váltak le, külön jól jártak. Ezzel az elképzeléssel a szórványban nagyon sok magyar község szűnne meg, mi, magyarok — nemzetiségi szempontból — csak rosszul járnánk vele, nagyon sok település fejlődési lehetőségei romlanának, és a szegény falvak még inkább megéreznék ezt. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a csökkentett számú adminisztratív személyzet ugyanazt a volumenű munkát kell majd elvégezze, hiszen a lakosok száma nem fog csökkenni. Mindenképp nagyon komoly és alapos hatástanulmányt kell készíteni erről az elképzelésről, amely egy hosszú távú és nagy volumenű dolog. Megvalósításához talán egy mandátum sem elég, még ha meg is van hozzá a komoly politikai akarat” — fejtette ki véleményét Ilyés Gyula, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke.

A régiósítás újbóli napirendre kerülésével kapcsolatban Kereskényi Gábor képviselő úgy fogalmazott: „Most, ebben a pillanatban az országnak stabilitásra van szüksége, például a választások megszervezése tekintetében — értem ez alatt a helyhatósági és a parlamenti választásokat is. Azt követően lehet, sőt legyen is prioritása a következő törvényhozásnak a régiósítás — viszont számunkra a legfontosabb a decentralizáció, hogy a döntések az emberekhez minél közelebbi szinten szülessenek meg, mert ez a legfontosabb.

„Számunkra a legfontosabb a decentralizáció,

hogy a döntések az emberekhez minél

közelebbi szinten szülessenek meg.”

Kereskényi Gábor

Én személy szerint minden regionalizálásra gyanakvóan nézek — elég csak az adóhivatal Kolozsvárra való költöztetését említeni.”

„Mindig a helyi autonómiáért harcoltunk és harcolunk — volt, amikor sikerült és volt, amikor nem” — mondta Pataki Csaba szenátor, hozzátéve azt is: abban egyet ért Cioloş miniszterelnökkel, hogy sok önkormányzat állami támogatás nélkül nem tudna működni — de azt kell elsősorban megvizsgálni: miért is alakul ki egy ilyen helyzet. „Vannak az összevonásokkal kapcsolatban működő modellek, de a lényeges kérdés: hogyan jut el az emberekhez a közszolgáltatás? Mit is rejt magában pontosan a községek összevonása? És a regionalizáció? Ki károsodik és mennyivel — ki nyer és mennyit? Meg kell kérdezni az érintetteket, a régiósítás „rendezőit”: figyelnek-e, érdekli-e őket annak pozitív vagy negatív hatása?

„Mindig a helyi autonómiáért harcoltunk és

reális decentralizációt akarunk, amelynek érdemi,

átható eredményei is vannak.” 

Pataki Csaba

Igen, elméletben, és ha minden olyan szinten működne az országban, ahogy nem, akkor mindegy is lenne, fizikailag hol is működik egy adott intézmény — de ettől mi még nagyon messze állunk” — mondta, utalva ő is az adóhivatal régiósítás miatti Kolozsvárra való költöztetésére. „Persze, nem idén fog lezajlani a régiósítás közvitája, és a következő parlamentnek lesz a legfőbb feladata az adminisztratív reform nyugodt átgondolása és mérlegelése. Mi — egyedüli következetesekként a témában — reális decentralizációt akarunk, amelynek érdemi, átható eredményei is vannak” — tette hozzá.

Szabó Kinga Mária