Krakkói kirándulás

Megdöbbentő, de ugyanakkor kellemes kiránduláson vehettünk részt az elmúlt hétvégén. A hajnali indulás sem szegte kedvünket, kíváncsian vártuk, hogy megérkezzünk Lengyelországba, a koncentrációs táborok színhelyeire és az egykori fővárosba, Krakkóba. Útközben gyönyörködhettünk a Magas-Tátra hegyeiben, és egy rövid megállóra is szakítottunk időt Wadowicében, II. János Pál pápa szülővárosában. Miután körbejártuk a város főterét, továbbindultunk, és meg sem álltunk Birkenauig. Már az érkezésnél megdöbbentő látványt nyújtott a hatalmas megsemmisítő tábor. A félelmetes vaskapu, a szöges kerítések, a krematórium romjai, az alvóhelyek, a mellékhelyiségek, amelyekben nem emberi körülmények uralkodtak, mind hozzájárultak a fagyos, komoly, nyomasztó hangulat megteremtéséhez.

Így mentünk tovább Auschwitzba, ahol a híres „A munka szabaddá tesz’’ felirat alatt átlépve betekintést nyerhettünk a barakkokba és a gázkamrákba is. Érdekesség, hogy létezik egy barakk, amelyben a magyarországi elhurcolt zsidókra emlékeznek; itt tudhattuk meg, hogy minden tizedik áldozat magyar nemzetiségű volt. A többi helyiségben az elhunytak képei lógtak, és a megmaradt leborotvált hajak, ruhák, tárgyak voltak kiállítva. Mivel Auschwitz teljesen ép, nem romboltak le semmit, itt szembesültünk igazán a rengeteg szörnyűséggel.

Másnap meglátogattuk Krakkó fontosabb nevezetességeit: a Wawel-dombon található Királyi Palotát és Székesegyházat, a Jagello Egyetemet, a város főterét és az ott található Szent Adalbert-templomot, illetve a Flórián-kaput. Ezután a szabadidőben Krakkó macskaköves utcáit róhattuk, a főtéren sétálhattunk, és csodálhattuk a lengyel várost.

Délután ellátogattunk a Wieliczka sóbányába, ahol több száz lépcső megmászása során megismerhettük a bánya történetét és belsejét.

A harmadik nap nagyrészt a hazaúttal telt, viszont megálltunk egy rövid sétára Kassa történelmi központjában, ahol még egy autókiállítást is elcsíptünk.

Vasárnap este fáradtan, de jókedvűen érkeztünk haza. Hálásak voltunk, hogy a saját szemünkkel láthattuk a koncentrációs táborokat, és valamennyire megérthettük, megismerhettük a múltat. Olyan élményben lehetett részünk, amelyre még sokáig emlékezni fogunk.

Pótor Andrea,

XI. D