Krisztusban szeretett Testvérek!

Mi, keresztények, örök optimisták vagyunk. Optimizmusunk a hitünkből táplálkozik, mégpedig abból a hitből, melyet karácsonykor ünneplünk. Ugyan nem érjük fel ésszel, hogyan volt lehetséges, de hisszük, hogy Isten emberré lett. Egyszülött Fia által magához ölelte a világot, és többé nem hagyja el: mindvégig megtartja szeretetében.

Nézzétek, ez a kisgyerek, akinek még a szálláson sem jutott hely, ő, az Isten Fia! Hiszitek ezt? Bár születése csendben történt, mégis ünnepét fénnyel és pompával üljük. Karácsony estéjén hány templom és családi otthon ablakából árad a fény, és milyen sokan vannak, akik örömmel fogadják a jó hírt: Krisztus Jézus született! Ugyanakkor hány családban csupán külsőség ez az este. A karácsonyfa ragyog, de a körülötte állók szívébe nem hatol be a fény. Szabad ebbe belenyugodnunk? Szentatyánkkal együtt vallom, hogy a mai világban szükség van azok hiteles tanúságtételére, akiknek eszét és szívét megvilágította Isten Igéje, s így képesek megnyitni mások eszét és szívét is az Isten és az örök élet iránti vágyra. Csak az a kérdés, hogy a mi szívünket valóban megvilágítja-e a betlehemi Kisded fénye? Egy keleti tanító egyszer azt kérdezte a tanítványaitól, miből tudják megmondani, hogy véget ért az éjszaka, és elkezdődött a nappal. Az egyik azt mondta:

Ha a távolban látsz egy állatot, és meg tudod mondani, hogy tehén vagy ló.

Nem — mondta a tanító.

Ha ránézel egy távolban lévő fára, és meg tudod mondani, hogy az körtefa vagy mangófa.

Ez sem jó — mondta a tanító.

Hát akkor mi a helyes válasz? — kérdezték a tanítványai.

Ha egy férfinak az arcába nézel, és felismered benne testvéredet, vagy ha egy nőnek az arcába nézel, és felismered benne nővéredet. Ha még erre képtelen vagy, mindegy, hogy hol áll a nap, továbbra is éjszaka van. (Anthony de Mello nyomán)

Igen, Isten azért lett emberré, hogy kinyissa a szemünket, és betöltsön a felismerés fényével: mi testvérek vagyunk! Ez a tudat kell elkísérjen a hamarosan kezdődő új polgári évben, s mélyen a lelkünkbe kell égesse karácsony üzenetét. Testvérek, szeretném, ha azt mondhatnám, hogy jobb életünk lesz a következő évben, mint az idén volt, de ezt nem tudhatom. Szeretném, ha azt mondhatnám, hogy egészségesebbek leszünk, de ezt sem tudhatom. De azt bizton állíthatom, hogy nem kell ahhoz sem pénz, sem jólét, sem egészség, hogy egymásban meglássuk a testvért, és elkezdjük szeretni. Lehet, hogy a zsebünk nem lesz jobban tele, de mit számít ez, ha a szívünk megtelik szeretettel. Jézus nem pénzt, hatalmat, kényelmet, egészséget hozott a világba, hanem szeretetet, mégpedig határtalan, visszavonhatatlan szeretetet. S ha mi hiszünk ebben a szeretetben, akkor boldogan ünneplünk, és bizalommal tekintünk a jövőbe, mert Isten, egyszülött Fia által, magához ölelte a világot, és többé nem hagyja el: mindvégig megtartja szeretetében. Ezzel a hittel és meggyőződéssel kívánok mindenkinek kegyelmekben gazdag karácsonyt és Istentől áldott, békés, boldog új évet.

Szatmárnémeti, 2012 karácsonyán, főpásztori áldásommal: +Jenő püspök