Kritikus a helyzet az alapellátásban (III.)

A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében meghívottak, városon és községekben tevékenykedő háziorvosok beszélgettek a rendszer működésének problémáiról, nehézségeiről és a betegellátás körül kialakult gondokról, a megoldási lehetőségekről.

A magánorvosi praxisok működtetése kapcsán felmerült, hogy sok esetben maga az épület alkalmassá tétele is gondot jelent. Falvakon a legtöbb épület a helyi tanácsok tulajdonában van, ami azt jelenti, hogy az önkormányzatoknak kellene karbantartaniuk az épületeket ahhoz, hogy azok megkapják a szükséges működési engedélyeket, és egyáltalán egy orvos rendelőt nyithasson bennük. Az orvosi rendelők felszerelése egy másik gond, ami szintén lehet az önkormányzat és a családorvos közös feladata.

Dr. Bácsa Réka pozitívumként említette, hogy Józsefházán az ő orvosi rendelőjét segíti Aranyosmeggyes község önkormányzata is.

Dr. Láng László hozzáfűzte: az, hogy a helyi önkormányzat támogatja a háziorvost, egy dicséretre méltó dolog. Sajnos az orvoshiány miatt nagyon sok település családorvos nélkül maradhat, könnyen meglehet, hogy az orvosok éppen amiatt vállalnak majd munkát egy vidéki településen, mert ott megfelelő körülmények között, megfelelő eszközökkel tudnak majd dolgozni. Láng szerint van egy másik elképzelés, egy másik segítési forma, hogy az állam, az önkormányzat lakást ad fiatal orvosoknak, és azzal akarja izolált helyre csábítani az orvost, ahova amúgy nem menne. Láng úgy gondolja, hogy ezek mindig függőségi viszonyt teremtenek. Tisztességesen meg kellene fizetni az orvosokat, szakorvosokat, tudják azt, hogy mennyi a fizetésük, s ha jó fizetésük van, tudnak rá kölcsönt felvenni, és tizenöt év alatt letörlesztik. Segítség az is, ha lakást kap az orvos, de nem hosszú távú segítség. Az nem az ő lakása, azért bért fizet. Az első három évben valóban segíthet, de ha nem teszi oda a másik részét, akkor csak egy átmeneti megoldást kap. A kommunista hatalom régen is mindig igyekezett függőségi viszonyban tartani az embereket, hogy mint a bábukat, lehessen őket mozgatni, s ha nem azt csinálták, amit elvártak tőlük, ki kellett költözzenek a lakásból.

Dr. Barbul László úgy látja, hogy ma már nem lehet mozgatni az orvosokat, mert kevesen vannak, a legsürgősebb feladataikat sem tudják ellátni. Ha húsz-harminc beteget kell egy nap megvizsgálni, hiába van egy sürgősségi eset a másik faluban, nem tud az orvos elmenni. Talán azokat az orvosokat mozgatja a politika, akikre szüksége van, vagy esetleg zavarják.

Dr. Bácsa Réka elmondta, hogy őt rendszeresen keresik közvetítő cégek, hogy menjen Nyugatra dolgozni. Könnyen megtörténhet, hogy a jó orvosok elmennek, és azok maradnak itt, akik kihasználják ugyan a rendszert, de valamilyen módon szükségük lesz rá, mert nem lesz más.

Van-e különbség a falvakon és a városokon élő kismamák és csecsemők ellátásában? — merült fel a kérdés.

Dr. Nuszer Ágota úgy látja, hogy az a különbség, ami régebben volt, mára már kezd eltűnni. Van viszont egy réteg — ide többnyire a romák tartoznak —, amely nem keresi a jobb körülményeket a szüléshez, az ebbe tartozók nem helyeznek különösebb hangsúlyt arra, hogy a terhesség ideje alatt állandó szakorvosi felügyelet alatt legyenek, még nőgyógyászati vizsgálatokra sem mennek el. Ezek a családorvost is csak akkor keresik fel, ha valami igazolásra van szükségük.

Dr. Láng László azt tapasztalja, városon az a módi, hogy a terhes kismamák java része nőgyógyászati magánpraxisba jár. A háziorvosi praxisban elvégzik a törvény által megszabott terhesgondozást, s ezzel párhuzamosan a terhes nők nyolcvan százaléka magánorvosi rendelőbe megy, kiválasztja, hogy kivel, hol szeretne szülni vagy magánklinikán, vagy az állami kórházban. A falusi közösségre ez nem jellemző annyira. Részben azért, mert nem mindenki engedheti ezt meg magának, másrészt nem mindenki megy a korszokások után.

Szülés után a kismama és a csecsemő hazamegy, a családorvos tud biztosítani védőnőt, aki rendszeresen hazajárjon hozzájuk? — vetődött fel a kérdés.

Dr. Láng Lászlónak az a véleménye, hogy kellene legyen védőnő, még akkor is, ha azt ma már másképp nevezik. Elmondta, hogy amikor elkezdett dolgozni, egy praxisban falun is négy asszisztensnő volt, akik különböző feladatok ellátására voltak beosztva. Az asszisztensnők mellett volt a kocsis és a takarítónő félnormával. Ma egy praxisban van egy asszisztensnő, vagy ha az orvos úgy gondolja, hogy meg tud fizetni kettőt azért, hogy jobban menjenek a dolgok, akkor alkalmaz két középkádert. Dr. Nuszer Ágota rögtön hozzátette, hogy alkalmaz(na) az orvos két egészségügyi középkádert, ha talál(na), de nem egyszerű jó asszisztensnőt találni, részben, mert kevés van, másrészt azért, mert az állami egészségügyi intézményekben magasabb a fizetés.

Dr. Láng László azzal kapcsolatosan, hogy a családorvosnak mikor van ideje otthon látogatni a betegeket, kifejtette: a munkarend úgy van elosztva, hogy öt óra kötelező praxis a rendelőben, de ez általában hét óra szokott lenni. Két óra kellene maradjon terepmunkára, olyan betegek számára, akik nem tudnak bemenni a rendelőbe. Ezeket a kiszállásokat, terepmunkákat jogosan nevezhetjük munkaidő utáni tevékenységeknek. Ezt mindenki elmondja, de tudjuk, hogy ez az orvos feladata, ez is egy jellegzetessége a háziorvosi rendszernek. Vannak olyan esetek, amikor felhívják a családorvost, hogy XY bácsi összeesett a szobában, magán kívül van, menjen az orvos, és nézze meg. Manapság egy súlyos beteget, egy önkívületben lévő, egy traumatizált beteget nem a családorvos kell ellásson, hanem a mentőszolgálat. A családorvos, ha éppen akkor el tud menni, megnézi, de súlyos betegeknél, akik életveszélyes állapotban vannak, vagy olyan tüneteket produkálnak, nem kell elvárni a családorvostól, hogy menjen a helyszínre, ugyanis ő is csak annyit tud mondani, hogy hívják a mentőt. Régen az emberek máshoz voltak hozzászokva. Kiment a családorvos a sztetoszkóppal, vérnyomást mért, megvizsgálta a beteget, adott egy injekciót, és hazament. Ha történt valami, azt mondták, volt az orvos, de nem tudtak rajta segíteni. Ma már nem így írják a medicinát. Ma már az orvos a felelősségének a tudatában, ha azt mondja, hogy a betegnek kórházi kezelésre van szüksége, akkor az valóban úgy van. Megváltozott a lakosság elvárása is, az ellátási szint, a szakmai kritériumok is — mutatott rá a családorvos.

Dr. Andó Ottó elmondta, hogy ilyen jellegű hívások esetén annyit szokott mondani, hogy azonnal hívni kell a mentőt. Ha a családorvosra várnak, könnyen előfordulhat, hogy a beteg menthetetlenné válik. Sokszor akár perceken múlik a beteg élete. A legtöbb mentőautó már fel van szerelve eszközökkel, hogy tudjanak segíteni, mielőtt beérnek a kórházba. Ha a hozzátartozók jól elmagyarázzák, hogy milyen problémája van a betegnek, már úgy indulnak el a mentősök, hogy tudjanak segíteni.

Dr. Barbul László gyakran tapasztalja, hogy a mentőszolgálatok túl vannak terhelve, van, amikor egy-két óra is eltelik, amíg megérkezik a mentő. És ami nagyon kétségbeejtő, az az, hogy nagyon sok a fals hívás. Ezeken a hívásokon emberek élete múlhat.

Dr. Andó Ottó ennek kapcsán megemlítette, hogy felháborító, milyen sürgősségi ellátás folyik a kórházban. Szerinte az egy pénzkidobás. Megy a beteg, mert megütötte a bokáját, elkészítik a CT-t, az ultrahangos vizsgálatot, laborvizsgálatot és ki tudja, még mit. Dr. Barbul hozzátette, hogy tud olyan esetekről is, amikor valaki CT-vizsgálatot akart készíttetni, így megjátszotta, hogy fáj a feje és elájult, kihívták a mentőt, elkészítették neki a CT-t ingyen és azonnal, amit másként előjegyzés alapján végeztek volna el pénzért. Sokan nagyon okosan megtalálják a kiskapukat, ami nem is igazán megszólandó, hiszen mindenki az egészségét védi, csak az a gond, hogy közben mások egészségét veszélyezteti.

Dr. Láng László úgy érzi, ez is egy bizonyíték arra, hogy kevés a pénz, a beteg nem jut hozzá bizonyos szolgáltatásokhoz, ezért megkeresi a kiskapukat, kitalálja, hogy lehet megerőszakolni a rendszert és hozzájutni egy szolgáltatáshoz. Ez a rendszer anomáliája, nem azok a kollégák a hibásak, akik a mentőállomáson vagy a kórházban dolgoznak, ők is ugyanazokkal a nehézségekkel szembesülnek egy másik szempontból, amelyekkel a családorvosok. Az elmúlt húsz évnek vannak pozitívumai is. Vannak előrelépések, de amíg makropolitikai szinten és országos szinten nincs politikai konszenzus, hogy belássák az egészségügy fontosságát, azaz a megelőzésbe fektessenek be, addig csak rosszabbodik a helyzet. Kommunista maradvány az a látásmód, hogy az egészségügynek elég az a 4,2 százalék, eddig is megvolt belőle, ezután is legyen meg, vannak fontosabb prioritások nemzetgazdaságilag. Holott a lakosság egészségvédelme kellene hogy legyen a nemzetgazdasági prioritás, mert utána sokkal többe fog kerülni vagy az emberek zsebéből, vagy közpénzből. Az a baj Romániában, hogy az a kormány, amelyik hatalmon van, úgy gondolkodik, hogy ha most ad két százalékkal többet az egészségügynek, az statisztikailag az adott mandátumban nem jelenik meg. Nyolc-tíz év múlva jelenik meg, amikor nő az átlagéletkor, és akkor már lehet, hogy más párt lesz hatalmon. Sokkal jobb olyan beruházásokat támogatni, amelyeknek még a mandátum idején van eredményük. A politikusok azokat a megvalósításokat szeretik, amikor szalagokat kell vágni. Egész más alapra kell helyezni az egészségügynek mint nemzeti prioritásnak a megítélését, amihez egy alapvető szemléletváltás kellene — összegzett dr. Láng.