Kudarcra ítélt varrodamentés

Egyetlen varrónőt sem hívtak meg arra a megbeszélésre szerdán, amelyen arról volt szó, hogy mi az oka az évek óta fennálló munkaerőhiánynak a szatmári konfekcióiparban.

Sok mindenről szólt, de mégis egyoldalúra sikerült az a kerekasztal-megbeszélés, amelynek központjában a konfekcióiparban tapasztalható idült munkaerőhiány szerepelt. A Szatmár Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség (AJOFM) székházának gyűléstermében cégvezetők, tanügyi szakemberek és közhivatalok képviselői voltak jelen, de egyetlen szabót vagy varrónőt sem hívtak meg a tanácskozásra, aki elmondhatta volna, miért nem akar a szakmájában dolgozni. A zárt ajtók mögött tartott találkozót követően sajtóközleményt adtak ki az ott elhangzottakkal kapcsolatban, amelyben az áll, hogy a megoldást nem a fizetések emelésében és a munkakörülmények változtatásában látják, hanem abban, hogy a textilipari képzést is biztosító iskolák növeljék a gyakorlati képzési óráikat. Ezt akár úgy is el tudják képzelni, összegeztek a beszélgetés végén, hogy a konfekcióipari cégek már iskolakezdéskor kiszemeljék maguknak a leendő munkatársakat, és a tanulók olyan gyakorlati képzést kapjanak, amilyenre a leendő munkáltatónak szüksége van.

Képzettség igen, fizetés nem

A jobb bérezés kérdése a gyűlésen szóba sem került, pedig ez az igazán kényes pont munkaadó és munkavállaló között. A textilipari végzettségű fiatalok ugyanis nem azért nem ülnek a varrógépek mellé, mert lusták, hanem azért nem dolgoznak a szakmájukban, mert a bérezés arcpirítóan alacsony az elvárt munka mennyiségével és minőségével szemben. A nagyobb fizetés a külföldi megrendelésre dolgoztató szatmári konfekciósok számára is probléma, állítják a cégvezetők, mert a nyugati készruhacégek éppen azért dolgoztatnak Romániában, mert alacsonyabb a munka bérvonzata, keveset fizetnek a megrendeléseikért, így a szatmári munkaadó sem tud többet fizetni alkalmazottainak. A helyi konkurencia is nagy, így nem tudnak nagyobb igényeket támasztani a nyugati megrendelővel szemben, így marad a patthelyzet: nincs tisztességes fizetés, nincs érdeklődés sem. Az alacsony fizetéseknek a szakmán belül terjedő pletyka szerint más oka is van, a cégek „kartellfizetésekkel” dolgoznak, azaz egyikük sem ad a többieknél magasabb fizetést. Duplán nyernek ezzel: nem terhelik a maguk költségvetését sem, és nem indítanak el egy nemtetszést kiváltó lavinát a konfekcióipari bérek terén.

Princz Csaba