Külkapcsolati tanácsosunkkal beszélgettünk

Pozsonyban, a FUEN 70 éves ünnepi kongresszusának küldöttgyűlésén nagy többséggel választották újra Vincze Loránt korábbi elnököt. Szilágyi Dóra Emese jogászt kérdeztük a részletekről.

Mint arról beszámoltunk, Európa legnagyobb kisebbségi ernyőszervezetének küldöttei ismét bizalmat szavaztak Vincze Loránt korábbi elnöknek, aki immár EP-képviselői mandátumot is szerzett az RMDSZ jelöltjeként. Vincze Loránt 2016 óta tölti be az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnöki tisztségét, június 15-én Pozsonyban, a FUEN 70 éves ünnepi kongresszusának küldöttgyűlésén egyetlen jelöltként nagy többséggel választották újra, így további három évig az ernyőszervezet elnöke marad.

A jubileumi kongresszus részleteiről a Szatmár megyéből származó Szilágyi Dóra Emese jogászt, külkapcsolati tanácsost kérdeztük, aki jelen volt az eseményen, sőt, a kongresszus küldöttei beválasztották a European Dialogue Forum tagjává. Természetesen megkérdeztük: mi lesz a teendője? (És arra is kértük, magyarázza el, miként merült fel az ő személye. Mit is tesz ez a szép nevű egyeztető szervezet?)

— Kezdjük talán az elején: mi ez az egyeztető szervezet? Milyen dialógusok zajlanak ott?

— A European Dialogue Forum, vagyis az Európai Párbeszédfórum a FUEN egyik testülete, amelyet 2008-ban azzal a szándékkal hoztak létre, hogy biztosítsa a szorosabb kapcsolattartást az uniós intézményekkel, illetve hogy nyomon kövesse az uniós jogalkotási folyamatokat. Egyfajta lobbitevékenységet folytat. Természetesen az elkövetkező periódusban is a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés lesz a fókuszban.

— Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójára a Minority SafePack kapcsán figyelt fel a közvélemény. Most zajlik egy ahhoz hasonlatos kezdeményezés, aláírásgyűjtés is. Mi értelmük van ezeknek?

— Így van, az RMDSZ által elindított és a FUEN zászlaja alatt beérett Minority SafePack európai polgári kezdeményezés túl van az egyik legnehezebb szakaszán, a formai követelményeknek eleget téve összegyűlt több mint 1 millió támogató aláírás több mint 7 tagállamból, amiből a Kárpát-medencei magyarok derekasan kivették a részüket. Ez már önmagában is egy sikertörténet. A FUEN szakértői jelenleg azon dolgoznak, hogy jogi formába öntsék a kezdeményezés által megfogalmazott célokat. A következő fázisban a végső dokumentumot a reményeink szerint hamarosan megalakuló új Európai Bizottságnak fogják bemutatni. A munka nem állt le, folytatódik, most épp egy kevésbé látványos, de annál fontosabb része zajlik. Azt szeretnénk, ha a kisebbségvédelem nem az egyes tagállamok kizárólagos belügye lenne, hanem hogy uniós szabályok garantálják a kisebbségi jogok betartását és a védelem szintjét.

A Székely Nemzeti Tanács a nemzeti régiók egyenlőségéért indított európai polgári kezdeményezést, amelyet 2020. május 6-ig lehet majd aláírni. Azt hiszem, hogy büszkék lehetünk arra, hogy a Minority SafePack után itt a második európai polgári kezdeményezés, ami Erdélyből indul, és a magyar közösség problémáira keresi a választ. Arra buzdítok mindenkit, hogy támogassa ezt a kezdeményezést is, hisz a két polgári kezdeményezés kiegészíti és erősíti egymást.

— Tasnádi, Szatmár megyei fiatalként miként került kapcsolatba mindezzel?

— Két és fél éve dolgozom jogászként a bukaresti képviselőházban az RMDSZ-frakció mellett, így nap mint nap látom és tapasztalom az ott vívott csatákat. Mindig is felelősséget éreztem a közösségünk megmaradása iránt, így örülök, hogy tudásomat erre a célra tudom fordítani. Másrészről pedig a külkapcsolati tanácsosi feladatokat látom el a szövetségen belül, és a Minority SafePack nekem is a szívügyem.

— A fórumbeli tagság milyen kötelezettségekkel jár? Milyen feladatokkal? Milyen témát fog főként dialogizálni?

— A konkrét feladatokról és teendőkről csak az alakuló ülés után tudok majd beszámolni, miután a testület meghatározza a prioritásait. Az biztos, hogy izgalmas időszak áll előttünk, és minden erőbedobásra szükség lesz.

— Hogyan tovább? Mi a célja? Egy leendő „brüsszelitának–technokratának” tetszik készülni? Mik a céljai?

— No igen, ezek az élet nagy kérdései. Egy rövid ideig voltam gyakornok az Európai Parlamentben, így egy kis ízelítőt már kaptam az ottani munkából, ami nagyon csábító, bevallom, de úgy gondolom, hogy itthon, Szatmár megyében vagy épp Bukarestben is találunk elég tennivalót. Szeretem a mostani munkámat, így egyelőre nem gondolkodom másban. Ha valakit érdekel a diplomácia vagy az érdekérvényesítés „művészete”, annak, azt hiszem, a szárnypróbálgatásra Bukarest a legjobb hely, a többi kiforrja magát.

— Sokat mondják mostanság, hogy az érdekképviselet aktívabb külpolitizálást feltételez. Immár vannak angol nyelvű közleményeink stb. Hogy lehet a sajátosságainkról szólni azoknak, akik máshol élnek? Mit tud, mit kellene tudnia Erdélyről, Szatmár megyéről egy flamandnak, egy vallonnak?

— Így van, muszáj a nemzetközi fórumok és a „nagyközönség” elé tárni a problémáinkat, s hála Istennek már megvannak hozzá a csatornák. Romániai viszonylatban ez halmozottan igaz, mert míg az EU-s csatlakozás előtt voltak előrelépések a kisebbségvédelem terén, addig a külső nyomás megszűntével a folyamat leállt, és az állam részéről már csak hangzatos nyilatkozatokban merül ki a kisebbségi téma.

Azt tapasztaljuk, hogy nagyon nehéz, de nem lehetetlen elmagyarázni az erdélyi viszonyokat egy flamandnak vagy akár egy vallonnak. Elsősorban a térségben rejlő lehetőségeket kell bemutatni a külföldieknek. A gazdag történelem, kulturális kincseink és hagyományaink mellett az itt élőkben rejlő hatalmas potenciálra hívnám fel a figyelmet, amit még mindig nem tudtunk eléggé kiaknázni. A szülőföldön való boldogulásnak és megmaradásnak ez lehet a kulcsa.

Megyeri Tamás Róbert