Különleges meglepetéssel zárult a csedregi BuKi-nyár

Szépészkedtek, hímeztek, kirándultak, kézműveskedtek — változatos programok és foglalkozások jegyében telt ez a nyár is a csedregi BuKi Ház kedvezményezettjei, de nem csak számára. A zárónap nagy meglepetését, a település körbemotorozását pedig nem felejtik el hamar.

Nagy a nyüzsgés a csedregi BuKi Ház kerthelyiséggé átalakult udvarán — hatalmas üstben rotyog az ünnepi vacsora-bográcsos, kicsi medencében hűlnek az ásványvizek, üdítők, a kapu mellett kinyitott a BuKi Kávézó, amelyben jelképes egy lejért kapható a palacsinta, a botkenyér, a kávé és a limonádé (természetesen mind saját készítés), s izgatott gyerkőcsereg ácsorog a ház előtt hallgatózva: jönnek-e már a „meglepetések?” Azaz az Eagle Bikers motorosai, akik az öthetes BuKi-nyár zárónapjának szó szerinti fénypontjai: vakítóan csillan a napfény a 20 motorkerékpár krómozásán, hogy a piros-ezüst szegecsekkel borított lány-bukósisakot már ne is említsük. A csatasorba leállított mocikat nem csak a gyermekek, de a felnőttek is csodálják — persze nem sokáig, mert kezdődik a nagy kaland: minden nyeregbe egy-egy gyerkőc, kamasz csüccsen és körbemotorozzák a települést. „Felejthetetlen élmény marad ez számukra, hiszen sok gyermek meg tudja számolni, hány alkalommal ült autóba, motorkerékpár pedig elég ritkán téved Csedregbe.” — nézi őket mosolyogva Rus Szabina, a vakációs programok kitalálója és koordinátora, nevelő, tanító, a BuKi Ház egyik alapembere, aki tavaly nyáron szervezett első alkalommal többhetes program-foglalkozássort a 6 – 16 év közötti, hátrányos helyzetű roma gyermekek, valamint a csedregi és kökényesi gyerkőcök számára. Idén pedig már gyakorlottan találta ki és állította össze a július 30 – augusztus 31 közötti öt hét programját.

„A BuKi-nyárnak híre ment, nagyon sokan jelentkeztek és biztos vagyok benne, hogy nem unatkoztak ezekben a napokban — természetesen a tanulás sem volt mellőzve, s nem csak azért, hogy ne felejtsenek el mindent a tanévkezdésig, hanem mert igenis nagy szükség van a gyakorlásra, a lemaradások behozására; mint ahogy nem volt mellőzve a játszás sem, no meg a legkülönfélébb foglalkozások. itt szeretném ismételten megköszönni pedagóguskollégáim, Simon henrietta és Szemák Renáta, valamint Fedorca Emőke segítségét, ugyanis minden programon egy–egy tanár is részt vett, „felügyelt”, teljesen önkéntesen.” – magyarázza. Nem volt egyszerű feladat öt hét minden napjára olyan foglalkozást-programot kitalálni, amely érdekes és vonzó a gyermekek számára, de Szabinának sikerült — sőt, annál több is, hiszen a fodrászkodás, sminkelés, manikűrözés során nem csak belekóstoltak a „szépségiparba” (az alapmozdulatok-tudnivalók elsajátítását követően például egymást sminkeltél, frizurázták), de gyöngyöt fűzni, varrni–hímezni is megtanultak (s díszítették is kalocsai mintával zsebkendőiket), Szarvas Károlynak köszönhetően elsajátították a néptánc alaplépéseit, akárcsak a zumba-mozdulatokat. „Fazekas Lóri bácsival kirándultunk Kányaházára, Muzsdajra, Kőszegremetére és Vámfaluba, ahol a fakezasmester Istvánfi Gézát is meglátogattuk, de voltak sportvetélkedők, óriási sikernek örvendett a Mesés percek nap, amikor egy-egy mese jeleneteit játszották el, valamint rajzolták meg. Idén is ellátogatott hozzánk Szatmárnémetiből Gemma nővér, aki az újrahasznosítás égisze alatt mutatta meg, hogyan lehet csipeszekből, kupakokból kiskocsikat, játékokat készíteni. ” — sorolja Szabina. A BuKi-nyár hálaadó ifjúsági misével zárult a csedregi görögkatolikus templomban, ahol Szemák Miklós parókus és Egeli Ferenc plébános nem csak az elmúlt öt hétért mondott köszönetet, de iskolakezdési-áldást is adott a gyerkőcöknek.

A BuKi Ház közel hat évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, azzal a céllal, hogy minél több hátrányos helyzetű roma gyermeken segítsen és mozdítsa elő integrálásukat a társadalomba. A Bad Saulgau-i BuKi — Segítség a Közép-európai Gyermekeknek Egyesületet vezető Stefan Zell és felesége, Heidi Haller választása nem véletlenül esett anno Csedregre, hiszen a kis falu nagyszámú roma közössége és ezen belül gyermekeik igen rossz körülmények között éltek és élnek sokan ma is. Az egyesület egy egész, udvaros, kertes falusi portát bérel — ez a BuKi Ház; iskolaidőben a gyermekek reggel ide jönnek otthonról, itt reggeliznek, majd a tanítást követően itt ebédelnek és tanulnak, a helybéli tanítók segítségével (főleg matematikából és magyar nyelvből van szükség erre), de itt fürdenek, itt kapnak tiszta ruhát, itt mossák ki a koszost. És közben tanulják a mindennapi élet tevékenységeit, amelyeket mások, máshol, teljesen természetesen szüleiktől tanulnak meg — takarítani, vasalni, mosni, hogyan kell vásárolni, a mértékegységeket, a pénz használatát és beosztását, a kerti zöldségek s a mezei gyógynövények felhasználását, egyszóval mindazt, aminek ismeretében fognak tudni majd boldogulni a nagybetűs Életben. „A rendet és a fegyelmet is megtanulják, ugyanis az egyik alapkikötés: aki nem megy iskolába, az azon a napon a BuKiba sem jöhet. Nagy kihívás és nagy feladat, de ugyanakkor elmondhatatlanul jó érzés látni, mennyit fejlődik egy–egy gyermek, és nagyon büszke vagyok arra, hogy többen is bekerültek Szatmárnémetibe, a gimnáziumokba. — mondja mosolyogva Szabina, hozzátéve azt is: szinte kézzel foghatóan érezhető a magatartásbeli különbség a BuKi-s és a nem BuKi-s gyermekek között.

Szabó Kinga Mária