Küzdelem a céltalanságban

A céltalanság nem a legnemesebb emberi tulajdonság, mégis elég sok ember él céltalan életet. Nem ez a szándék, de sokszor jutunk arra a következtetésre, hogy próbálkozásaink céltalanok. „Csak az elviselhetetlen, ami céltalan” — írja Franz Werfel. Azok az emberek, akik szülői szándékkal születnek, cél nélkül nem létezhetnek, cél nélkül nem létezhetnének, mert ők maguk is egy cél eredményei, célt visznek tovább és újabb célt tűznek ki, mert cél nélkül nincs értelme az életüknek. Aki otthon érzi magát valahol, aki elégedett azzal, amit környezetétől kap, aki képes viszonozni környezetének a pozitívumokat, az a cél felé halad.

Mindez arról jutott eszembe, hogy fiatalokat kérdeztem, milyen céljaik és terveik vannak. „A célt tudom, még százszor el nem érem… — írja Madách Az ember tragédiájában —, mert „… a cél halál, az élet küzdelem”. Milyen formában lelhető fel a mai ember — főként a mai fiatal — életében ez a küzdelem? A célszerűség valami biztos, meghatározott célért való küzdelem? Az utóbbi években keressük az okait annak, hogy miért csak olyan kevés diák ér el átmenő osztályzatot a képességvizsgán, miért olyan alacsony az érettségizők sikerességi aránya, és mi lehet az oka annak, hogy alig van olyan diák, akinek nem sikerül a felvételije valamelyik felsőoktatási intézménybe. Teljesen érthetetlen, hogy könnyebb bejutni egy egyetemre, mint leérettségizni. Nagyon sok középiskolás nem tudja, hogy mi a célja, alig van köztük olyan, aki hivatást, szakmát választ magának, a legtöbben azt nézik, hogy hol lehet minél kevesebb munkával, kötetlen program mellett sok pénzt keresni. Nincs is ebben semmi kivetnivaló, ez is lehet egy cél, de ezáltal nem megy előbbre a világ, no de kit érdekel a világ sorsa egy olyan korban, ahol az egyéni jogok, az egyéni szabadság, az egyén akarata a fontos?

„Csak az elviselhetetlen, ami céltalan” — írja Franz Werfel. Ha széttekintünk magunk körül, nagyon sok céltalan emberrel találkozunk, és látjuk az arcukon, hogy nehezen viselik a küzdelmeket. Néha azért, mert nincsenek céljaik, néha azért, mert azok elérhetetlenek. Rohannak valami után, ami nem létezik, s közben elmennek olyan dolgok mellett, amelyekben ott van az, amit keresnek, de a nagy rohanásban, a nagy célért való küzdelemben nem veszik észre.