Lassabban és figyelmesebben vezessünk!
Megérkeztek az első komolyabb havazások, helyenként ónos eső is esik, hol latyakos, hol fagyos az úttest, így nem csoda, hogy rengeteg csúszkáló autót látunk szerte az utakon.
A hirtelen megváltozott körülményekre nem csupán az autónkat, hanem saját magunkat is fel kell készítenünk, hiszen hóban, latyakban teljesen más típusú vezetéstechnika szükséges, mint a száraz, jól tapadó aszfalton. Nemcsak a szakemberek, de a józan ész is diktálja a két legfontosabb alapszabályt — sokkal lassabban és sokkal figyelmesebben! —, mely nemcsak az autósokra, de a gyalogosokra is érvényes.
A szitáló ködben, sűrű hóesésben még fontosabb, hogy megfelelően lássunk ki az autóból, illetve az is, hogy bennünket jobban lássanak — elindulás előtt szánjuk rá azt a pár percet, és tisztítsuk meg teljes egészében a szélvédőt (nem csak két lyukat, vagy szélesebb sávot kaparva a jégrétegen), az oldalablakokat, de a lámpákat és jelzőket is. Sőt, az autótetőről se feledkezzünk meg, hiszen a menet közben lendületet kapó és meginduló nagyobb hómennyiség pillanat alatt rázúdulhat a szélvédőre. Útközben pedig érdemes egy fékpróbával felmérni a tapadást — természetesen olyankor, amikor nem jönnek mögöttünk és nem balesetveszélyes a helyszín.
„Paradoxnak tűnhet, de az első pillanatban „száraznak” tűnő útszakaszok sokkal veszélyesebbek és becsapósabbak, különösen akkor kell nagyon óvatosnak lenni, amikor száraz útviszonyok mellett, vezetés közben napos területről hirtelen árnyékos szakaszra érünk. Sokszor megtörténik, hogy az útfelület jeges lesz. A nulla és a plusz három fok közötti hőmérséklet-tartomány az egyik legveszélyesebb hőmérsékleti zónának számít. Úgy gondoljuk, hogy az útviszonyok jók, de valójában a talaj hőmérséklete nulla fok alatt lehet, és ilyenkor az útfelület még mindig jeges, csak nem látjuk — magyarázta Madarász Csaba sofőroktató. — A csúszós utat mindenki látja és próbál is lassabban vezetni. A hidak, dombok, kanyarok, kereszteződések és közlekedési lámpák tipikus baleseti gócpontokként említhetők, mert elsőként ezek a helyek válnak jegessé, illetve csúszóssá, és még akkor is csúszósak maradnak, amikor a többi útszakaszon úgy tűnik, hogy már minden rendben van. A téli vezetés alapszabálya: a sebességet csökkenteni, a követési távolságot növelni kell! Persze a fékezésnek is megvan a téli technikája, nem két lábbal kell a pedálra taposni, mert ezzel csak kipörgethetjük az autót, hanem motorfékkel s aztán lábfékkel lassítsunk. Kocsipörgéshez vezethet a hirtelen felrántott kézifék is! A téli utakon lassúbb kormánymozdulatokkal, hosszabb manőverekkel kanyarodjunk, előzzünk, és soha ne rángassuk a kormányt. Ha a kanyarban kicsúszik az autó fara, akkor a csúszás irányába történő gyors ellenkormányzással hozzuk egyenesbe, viszont ha az eleje hagyja el a kanyarodás ívét, akkor soha ne tekerjünk a kormányon, hanem tartva, kis fékezéssel oldjuk meg a problémát. Különösen kinti útszakaszon fordul gyakran elő, hogy a kerék leszalad az útszélről, főleg a hóban — ilyenkor se kaptassunk túl hirtelen vissza, mert az autó könnyen körbepördül és átmegy a szemközti sávba” — sorolta a hasznos, gyakorlati tanácsokat. A járdáról hirtelen (és körültekintés nélkül) lelépő gyalogosok „ellen” viszont nem létezik betonbiztos tipp. „Alapból lassabban kell gurulni a zebrák környékén és fokozottan kell figyelni: át akar-e menni valaki. A hirtelen/kocsi mögüli előrelépésnél minden eset más, de soha ne tapossuk a fékpedált és ne rángassuk a kormányt! Azzal csak előrecsúszik az autónk. Igyekezzük kikerülni a gyalogost, mindig keresve a legkevésbé veszélyes megoldást” — tette hozzá az oktató. A gyalogosok pedig azt nem szabad elfelejtsék (saját biztonságuk érdekében): ilyenkor többszörösére nő a féktávolság — közlekedjenek ők is figyelmesen, ne lépjenek le hirtelen, körültekintés nélkül az útra.
Szabó Kinga Mária
