Látványos a vándorszínházi fesztivál

Színház az egész világ, s azon belül Szatmárnémeti, amely három napon keresztül egy különleges, vándorszínházi fesztivál megállója lett.

Már maga a vándorszínház kifejezés is különleges és kalandos dolgot sugall; az ember lelki szemei előtt megjelennek az ekhós szekerek, amelyekkel egykori vándorszínészek járták az úttalan utakat, vásárokban, piactereken állítva fel a színpadot s szórakoztatva a nagyérdeműt, amely a fizikai közelség miatt nem csak nézője, de valamiképp résztvevője és irányítója is volt az előadásnak.

Hasonló érzés kerítette hatalmába a nézőket ma délután Szatmárnémetiben is, amikor a gólyalábasokká és bohócokká átlényegült másodéves színészhallgatók vonultak végig a Zsidókorzón, síppal, dobbal, nádi hegedűvel toborozva a nézőket s vertek sátrat a sétálóutca elején — a szombaton délutánig tartó KaravanAct vándorszínházi fesztivál Kavalkádos, szabadtéri megnyitójaként. S bár az előadás nélkülözte a klasszikusan összefüggő dramaturgiát, a legkülönbözőbb zenei ritmusokra összefűzött jelenetsorok nagyszerű szórakozást nyújtottak a legkisebb nézőktől a legnagyobbakig.

Aki pedig lemaradt a Szabadtéri etűdökről, bánhatja ugyan, viszont a köztéri, utcai látványosságban holnap is része lehet — 18 órától ugyanis rózsaszínű lények lepik majd el a sétálóutcát (de nem csak), Az invázió című, interaktív utcaszínházi előadás keretében. Akik ráadásul „intergalaktikus” párbeszédre hívják a járókelőket — szóval ne tessenek nagyon meglepődni/ijedni ha egy rózsaszínű lény kedvesen érdeklődik valamiről, hiszen számukra minden új ezen a helyen.

Szabó Kinga Mária