Légpárna és más furcsaságok

Mindenkit elszomorít, amikor közlekedési vagy másfajta balesetben elhunynak gyermekek, fiatalok vagy akár öregek. Bár az emberi lét véges, nem mindegy, hogy mikor és hogyan hagyjuk itt e világot.

A fatalisták szerint ami meg van írva, az így is, úgy is bekövetkezik. Apám mondása szerint hiába oson valaki a templom bádogteteje alatt, ha az van neki megírva, hogy cserép esik a fejére és abba hal bele… Szerinte a könyv, amiben meg van írva a sorsunk, vagy az Úrnál, vagy Darwin bácsinál van, de ez mindegy. Ami meg van írva, az lesz, punktum.

Amint a klasszikus viccben a lottónyeremény hiányát panaszoló skótot apprehendálja az Úr: tegyél te is azért valamit, vegyél bár egy lottocédulát (!), mindenkinek kötelessége gondoskodni magáról és embertársairól, hogy a „cserép” minél később érkezzen. A felelőtlenség, gondatlanság nem menti fel a halandót a fatalista vég alól.

A címben említett légpárna, illetve helyesen légzsák, airbag fontos találmány. Hosszú évek óta nem is lehet gépkocsit eladni, amelyben ne lenne ilyen. De nemcsak a vezető előtt díszeleg a felírás, hanem az „anyósülés” előtt is, de oldalt, felül az ajtók fölött is van már ilyesmi. Tavaly már a bicikliseknek valót is kifejlesztették magától felfuvódó nyakvédőként.

Szerencsére a gépkocsit használók körében igen kicsi a száma azoknak, akik láttak már légzsákot — mármint kinyílva. Talán a YouTube-on láthattak vállakozó kedvű hülyéket, akik ráültek és úgy robbantották be a légzsákot. De a kemény közlekedési balesetek fényképein, videóin is láthattak már egy-egy löttyedt fehér, zsákszerű dolgot a volánból vagy műszerfalból lógni…

A legtöbben azt sem tudják, hogy egy-egy karambolozott és megjavított autónak a legritkább esetben cserélik ki a használt légzsákját: elsősorban, mert drága, másodsorban nem látszik, hogy érintetlen-e, így minden más fontosabb. Ezt a témát az mozgatta meg bennem, hogy minden napra jut legalább egy baleset. Városban elütik a gyalogost, összezúzzák a parkoló autókat, ledöntik a villanyoszlopot, lebontják a ház falát, helységen kívül a nagy sebesség miatt árokba csapódnak, neki a betonhídnak, veszélyes előzésben szembeverik a másik sávon közlekedőket.

Már egy kisebb szembeütközéskor is ki kell nyílnia a légzsáknak, így nem ütjük el a fejünkkel a műszerfalat, szélvédőt. De ha a biztonsági öv sincs becsatolva, illetve megfelelően beállítva, akkor menthetetlenül összetörjük magunkat. Európai statisztika szerint egy közepes/erősebb ütközésnél 85%-ban segít az öv és 15%-ban esetleg gátol a kimászásban. A kocsiból kirepülő embernek a legkisebb az esélye a túlélésre.

Mindez az első helyeken utazó felnőttekre érvényes. Törvény szerint a hátul ülőknek is kötelező a biztonsági öv használata. Nem hiába korlátozza az előírás az övvel biztosítható gyermekutas méretét-súlyát és írja elő gyermekülés használatát a kisebbeknek: enélkül egy kisebb ütközésnél is a gyermek kicsúszik az öv alól, előrevágódik a székek közé vagy fölé, és vége a dalnak. De a legnagyobb felelősséghiány az, amikor az elöl ülő felnőtt az ölében utaztatja a gyermeket: így teszi ki őt a legnagyobb behatásnak.

Amikor több nap során írnak az újságok egy saját hibás balesetről, amikor két gyerek is meghalt, és a szüleiket többszörös műtét után sem nyilváníthatják megmenekültnek, nagyon azt olvasom ki a képekből és leírásokból, hogy a balesetnek több összetevője is a fentebb vázolt hibákból ered.

Sajnos sem a rendőrség, sem a biztosítók nem közölnek, nem csinálnak statisztikát a bekövetkezett balesetek biztonsági elemeiről. Nincs pénz sem a történtek bemutatására, sem tudatosító előadások tartására, talán már szakemberük sincs az események feldolgozására… százszámra üres rendőrségi állás mellett.

Ünnepek környékén megnő a balesetek száma, mert a külföldre szakadt hazánkfiai közül sokan úgy gondolják, hogy itthon mindenféle lerobbant járművel akárhogyan lehet közlekedni, akár piásan vagy könyv nélkül is (csak ne hazai rendszáma legyen), de semmiféle ellenlépést nem látunk a szervek részéről. Persze könnyebb apró vétkekért helyben megfizettetni a balekot, mint hosszadalmas irodai munkával, levelezéssel és törvénybejárással megpróbálni eljárni a „franciás”, „olaszos” vasánygyerek ellen…

Hogy mi mindent kell(ene) egy rendőrnek eljárni egy ilyen esetben, akár miután törvényben megóvták (euróért, dollárért) az egészen tiszta és egyértelmű látleletet, háttérbiztosítás, jogi és főnöki asszisztencia híján, az megérne egy misét, illetve egy másik cikket.

Szerémy Péter