Legyen a te hited szerint! — szólt a püspöki üzenet

A Szűz Mária oltalmába ajánlott templom búcsúünnepére és Simon István Miklós diakónussá szentelésére gyűltek egybe a görögkatolikusok a határon innen és túlról tegnap délelőtt Sárközújlakon. A szentliturgiát Vasile Bizău megyéspüspök celebrálta.

Kicsinek bizonyult a sárközújlaki görögkatolikus templom tegnap délelőtt, ahová nemcsak a helybéliek és közelebbi-távolabbi településekről, de a határon túlról is szép számban érkeztek a hívek együtt ünnepelni a két évszázada épült és Szűz Mária oltalmába ajánlott istenháza búcsúünnepét, amelyet még örömteljesebbé tett a csedregi születésű Simon István Miklós diakónussá szentelése.

„Püspöki szeretettel köszöntelek a mai ünnepen, és kívánom, hogy üdvözletem jusson el mindenkihez — azokhoz is, akik most csak lélekben lehetnek itt. Mindig öröm veletek együtt lenni, és érezni, hogy Isten gyermekei, egy család gyermekei vagyunk. Nem véletlenül nevezzük az egyházat anyának (anyaszentegyháznak) is, aki minden gyermekéért imádkozik, és közbenjár értük a Megváltónál. Egyes gyermekek elfelejtik, hogy van anyjuk, mások, amikor nagyon jól megy soruk, megfeledkeznek a családról — de az anya soha nem feledkezik meg gyermekeiről, és szüntelenül kéri Krisztustól azt, amire gyermekeinek szükségük van a gyógyuláshoz, az örömhöz, a boldogsághoz” — fogalmazott Vasile Bizău megyéspüspök. „Nem véletlenül választottam mai igehirdetésem alapjául a kánaáni asszony történetét, akinek hatalmas hite arra késztette Jézust, hogy elutasítása elfogadássá váljon, s végül azt mondja: 'Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!' A történet szerint Jézus idegen, pogány határvidéken jár, Tírusz és Szidon környékén, csendet keres, mert elfáradt saját népe értetlenségétől, vádjaitól, rágalmazásától. Mivel jóságának, csodatetteinek híre arra a vidékre is eljutott, egy pogány asszony, egy Izrael népén kívüli, a különösen lenézett és kirekesztettnek számító kánaániták közül könyörögve kéri, segítsen súlyosan beteg leányán, akit kegyetlenül gyötör a gonosz lélek — a nehézség, a baj, a szenvedés, megoldhatatlan kérdéseink az a szál, amely a mi életünket is összeköti ennek az asszonynak a történetével. Különösképp Jézus nem válaszol egy szót sem, nem reagál az asszony, az anya kérésére. 'Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.' Miért utasítja el az asszony kérését kétszer is? Hiszen helyes a megszólítás, teljes a hódolat, úgy szólítja meg Jézust, mint aki tisztában van azzal, kicsoda ő. Arról nem tehet, hogy nem izraelita. Jézus az elutasító válaszát azzal indokolja, hogy először a fiak vannak soron, Izrael házának eltévedt juhai, és nem lehet a fiakét az ebeknek vetni. Megszólalhatna az asszonyban az önérzet. De ebből az asszonyból nem az önérzet elkeseredett hangja tör fel, hanem a mégis hit lobban lángra, az a hit, hogy mégis, mindennek ellenére ott akar lenni Isten asztalánál, hiszi, hogy Isten gazdagságából neki is jut. Ez a hit átsegíti őt az elutasításon, ez a hit győzi meg Jézust is, ezért a hitért teljesül kívánsága. Elismeri, hogy a fiaké, a bennfenteseké az elsőbbség, megelégszik az ő másodlagos pozíciójával, emellett bármi áron, akár ölebként is ott kíván lenni az asztal alatt játszó gyermekekkel. Nem azt kéri el, ami a fiaké, hanem ami a fiak megelégítéséből megmarad. Nem a másikéra vágyik, hanem arra, ami Isten jóságából az övé is lehet. Nem mondja azt végső elkeseredésében, hogy már Istennél sincs esély, hogy már Ő sem segít. Olyan szilárd a hite Isten szeretetében, jóságában, abban, hogy nála mindenki számára van hely, hogy ezzel átlép minden akadályt” — magyarázta. Emlékeztetett ugyanakkor arra is, hogy két történet van, amelyben Jézus — aki számtalanszor hangsúlyozza: Isten országa azoké, akik következetesek a hitben — értékeli a nem zsidók hitét: a vámszedő és a kánaáni asszony esetében. „Szűz Mária oltalmába ajánlották őseitek ezt a templomot — a Szűzanya hite is mérhetetlenül nagy, még a keresztfa alatt is, és soha, egy pillanatra sem kételkedik Isten szeretetében. Ezt a mérhetetlen és kitartó hitet kell megtanulnunk nekünk is, mert amit hittel kérünk, az beteljesedik. Isten szeretete mindenkire érvényes: arra is, aki kapni akarja, és arra is, aki nem akarja. Legyen a te hited szerint — teljes hitünkkel kérjünk ma tőle örömöt, hogy ennek az egyháznak a tagjai vagyunk, és kegyelmet Simon István Miklósnak, akit diakónussá szentelünk, s elindul az Istent és közösséget szolgáló úton, cölibátust választva” — mondta. Simon István Miklós derűsen mosolygó arca sokak — és nem csak az ugocsaiak — számára ismerős, a Csedregben született fiatalember már zsenge gyermekkorától elhivatottságot érzett Isten szolgálatára, így értelemszerűen a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban végzett tanulmányait követő érettségi után a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán, majd a budapesti Pázmány Péter Akadémián folytatta tanulmányait, ahol tavaly végzett, s azóta szülőföldjén, Csedregben és Kökényesden görögkatolikus hittantanárként tevékenykedett.

A szentliturgián az adományok oltárra való fölvitelét követően a jelöltet háromszor körbevezették az oltár körül, majd annak sarkánál letérdelve a püspök a fejére borította omoforját, és elmondta a szentelési imát, s végül papi öltözettel ruházta fel az újszenteltet. A Vasile Bizău megyéspüspök által celebrált és az áldozópapok által koncelebrált búcsúünnepi szentliturgia hagyományosan olajkenéssel és szeretetvendégséggel zárult.

Szabó Kinga Mária