Legyen példaképünk a Szent Család

A nyugati világban meggyengült családeszményt megerősítő ünnep a nem igazán családbarát mindennapokban is példát mutat, bátorít, mert mindenki képes fény lenni a másik ember, a családja számára — a család pedig kikerülhetetlen, hiszen az az élet alapja.

„Szent Család ünnepén mi is Isten szent családjának tagjai vagyunk. Isten fia megszentelt egy földi családot és fent, a mennyei családban is hazavár bennünket” — köszöntötte a Szent Család templomot zsúfoltságig megtöltő egybegyűlteket nm. és ft. Schönberger Jenő püspök december 31-én, a Szent Család ünnepén. Azon az ünnepen, amely a XVII. században kezdett meggyökerezni, széles körűvé tételét XIII. Leó pápa kezdeményezte 1893-ban azért, hogy megerősítse a XIX. század végére, a nyugati világban meggyengült családeszményt, majd 1921-ben XV. Benedek pápa az egész világegyház számára előírta a Szent Család vasárnapja megünneplését. „Karácsony utáni első vasárnapon Szűz Mária, Szent József és Jézus Krisztus alkotta Szent Családot ünnepli a katolikus egyház, példaként állítva a mai családok elé. Mindenki a maga helyén kell erre a szent családos életre törekedjen: a férfiak példaképe Szent József, az édesanyáké a boldogságos Szűzanya kell legyen, a gyermekek pedig olyan engedelmesek, mint ahogy azt Isten fia tette. Ragyogó példakép előttünk a Szent Család; 'Isten tekintélyt adott az apának a gyermekek előtt, és megszabta az anya jogát a gyermekekkel szemben. Aki tiszteli apját, bűneit engeszteli, megszabadul tőlük, és mindennapi imája meghallgatásra talál. Kincset gyűjt magának, aki megbecsüli anyját, aki pedig tiszteli apját, örömét leli gyermekeiben, s amikor imádkozik, meghallgatásra talál. Aki becsüli apját, hosszú életű lesz, s aki szót fogad apjának, felüdíti anyját. Fiam! Legyen gondod apádra öregségében, és ne keserítsd őt életében. Ha meg is fogyatkozik erejében, légy elnéző iránta, és ne vesd meg életének egy napján se. Apád iránt tanúsított jó cselekedeted nem megy feledésbe, és elszámolják neked bűneidért. A jótett fejében majd gyarapodni fogsz' — idézte Sirák fia könyvét. A Szent Lukács evangéliumának második fejezetének történéseire — Jézus bemutatása az Úrnak a jeruzsálemi templomban — alapozott szentbeszédében Orbán Mihály SJ., a Kálvária-templom német közösségének plébánosa hangsúlyozta: bár karácsony a család ünnepe, amikor valóban van idejük egymásra, az együttlétre és együtt ünneplésre, gyorsan visszatérnek a mindennapi élet nem igazán családbarát napjai, melyeken gyakran csak a különböző technikai eszközökön keresztül tudnak kapcsolatot teremteni egymással az időhiány és sok esetben a távolságok miatt. „De a karácsonyi ünnepek alatt érezhetők a családon belüli feszültségek is, ilyenkor erősebbek a sérülések, ilyenkor minden hangosabb szó vagy keményebb mondat jobban fáj. Miben segíthet nekünk a Szent Család példája 2017 utolsó napján? Nem sokat tudunk Jézus názáreti éveiről, a részleteket csak elképzelni tudjuk: egy gyermek, mint minden más gyermek, akit sok türelemmel és szeretettel neveltek, tanítottak járni, beszélni s valószínűleg mint minden szülő, büszkék is voltak a fejlődésére — de ez a családi idill egy kicsit más, mert Mária és József meg kell tanulja, el kell fogadja Isten tervét. A jeruzsálemi templomban az öreg Simeon és Anna észrevette az egyetlent, aki számít: Jézust, de Mária Simeontól tudja meg, hogy gyermekével kapcsolatban nagyon sokat fog szenvedni: 'Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.' A Szent Család útja kezdettől fogva göröngyös volt, menekülés, üldöztetés, halál, de fontos meglátni azt is: Mária és József jóban és rosszban összetartottak” — fogalmazott. Mint rámutatott, a Szentlélek ott lakik mindannyiunk szívében, Isten szikrája bennünk van, s Ő nem hagy el bennünket soha, kiváltképp akkor nem, amikor szenvedünk. „A Szent Család fénye bátorít, hogy emberi melegséget kínáljunk ott, ahol hiányzik a béke, a harmónia, a megbocsátás — s ez egyfajta meghívás, hogy mi is fény legyünk, mert ezek a hiányok ott vannak a mi családjainkban is. Mindannyian olyanok lehetünk, mint Simeon és Anna, mint saját családunk Simeonjai és Annái, nagyszüleink, dédszüleink, ha komolyan vesszük karácsony üzenetét. Nincs más út, a családot nem tudjuk kikerülni — kitalálhatnak más formákat, de a család az élet alapja. És mindenki képes fény lenni a másik ember, a családja számára” — hangsúlyozta.