Legyünk büszkék magyarságunkra!

Március 15. a magyar szabadságharc napja. 172 évvel ezelőtt eljött a cselekvés pillanata, és kitört a szabadságharc, amelyre ma is igazodási pontként, világítótoronyként tekintünk. 1848. március 15. az a nap, amelyre minden magyar büszke. Büszke is lehet, mert a márciusi ifjak példaértékűt hajtottak végre, amikor szembeszálltak az elnyomó hatalommal. Ez a nap erőt ad, hogy higgyünk magunkban, hogy legyünk büszkék magyarságunkra. Méltósággal ünnepeljük a reményt és a szabadságot idén is, emlékezzünk a márciusi ifjakra, a magyar és a világszabadság hirdetőire! Engedjük be életünkbe március 15-ét, engedjük be szívünkbe a szabadságharc szellemét, és örüljünk a mai ünnepnek! Vissza kell hódítanunk a feledéstől, a közömbösségtől, az érdektelenségtől saját értékeinket, és ez csak ésszel, igaz szívvel és lélekkel, valamint hittel lehetséges. Amelyik nemzet nem bízik önmagában, a jövőjében, abban senki sem bízik. Amelyik közösség nem bízik értékeiben, és nem tiszteli értékteremtőit, annak a jövőjében sem bízhat senki. És ne feledjük a nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor intelmét: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!” 172 év elteltével mi is itt, Pusztadarócon tisztelettel és méltósággal emlékezünk a márciusi ifjakra. Legyünk ma mindannyian büszke magyarok, de azért ne felejtsük el, amit Széchenyi István mondott, azt, hogy nem a mellveregetéstől lesz az ember jó magyarrá, hanem a küzdelem, a folyamatos helytállás, a munka teszi azzá. Március 15. alkalom a megemlékezésre és útkeresés a bizonytalanságban. Ma ugyan nem kell kivont karddal csatába vonulnunk, de értékeinkért és érdekeinkért harcolnunk kell. Tudjuk, hogy mit akarunk, és ezt minden alkalommal el kell mondanunk. Kollektív jogaink biztosítását kérjük, és elvárjuk Romániától, hogy legyen víziója, elképzelése arról, merre kellene haladnia — mert ma céltalan ez az ország, irányt vesztve sodródik. A román politika nem a tudatos tervezésről, hanem az egymás elleni harcról ismerszik meg. Tavaly azt mondtam az ünnepi beszédemben, hogy ha a román társadalom képviselői nem kezdenek komoly párbeszédet a jövőről, a 2019-es esztendő is úgy telik el, mint az uniós csatlakozás utáni tizenkettő: nem alkotunk sem újat, sem maradandót. Sajnos ez így is történt az országban. Semmi új az ég alatt, csak viszályok, viták és véget nem érő adok-kapok. Ráadásul a magyarokat mindenhonnan támadják, nemcsak belülről, hanem kívülről is, erre nem térek ki, hiszen látjuk, mi van a hírekben. Még szerencse, hogy nálunk, idehaza, Pusztadarócon jobb a helyzet, köszönhetően a még mindig érezhető összetartásnak, az emberekben élő szeretetnek és a felénk érkező és érezhető bizalomnak, amit ezúton is megköszönök. Maradjunk továbbra is ilyenek, és hitünk erősítse összetartásunkat! (…) 2020-ban is legyen józanság, több az egyenlőségből, a szabadságból és a testvériségből! (…) Legyünk mi is itt, Pusztadarócon a magyar jelen és jövő hősei!

Găman Mihály, Pusztadaróc község polgármestere