Lélek és test hálószobájában járva

Hálószoba — különleges, sok értelemben titkos hely, saját testi hálószobánk is, nemhogy másoké, ahová kívülálló csak ritkán lép be. A lélek hálószobája pedig még inkább az, s titkai csak akkor nem szivároghatnak ki, ha a hálószobában nem történik semmi — de ott mindig történik valami.

Nem szokványos könyv nem megszokott bemutatójának adott otthont a püspöki palota Aranyterme csütörtökön délután, ahol Elek György publicista Lélek és test hálószobája című beszélgetőkönyve kapcsán beszélgettek a szerzővel, akit házigazdaként, de beszélgetőtársként is köszöntött nm. és ft. Schönberger Jenő megyéspüspök, valamint Király Lajos esperes — pontosabban fordított helyzetet teremtve kérdezték azok, akiknek eddig ő tett fel kérdéseket. Hiszen „ahhoz, hogy ez a kötet létrejöjjön, nagyon sokat kérdeztem tudatosan, ösztönösen, tekintettel… Meg akartam tudni, hogy a hálószoba csak lehetőséget ad az induláshoz, vagy az egész tér, amiben élünk, egy szűkebb vagy tágasabb hálószoba. Folyton kérdezni kell, hogy magyarázatot kapjunk a kérdésre: mi lehet a test, a szellem és a lélek hármasának titka? Erre a hármasra épül fel az életünk, emberségünk vagy embertelenségünk, emberi mivoltunk. Az élet nagy kérdése, hogy képesek vagyunk-e lélekben, testben és szellemben egyenesen arányosan fejlődni” — vallja a szerző. A kérdéseire kapott válaszokból áll össze a kötet, amelynek első részét azok az interjúk alkotják, amelyeket a második részt alkotó szerkesztőségi beszélgetések során elhangzott, érdekesebb témák nyomán készített. „A könyvnek ez a fajta elrendezése, az érintett témák és a megszólalók sokasága nagyon olvashatóvá teszi — ugyanakkor magát az olvasót is egyfajta véleményformálásra készteti a téma/kérdés kapcsán. Nem megmondókönyv, hanem a színességet és sokszínűséget tükröző olvasmány; sok témát felvet, impulzusokat kelt a „tuti megoldás” megmondása nélkül. Életünk legintimebb tere a hálószoba, ott nem fogadunk vendéget, nem engedünk be idegent — ott nem kell szerepet játszanunk. De van, amikor kint hagyjuk a lelket a hálószobából — a test pihen, a lélek még dolgozik. Sokszor hagyjuk a lelkünket a küszöbön, pedig nem szabad különválasztani a testet és a lelket” — fogalmazott dr. Frigy Szabolcs egyetemi tanár, iskolai tanácsadó, aki számtalan alkalommal volt már a szerkesztőségi beszélgetések meghívott vendége. Akárcsak Bessenyei Gedő István dramaturg, a Harag György Társulat művészeti igazgatója, aki arról faggatta a szerzőt, miért épp a könyvben szereplő kérdések voltak fontosak számára. „Évek óta foglalkoztatnak az emberi kapcsolatok, s főleg, hogy mi az oka e kapcsolatok romlásának” — engedett bepillantást lelke hálószobájába Elek György, rámutatva: a két évvel ezelőtt útjára indított szerkesztőségi beszélgetéseket mindenképp másmilyennek akarta, mint a szokványos tanácskozásokat, amelyeken egy ember (az előadó) beszél, a többiek pedig szótlanul hallgatják. „Több szakembert hívtunk meg, nem csak válaszokat adni kérdéseimre, de egymással beszélgetni — hiszen nem azt akartam, hogy azt mondják, amit én akarok hallani, hanem hogy mondják el a véleményüket, meglátásukat, még ha néha egymásnak ellentmondóak is voltak. Érdekes viták születtek” — tette hozzá. S hogy az ilyenfajta beszélgetésekre mennyire van szükség és igény, azt maga Bessenyei Gedő István ismerte el: „Mindig feltöltött — végre párbeszéd van Szatmárnémetiben. Nem szűk szakmabeliek, de diákok, tanárok, szakemberek között.” S adott pillanatban a beszélgetőkönyv bemutatója is beszélgetéssé alakult a széteső hitről, tudományról, családról, a generációk közötti szakadékokról, a folytonos rohanásról — s a nagy rohanásban a lélek melletti elmenésről —, de arról is, lesz-e ezeknek a szerkesztőségi beszélgetéseknek, társadalmi diskurzusoknak folytatása, s ha igen, milyen témakörökben.

Szabó Kinga Mária