Lelkészbeiktatás és emlékműavatás Domahidán

Kettős ünnepre gyűltek össze a domahidaiak március 18-án: beiktatták tisztségébe Bencze-Kádár Bertold református lelkipásztort, és felavatták a felújított világháborús emlékművet. Az ünnepség koszorúzással és szeretetvendégséggel ért véget.

Az ünnepi istentiszteleten főtiszteletű Csűry István püspök úr hirdette Isten igéjét a Zsoltárok 51, 17–20 igeszakasz alapján. Ez a bűnbánó zsoltár arra biztat, hogy az imádkozó ember bátran merjen vidám életet kérni. Az ember csak akkor fog előrehaladni, ha istenismeret és bűnbánat van szívében. Szól ez a zsoltár az egyénhez, hogy nézzen az Úrra. Istenre, aki nemcsak annyit mond el, hogy megbocsáttattak vétkeink, hanem azt is, hogy induljunk tovább, mert Ő nagy feladatokat bíz reánk. Szól ez a zsoltár a közösségekhez is. Megmutatja azt az erőforrást, amivel hűséggel és reménységgel tud továbbmenni a beiktatott lelkipásztor és családja, a presbitérium és a gyülekezet.

Nt. Tolnay István esperes beiktató beszédében meghatóan szólt azokról az emlékekről, amelyek a lelkipásztorhoz kötik őt, hiszen annak idején ő konfirmáltatta és kísérte végig útját a lelkészi pálya választásáig. Ahogy az minden lelkészbeiktatáson lenni szokott, Bibliát, a templom kulcsát és pecsétjét adta át neki, s ezek mellett rábízta, hogy lelkipásztori szolgálatai során hűséggel védje édes anyanyelvét, ápolja a magyar identitást közössége életében, és adja tovább mindezt a következő generációknak.

Bencze-Kádár Bertold szolgálatába iktatott lelkipásztor a Józsué 24, 14–15 igeszakasz alapján szólt az ünneplő gyülekezethez. Az Egyiptomból való szabadulás után Józsué vezetésével a nép meg kellett küzdjön Isten mellett, aki addig is vezette. Küzdeni kell a megmaradásért, amit közösségben tehet az ember hatékonyan. A gyülekezeti közösség megmaradása és jövője is csak akkor biztosított, ha alkalomról alkalomra jelen vannak a hívek a templomban, ahol megtapasztalhatják az összetartozás élményét.

Az ünnepségen igei köszöntőt mondtak a meghívott református lelkipásztorok és Pop Gheorghe helybeli görögkatolikus parókus. A lelkészbeiktatást követően a hívek a templom melletti parkba vonultak át, ahol Csűry István püspök és Veres Zsigmond, a domahidai egyházközség főgondnoka leleplezte a felújított világháborús emlékművet. Korabeli feljegyzésekből kiderül, hogy az egyházközség vezetőségének jóváhagyásával 1943-ban állíttattak fel egy országzászlót és emlékművet Domahidán. Az emlékműre vésték azoknak a hőseiknek a neveit, akik életüket áldozták hazájukért a két világháború során. „Nemcsak a hősökre való emlékezés a feladatunk, hanem az is, hogy megőrizzük az utókor számára ezt az emlékhelyet, amelynél a következő nemzedékek is fejet hajthatnak majd tiszteletük jeléül” — fogalmazott Bencze-Kádár Bertold lelkipásztor. Az emlékműnél Tóth Lizbeth és Veres Izabella szavalta el Vörösmarty Mihály Szózat című költeményét. Az ünnepség koszorúzással és szeretetvendégséggel ért véget.