Lelki egyensúly, intim élet

Évtizedekkel ezelőtt még azt reméltük, hogy a fogyasztói vagy a jóléti társadalom szebbé, jobbá és könnyebbé teszi majd az életünket. Elég hosszú ideje tapasztaljuk, hogy a média, a reklámok állandóan a fogyasztásra ösztönöznek, sok az inger, sok a csábítás, aminek nehéz ellenállni. Ahhoz viszont, hogy többet tudjunk vásárolni, több pénzre van szükség, ennek megszerzéséért pedig sokan olyan munkát vállalnak el, ami nagy mértékben leköti őket, lehetetlenné teszi a nyugalmas magánéletet. Az emberek gyakran olyan dolgot vásárolnak meg, ami nélkül zavartalanul megélhetnének, de bennük van az ösztön, hogy fogyasztani kell. A csábításoknak nem könnyű ellenállni, főként amiatt, mert senki nem akar lemaradni a szomszédtól, a kollégáktól, az ismerősöktől. A csábítások visszautasításában nagy szerepet játszik az értékrend és a hit. Azzal, hogy családtagok nem szánnak egymásra elég időt, nem kerülnek egymás lelki és testi közelségébe, egyre jobban elgyengül az összetartozás érzése, és egyre kevésbé érzik azt, hogy élnek. Élni csak azok tudnak igazán, akik képesek megtartani a lelki egyensúlyukat. Ezt megnehezíti a folytonos tervezgetés, a folyamatos másra vágyás, az olyan jellegű élmények keresése, amelyek megszerzésére kevés az esély. A pénzszerzés, az állandó munka során az embereknek csak a külvilággal van kapcsolatuk, így lankad a párok egymás iránti vonzalma, kihalnak az érzések, az ösztönök, bekövetkezik egy olyan típusú elidegenedés, aminek nagyon káros következményei lehetnek. A rohanó világ egyik komoly értékvesztése, hogy a család már nem egy megbonthatatlan modell. Az állandó rohanások között, a folytonos változásokban és átállásokban nem alakul ki tartós kötődés. A fiatal generáció, különösen a versenyszférában dolgozó fiatalok rendszeresen cserélnek pozíciót, munkahelyet, többen párkapcsolatot is. A párkapcsolat és a személyes kapcsolatok ápolása, az intim idő egy olyan dolog, amire az állandó rohanás közepette tudatosan kellene időt szánni.

Mindez akkor jutott eszembe, amikor azt olvastam, hogy a menedzservilág az élettartam szempontjából a legutolsó helyen áll. Náluk nincs olyan, hogy este vagy hétvégén kikapcsolják a telefont, és intim életet élnek, mert ők egy ideig meg akarnak felelni a külső elvárásoknak, később pedig függővé válnak. Lehet ezt azzal magyarázni, hogy a sors kényszeríti rájuk, hogy ettől függ az egzisztenciájuk, gyerekeik sorsa stb. Nem is mernek arra gondolni, hogy előbb-utóbb nagy árat fizetnek majd azért, mert ilyen életmódot választottak, és nem gondoltak arra, mennyire fontos a lelki egyensúly megtartása…