Lépésház-avató lesz vasárnap

„Jó ház, az biztos. De tudod, ez így van: minden házat építenek valamire. Valami céllal, érted? És azt a valamit, azt a célt, azt a tervet és gondolatot, azt mind beleépítik a házba.”

Jó ideje áll már és használja is a Borókagyökér Egyesület a Lépésházat, de most érkezett el az a pillanat, amikor minden a helyére került, minden úgy s ott van, ahová elképzelték, és a háromévnyi munkát, no meg magát az épületet megtisztelik egy igazi, egész napos avatóval — az egyesülethez és a Lépésházhoz méltón. A rendezvénysorozat július 9-én, vasárnap 11 órakor kezdődik Gyönyörű Zsiga ceremóniamester (s nem mellékesen a magyar kultúra lovagja) vezetésével, a talpalávalót pedig a Szeredás Népzeneegyüttes húzza — szatmári és mezőségi táncra perdül a Röpike, a nagykárolyi Ceatăra, a Gemeinsam néptáncosai pedig Hochzeitmarschot, azaz lakodalmas felvonulást is járnak, a Fergeteges néptáncosok pedig tyukodit, szatmárit és fergetegest táncolnak. A táncok közben a sárándi férfikórus, a Kadarcs zenekar és Miklovics Anna Pálma énekcsokra gazdagítja-színesíti a műsort — akárcsak a Lépésházat a Fohász a fennmaradásért elnevezésű népművészeti és kézműves-kiállítás, melynek keretében Gyönyörűné Erdei Judit és tanítványainak szűrrózsáit, szűrvirágait, Vetró Mihály és Ávai Anikó nemezalkotásait, Fazekas Ferenc nádudvari fekete kerámiáit, Les Gábor szatmári szilkéit, a nádudvari Népi Kézműves Szakiskola kiállításának tárgyait s nem utolsósorban Dávid Attila és a borókás kisinasok háromszéki festett bútorait láthatják.

S aki valami mozgásosabbra vágyik, azt a Corvus Regia és a Kerege Egyesület íjászai és íjai-nyilai s a népi gyermekjátékok (gólyaláb, mocsárjáró, karikázó) garmadája várja.

Az alkotóház építésének ötlete bő három évvel ezelőtt fordult meg a Boróka-mozgatórugó Szejke Judit fejében — bár az alkotóház megnevezés már akkor sem fedte teljesen a valóságot, hiszen olyan épületet akartak, melynek emeleti galériájában a szatmári vásárokra-találkozókra érkező kézművesek elszállásolására alkalmas teret alakíthassanak ki, az alsó traktusban pedig ünnepváró foglalkozásokat, táncházat, kézműves-találkozót vagy állandó kézműves foglalkozásokat tarthassanak — sérült, hátrányos helyzetű gyermekek számára is! —, de egy-egy különleges, bográcsfőzéssel, nemezeléssel, fafaragással fűszerezett „osztálykirándulásnak” is otthont tud adni. Aztán Tokajban, egy kovácsmester-találkozón megpillantották azt az épületet, melynek láttán azonnal döntöttek: nekik, az egyesületnek egy ilyen ház kell. Szerettek volna pályázatot nyerni az alapanyagra, és úgy felépíteni, de ez sajnos nem sikerült, ezért egy lépésnyi segítséget kértek (természetesen hivatalos elismervény fejében) mindazoktól, akiknek volt erre lehetőségük — s elkezdődött egy olyan folyamat, amelyre elég ritkán van példa Szatmáron és nem csak itt.

Hiszen határon innen és túlról volt, aki anyagi segítséget, volt, aki két keze munkáját ajánlotta fel, gerendahántástól betonkeverésig, cseréprakástól padlófűtés-beszerelésig. „Semmi nem valósulhatott volna meg az ismerős és ismeretlen emberek, a kis és a nagy közösség segítsége és felajánlásai, lépései nélkül. És rengeteg ember ideje, tudása, verítéke nélkül — amit nem lehet pénzben kifejezni! Ez mind az a „láthatatlan háttér”, ami nélkül egy centit sem léphettünk volna előre. És most a Jóisten áldásával elérkeztünk a célhoz is — tudod, sokszor arra gondolok: mindazokhoz, akik ezekben az években segítettek, akár csak egy jó szóval, biztatással is, valahogy elértek A funtineli boszorkány sorai” — mondja örömtől ragyogva Szejke Judit. — Még ha nem is olvasták a könyvet, de érezték, hogy amit akarunk, az jó és hasznos lesz. Mindenki számára. Mert: „Jó ház, az biztos. De tudod, ez így van: minden házat építenek valamire. Valami céllal, érted? És azt a valamit, azt a célt, azt a tervet és gondolatot, azt mind beleépítik a házba. Érted? A fatörzsek közé, ahogy a fal épül, úgy. A gerendák közé. A lécek közé. A zsindelyek közé. Beleépítik szép rendre a házba. Talán most még nem érted, mert fiatal vagy. És én nem tudom úgy elmondani, hogy az is megértse, aki fiatal. Mert én már öreg vagyok, azért. Pedig ez így van a házakkal, majd megtanulod te is. Ha öreg leszel. Mert különfélék a házak. Nemcsak kívül, és nemcsak belül: a kettő között is valahogyan. Különfélék, mint ahogy a tervek, célok és gondolatok is nagyon különfélék az emberekben, akik házakat építenek. De egy biztos. Leány vagy asszony, vagy mi vagy: egy biztos. Hogy amelyik ház arra épül, hogy otthona legyen egy családnak, és úgy épül, és azok építik, akik otthont akarnak belőle maguk köré: abból a házból otthon lesz. És jó otthon lesz, és sokáig lesz otthona sokaknak: férfinak és asszonynak és gyermekeknek és gyermekek gyermekeinek.”

Szabó Kinga Mária