Létszükség a szervezetnek a drog

Egyre több a kannabisz- és más drogfogyasztó Szatmárnémetiben is — zömében csak az egészségügyi rendszerbe véletlenül bekerültek találkoznak szakemberrel, többek között azért is, mert a prevenciós intézmények egymással párhuzamosan, de nem közösen folytatják tevékenységüket.

Röviddel ezelőtt látott napvilágot az Európai Unió 2018-as kábítószer-jelentése, amelyből kiderül: bár egyre több ecstasy és kokain fogy a kontinensen, de a legnépszerűbb bódítószer továbbra is a fű – sőt, egyre népszerűbb. A tiltott kábszerek kiskereskedelmi piacán az unióban a kannabisztermékek részaránya a legnagyobb (40 %) és a kábítószerhasználattal-birtoklással összefüggő bűncselekmények több mint háromnegyede (77 %) a kannabisztermékekkel — azaz a növényi kannabisz (marihuána) és a kannabiszgyanta (hasis) — kapcsolatos. Mindez természetesen messze nem jelenti azt, hogy az egyéb tudatmódosító szerekből kevesebb fogyna, hiszen folyamatos fellendülésben van a stimulens kábítószerek (kokain, amfetamin, metamfetamin, MDMA) és az opiátok, azaz mákszármazékok (heroin, ópium, morfin, metadon és különféle fentamil-származékok) piaca is. Mint ahogy sajnos már negyedik éve növekszik a túladagolások száma — ebben pedig nagy szerepe van az új szintetikus szereknek, amelyekből hetente (!) megjelenik valamilyen új anyag a piacon.

A jelentés egyik legérdekesebb megállapítása, hogy néhány drog esetében Európa egyre inkább önellátóvá válik, például az európai kannabisztermelés kezdi kiszorítani a behozatalt — a három évtizeddel ezelőttig még „szűz területnek” számító Romániában is ez a legnépszerűbb bódítószer, megelőzve a kokaint és az ecstasyt. Főleg cigaretta formájában használják (joint, spangli), melyekből elég egy-két slukk és a módosult tudatállapot már 10 másodpercen belül érzékelhető (s 2-3 órán keresztül tart), mivel a narkotikum a tüdőből közvetlenül a véráramba kerül, onnan pedig gyorsan eljut az agyba. És bár a könnyűdrogok kategóriájába tartozik (nem csak beszerezhetősége és árfolyama miatt), rendszeres használata rövid távon pánikrohamokat, kontrollálatlan mozgást, lassú reakcióidőt, hosszú távon pedig visszafordíthatatlan agykárosodást okoz és szinte teljesen aláássa az immunrendszert.

 „Hozzánk már csak a túladagoltak jutnak”

 A hazai kannabiszfogyasztók zömét a 15 – 24 év közötti korosztály alkotja, ugyanis egyrészt őket vezérli leginkább az életkorukból adódó kíváncsiság és a társaiktól való le nem maradás igénye, ugyanakkor pedig ők azok, akik legkevésbé érzékelik a drogfogyasztás kockázatait és veszélyeit. És sajnos ugyancsak közülük kerülnek be legtöbben a kórházak sürgősségi osztályaira — bár a kannabisztúladagolás nem végződik halállal, akut, azaz hosszan tartó vagy folyamatos zavart tudatállapot léphet fel — és szorulnak különböző elvonókúrákra-kezelésekre. Amikor aztán szembetalálkoznak a szakemberrel — de mondhatjuk úgy is: sajnos a szakember is csak ilyen esetekben találkozik velük. Ugyanis Romániában sem a drogprevenció, sem a használati bánásmód, hozzáadás nincs jól felépítve, egymással párhuzamos síkokon futnak, véletlenül sem érintkezve.

„Hozzánk már csak a túladagoltak, a kórházi esetek jutnak el — a drogfogyasztók szubkultúrájának tagjai csak egymásra támaszkodnak, messze kerülik az orvosi és más intézményi rendszert, s nekünk nincs rálátásunk (sem országos, sem helyi szinten) erre az egész szubkultúrára, ha mégoly fontos lenne is. Például a Szatmár Megyei Drogprevenciós és Tanácsadási Központ (CPECA) nincs velünk kapcsolatban, de ugyanígy nincs velünk kapcsolatban a rendőrség sem. Minden fogyasztóval lenne feladatunk, de csak azt „látjuk”, aki véletlenül bekerül az egészségügyi rendszerbe.” – világít rá a helyzet fonákságára dr. Tallián Krisztián pszichiáter. Hozzátéve azt is: van olyan esetre is példa, amikor a család hozza el rosszat sejtve a „nem értjük mitől teljesen megváltozott” fiatalt. „Nem minden szülő struccpolitikus és dugja homokba a fejét — azaz elismerik, hogy igenis Szatmárnémetiben is léteznek könnyű s nehézdrogok, igenis a fiataloknak lehetőségük van ezek beszerzésére/fogyasztására, igenis megtörténhet, hogy a mi családunk büszkesége és szemünk fénye is rá-rágyújt egy jointra és igenis fel kell keresni egy szakembert. ” – magyarázza, hangsúlyozva: nagyon fontos a család szerepe, hiszen igazi prevenció a családon/közösségen belül lehet lehet — arról már nem is beszélve, hogy a baráti társaság, a haveri kör mindig visszahúzza a fiatalt és ha nincs aki segítsen (legyen szó családról, egyházi vagy más közösségről) eme visszahúzó erővel szemben, akkor elveszett. „Az nagyon ritka, hogy a kábítószert vagy italt fogyasztó magától és magában jöjjön hozzánk, vagy ismerje fel, hogy saját érdekében meg kell szabadulnia függőségétől.”

 Mikortól függő valaki?

A hangsúly a szervezetbe került szerek kiváltotta hatáson (nyugalom, lazaság, szorongásmentesség, boldog állapot stb) van, azzal szemben alakul ki egy pszichológiai függőség, ami után sóvárog az egyén, ha pedig megvan a sóvárgás, akkor kialakul a függőség is — mutat rá a szakember.

Mint mondja, a testi függőség drasztikusabb — beáll a tolerancia, azaz ugyanaz a mennyiség már nem fejti ki hatását, többet kell fogyasztani, hogy az egyén érezze a „jó érzést” , az egyre nagyobb mennyiségek viszont a szervezet működését is egyre inkább leigázzák s végül a szervezet számára létszükséglet lesz a drog (vagy az alkohol). A leszokás pedig kínkeserves folyamat, a sikeresség teljes bizonyossága nélkül. „Elsősorban az egyén belső motivációja kell legyen — én akarok leszokni — , ha az nincs, biztos nem lesz sikeres/végleges a leszokás, aztán szükséges a komoly háttértámogatás, akár a család, akár a terápiás közösségek részéről (nálunk például a Bonus Pastor nyújt ilyen segítséget). A szenvedélybetegség a legnehezebben kezelhető betegség. Nehezen lábalnak ki belőle és sajnos jelentős részük újra (és újra) visszaeső lesz, mert nem gyógyult ki teljesen. Legtöbben végső elkeseredésükben folyamodnak újra a droghoz/alkoholhoz, de akkor már tudatosul bennük, hogy milyen ördögi körbe lépnek vissza, depressziósok lesznek, a szorongást pedig a szerrel próbálják oldani. Főleg a fiatalok nem néznek szembe a valósággal s tartják egy menekülési lehetőségnek, mentsvárnak a felelősségvállalás elől is a drogot, alkoholt. ” – magyarázza dr. Tallián Krisztián.

 Mire figyeljen a szülő, a család?

Az azonnali válasz: minden, az addigitól eltérő viselkedésre. Persze a folyamatosan eltérő, változó és szélsőséges serdülőkori viselkedésből nehéz kiszűrni, melyik is például a drog miatti eltérő magatartás, de a serdülőkori magatartásnak is vannak határai. „Illogikus viselkedési mintákat látva a kamasznál/fiatalnál, jó lenne szakemberhez fordulni — hogy a szakembernek is legyen lehetősége még időben „elcsípni” a bajt. Mint mondtam, nagyon fontos a család, a közösség segítő-támogató feladata, s azt a fiatalt, aki már külön él, kiszakadt a támogató miliőből/családból, már nehezebb kigyógyítani bármilyen szenvedélybetegségből.  És nagyon fontos: beszélgetni a gyermekkel. Igen, le kell ülni beszélgetni a kamasszal, hetente egyszer, kétszer, figyelni a reakcióira, a viselkedésére, baráti körére.” – mondja.

Szabó Kinga Mária