Locsolkodtak a szatmáriak

Habár egyre többünknek jelent hosszú hétvégés kikapcsolódást a húsvét, még mindig vannak akik tartják még ezt a szép népszokást.

A szatmári településeken nem szokás már kora reggel locsolódni indulni, megvárják a késő délelőttöt vagy a kora délutánt azok is, akik nem a mise vagy az istentisztelet miatt indulnak később locsolni. A versmondási szokás is változott, a csoportba verődve locsolkodók „képviselőt” választanak maguk közül, aki mindannyiuk nevében szaval, de locsolni mindenki továbbra is külön-külön, saját kölnijével locsol. A legkisebbek továbbra is a klasszikus, jól bevált húsvéti verseket mondják, a kamaszok között divat az internetről vett vicces vagy szokatlan verset megtanulni, a legnagyobbak és a felnőttek pedig nem átallanak pajzán, erotikus verssel előállni locsoláskor.

A locsolókat váró lányos házaknál már nem csak a családban ismert szokások szerint készítik el az ünnepi asztalt és az arra kerülő eledeleket, illetve a festett tojást, a húsvétot megelőző időszakban nagyon sok lehetőség adódik ilyesmit eltanulni, ezekkel kapcsolatban új információkhoz hozzájutni. A változatos versekkel és mindenféle illatú kölnivel érkező locsolókat az őket fogadó házaknál is változatosabb ételekkel és hímes tojásokkal várják, de a pászka, a húsvéti sonka, a kolbász, a töltött bárány vagy tyúk, sárga édes túró és a torma még mindig a legnépszerűbb húsvéti eledelek. A nagyon édes és krémes süteményeknek nincs keletjük, inkább a sós ropogtatni valót részesítik előnyben a locsolók, italban nem válogatnak, de a házi készítésű, mindenütt más ízű bor, a házigazda pálinkája és a szénsavas üdítők fogynak leginkább.

Princz Csaba