'Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel'
Őseik meghagyásaként: „kint a hegyek lábánál” gyűlt össze az avasújvárosiak közössége, hogy örömhírt víve a Hegyi Prédikáción adjanak hálát mindazért a gazdag termésért, amellyel a Fennvaló idén megáldotta őket, s az ünnepnap szüreti bállal zárult.
Hagyományosan gyönyörű népviseletben pattantak szekérre tegnap korán reggel az avasújvárosi madiszos fiatalok és járták végig a település utcáit – népdalokkal, kurjongatásokkal ébresztve a helybélieket, nehogy lemaradjon valaki is a Hegyi Prédikációról. A különleges ébresztő hatékonynak bizonyult, hiszen délelőtt 11 órára nagyon sokan gyűltek össze az Avasújvárosi Református Egyházközség szőlőhegyen álló hegyi házánál, hogy ott őseik több mint két évszázados meghagyása szerint az ősz és a szüret végén megköszönjék a szőlőtermést és mindazt, amivel a Fennvaló megáldotta őket — idén is külön kegyelemként ragyogó napsütésben, kellemes, későőszi melegben. Ünnepi hálaadó igehirdetése alapjául Kovács Péter Zoltán magyarberkeszi lelkipásztor Ézsaiás könyve 40. részének első versét választotta: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek.' Eljöttetek ma ide s ahogy jöttetek a dűlőkön keresztül, ott volt szívetekben az ünnepélyesség, a hála, a köszönetmondás Istennek, mert jó volt hozzánk, szeretetét, kegyelmét nem vonta meg tőlünk. Igen, itt van bennünk asz ünnepélyesség és a hála, de oly sokszor ezek mellett ott a bizonytalanság is. Zűrzavaros világban élünk, sokszor tölti el szívünket, lelkünket a félelem, nem tudjuk mi vár reánk, mi vár szeretteinkre, akikért gyakran alázattal imádkozunk. Zűrzavaros időket élünk, de vajon mi, Isten gyermekei hol keressük a vigasztalást? Oda tudunk fordulni Istenhez, az Ő igéjéhez, keressük–e Nála azt az alapot, ami bennünket is fel tud emelni, meg tud vigasztalni? ” — firtatta.
Mint mondta, Ézsaiás könyvének 40. fejezete a fogságban lévők örömhíréről szól, annak a nemzedéknek a tagjairól, akik már nem is tudják kicsodák, hiszen a babiloni fogságba bűneik miatt elhurcolt zsidók már harmadik generációja született idegen földön, akiknek csak hallomásbeli emlékezetében van meg a régi otthon, Jeruzsálem. „Van–e hasonlóság a fogságban lévő Isten népe és sajátunk között? Van. Senki nem volt ott, aki vigasztalója legyen a másik embernek – mert emberi indulatból nem lesz vigasztalás. És most sincs másként. 'Duzzogni szeretnél? Duzzogj. Félni akarsz? Félj' – mondjuk, miközben saját kezünkbe vesszük saját sorsunkat, amibe ne szóljon bele senki, mert én tudom, mi a jó nekem. Ki merné azt mondani: élj keresztény életet, kövesd és higgy Jézusban, ne saját akaratodban? A XXI. század embere saját magát helyezi hol előtérbe, hol Isten helyére. A XXI. század embere saját ura és vigasztalója akar lenni — ezért marad vigasztalan, összetört. De isten mindig ott van gyermekei életében, mindig lehajol hozzájuk, ahogyan tette Izráellel is. Ézsaiás által megjövendölte a fogságot, a lerombolást, meghirdeti az ítéletét, de vigasztalását is; a nyomorúság véget ér visszavezeti népét saját földjére.'Vigasztaljátok a népemet, mert van szabadulás' — megkötözöttek vagyunk, nem merünk beszélni saját rabságainkról, szenvedélyeinkről, kényelmes fotelünkről, függőségeinkről. Reggel első mozdulatunk az okostelefon, a távirányító felé nyúl és elmarad az Istenkeresés, az imádság, a köszönet, hogy új napot adott nekünk. Fiát emberként küldte a világra, s vele az életet, sötétségünkbe a fényt, hogy az ő szeretete be tudja ragyogni az ember szívét. S hogyan tudom megvigasztalni a mellettem lévőket, megörvendeztetni nap mint nap? 'Magas hegyre menj fel' – az ember életében egyetlen magas hegy van: a Golgota, ég és föld között. Oda kell felmenni, Jézus keresztjéhez eljutni, azért, hogy örömhírt tudjak mondani. Isten nem elveszíteni akar, de Jézus által meg akarja gyógyítani és újítani a szívünket. Te tudod legjobban, hová kerültél, mennyire messzire Istentől – de Ő jön, hogy elvegye mindazt, ami megterhel, megszomorít, és az Ő jóságával megvigasztaljon.” — hangsúlyozta.
A Hegyi Prédikációt követően – melyet a gyülekezet férfi kórusának szolgálata és Pajzos Mária versmondása tett még szebbé — a két testvértelepülés, a két évtizedes kapcsolatot jubiláló Kállósemjén, illetve Petneháza polgármesterei adták át közösségük jókívánságait, hálát adva az együtt ünneplés alkalmáért, Magyar Lóránd képviselő pedig köszöntőjében úgy fogalmazott: „Respekt, azaz Tisztelet — ez az államelnök-választással kapcsolatos szlogenünk, és mély meggyőződésem, hogy ezt a tiszteletet megérdemli az Avas szívében a legnagyobb, legerősebb magyar közösség, nem csak a részünkről, hanem a többségi nemzet részéről is. Kijár a tisztelet a mindennapokban és e közösség több mint két évszázados hagyományának, a Hegyi Prédikációnak is.” A hálaadó ünnepséget követően a gazdák vendégül látták ismerőseiket, rokonaikat, az egyházközség hegyi házának pincéje is megtelt atyafiakkal, akik a termés minősége–mennyisége megvitatása mellett meg is kóstolták az aranyló olajként csillogó borokat, majd az ünnepi vasárnap a kultúrházbeli szüreti bállal folytatódott, melynek bevételét az egyházközség javára használják fel.
Szabó Kinga Mária
