Magyar állami kitüntetés Kereskényi Sándornak

Szombaton ünnepélyes keretek között Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja adta át Kereskényi Sándornak az Áder János köztársasági elnök által adományozott Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést, kulturális tevékenysége elismeréséül.

Demeter Katalin, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja köszöntötte a résztvevőket és Kereskényi Sándort. Mile Lajos főkonzul olvasta fel Áder János, Magyarország köztársasági elnökének a levelét, melyben az áll, hogy Kereskényi Sándor irodalomtörténésznek, muzeológusnak és újságírónak, a posztmodern Távlatok Művelődési Műhely alapítójának és vezetőjének, a Szatmár megyei magyar kultúrában végzett több évtizedes, sokrétű munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozza.

A kitüntetés átadását követően Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke mondott laudációt. Kiemelte, hogy Kereskényi Sándor nevét mindenki ismeri, aki Szatmár megyében valaha a politikával vagy a kultúrával kapcsolatba került. „Mind ismerjük kiemelkedő szintű jártasságát a politikatudományok és a kulturális élet területein, így nem csoda, ha nem csak megyénkben tett szert elismertségre az elmúlt évtizedekben, de még a régiónkon is túlmutat híre. Mindig büszkeséggel vegyes áhítattal hallgattam, ahogy olyan könyvekből idéz, amelyek nálam csak a valamikor feltétlenül elolvasandó könyvek listáján szerepeltek” — ismerte el Pataki, rámutatva arra is, hogy közösségszervező tevékenysége két szakaszra bontható. „Az első — 1990 és 1992 között — a frissen létrehozott RMDSZ tagállományának bővítését és gazdagítását célozta. Ebben az időben dr. Bura Lászlóval együtt járták Szatmárnémeti és Szatmár megye fontosabb helyeit, hogy a közösségi beállítottságú személyeket közéleti szerepvállalásra ösztönözzék. A második szakasz — 1998 és 2006 — az immár megerősödött RMDSZ megyei keretei között zajlott és a közösségben ismert személyektől a fiatalok felé fordult. Szenátori irodája a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés székhelye lett és ezzel párhuzamosan sürgette az ifjú mozgalmárok önkormányzati szerepvállalását. A mandátuma idején, de azt követően is mind anyagilag, mind szervezési szinten támogatta a fiatalok kezdeményezéseit. Kultúraszervező tevékenysége a 2000-es évek elején bontakozott ki. Ekkor fiataloknak tartott politikaelméleti és politikatörténeti előadásokat, 2009-től az előadások középpontjába a művelődés került és a posztmodern Távlatok Művelődési Műhely révén ezek átlépték a megye határát és regionális szintre léptek. 2010 után Kereskényi Sándor a kisebbségi közművelődés fontos szereplőjévé vált, s ezt 2015-ben az RMDSZ Ezüstfenyő Díjjal ismerte el. 2016 óta a Szatmár Megyei Tanács tanügyi és kulturális szakbizottságának titkára, rendszeresen járja a vidéket és kulturális eseményeket szervez. A kultúraközvetítést a közéleti értékközvetítés leghatékonyabb eszközének tekinti, s fel is használja az egyházakkal, a tanügyi intézményekkel, valamint a gazdasági és civil szférával való kapcsolatteremtésre. Ezzel Kereskényi Sándor élő példája annak, hogy hogyan lehet évtizedeken át élő és gyümölcsöző kapcsolatokat fenntartani és kivirágoztatni” — fogalmazott Pataki.

„Azt gondolom, hogy hosszan lehetne a felsorolást folytatni, ám ennyiből is kitűnik, hogy tudása és tapasztalata bőven megérett arra, hogy olyan rangos elismerésben részesüljön, mint a Magyar Arany Érdemkereszt. Eddig is büszkék voltunk arra, hogy Szatmár megyének van egy Kereskényi Sándora, de most együtt örülhetünk annak, hogy az anyaország is úgy gondolja, hogy az elmúlt évtizedekben az összmagyarság kultúrájának megőrzése érdekében tett erőfeszítései megérdemlik a legnagyobb elismerést” — zárta értékelését Pataki.

Kereskényi hozzászólásában elmondta, hogy nem illik ilyenkor sokat beszélni, de egy egyszerű „köszönöm”-mel nem úszhatja meg. Megköszönte a magyar állam- és kormányszerveknek azt, hogy általa megemlékeztek egy közösségről és így juttatták kifejezésre azt, hogy mennyire fontos, hogy a Kárpát-medencei magyar közösségek lábra kapjanak és megmutassák azt az erőt, amelynek híján valóban történelmünk alkonyáról kellene beszélni. Megköszönte a szatmári magyar közösségnek — amely épp úgy történelemformáló erő, mint a reformáció Rákóczi vagy Kölcsey korában —, hogy mellette állt és sokszor eltűrte azt, hogy egy kicsit szenvedélyesebben, radikálisabban kérte arra, hogy kövesse azt a bizonyos utat. Metaforikusan megköszönte a történelmi Kereskényi családnak, hogy hozzá kötődhet, igyekezett méltó lenni elődeihez. Ugyanakkor megköszönte szűkebb családjának, hogy mellé álltak, amikor eljött az idő, kiálltak mellette. Köszönetet mondott mindenkinek, aki a magyar ügyért vele együtt dolgozott és sokszor megtartották azon a pályán, amelynek a képviseletében most itt áll. Ezek közül különösen azoknak köszönte meg a segítséget, akik a céltalanság, a csüggedés, a keserűség vagy a lemondás napjaiban felrázták, lelkesítették, hittel és példával támogatták, bizonyítván, hogy él még a magyar és élni akar.

Az esemény hivatalos része a Himnusz eléneklésével ért véget, majd a résztvevők az esperesi hivatal tanácstermében gratulálhattak a kitüntetettnek. Itt Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese osztotta meg a gondolatait. Az esperes az ünnepélyes pohárköszöntő alkalmával Mózes 4. könyve 6. részének 24. versét idézte: „Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged!” — ezzel az igeverssel kívánt további erőt és áldást Kereskényi Sándor életére és munkásságára. Az esperes szubjektív megfogalmazásban mondta el a következőket: a kitüntetett személye a Száz év magány című regény egy főszereplőjével kapcsolatosan „Melchiades-attitűdre” emlékezteti, aki a Macondó falucskában élőket olyan újdonságokkal ismertette meg, amelyekről korábban nem hallottak. Kereskényi olvasottságában, intuitív gondolkodásában és tudásában hasonlót tapasztalhatunk mi is. Az esperes ugyanakkor elmondta, hogy a kitüntetettel való mindennapi beszélgetés emlékezteti Thomas Mann A varázshegy című regényére, amelyben a cselekmények helyett a belső, szellemi folyamatokról szól a társalgás, mely gyakran az Emil Durkheim által megfogalmazott „kollektív pezsgés” érzését kelti benne. Az egyházmegyei elöljáró végezetül arról szólt, hogy — Marcel Proust gondolatait kölcsönözve — az idő is másként telik a Kereskényivel való társalgásban. Király Lajos szívbéli örömét fejezte ki, hogy Kereskényi Sándort, református vallású atyánkfiát, a Magyar Köztársaság elnöke elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésében részesítette.

Elek György