Magyar bástya Erdődön — márciusban is voltak látogatók

Történelmi szempontból az egyik legpatinásabb, leghíresebb település Szatmár megyében Erdőd. Turisták tömege érkezik évente a Bükk aljai városkába, iskolai csoportok, gyülekezetek, magánszemélyek kíváncsiak Petőfire és a gazdag egyházi múltra.

Az Erdődre érkező turistáknak sok esetben sajnos még mindig csalódniuk kell. Erdőd híres várában, ahol a múlt magyarul beszél, ma már senki nem szól Petőfi, legfeljebb Shakespeare nyelvén. A Magyarországról vagy más országból érkező vendégek angolul, a többiek románul hallgatják a történelmi (meg)magyarázatot.

Így tehát nem marad más, mint hogy az egyházak segítsenek, hiszen még mindig magyarul hangzik a prédikáció a helyi római katolikus, református és neoprotestáns gyülekezetekben. A helyi református templom központi fekvésének köszönhetően, és mivel éppen előtte ékeskedik a Petőfi–Szendrey-szoborcsoport, több ízben is kimentett már turistákat az informálatlanság kátyújából. Többen előre bejelentkeznek, mások improvizálnak, de a költő házasságkötésének helyszíne vonzza az anyaországi testvéreket.

Ebben a hónapban két előre bejelentkező csoport is előbb a református templomba jött kiselőadást hallgatni: március első felében a budapesti Kaffka Margit Általános Iskola diákcsoportja, az elmúlt héten pedig a szintén fővárosi Szent Margit Gimnázium szülői csoportja érkezett, utóbbi Póti Eduárd történelemtanár vezetésével.

Minden esetben (évente több tíz csoportnak) Rácz Ervin helyi református lelkipásztor tart tájékoztatót. Beszél természetesen Petőfi Sándorról és az erdődi várról, de arról is, hogy a történelmi egyházak is ősfészeknek, bölcsőnek tekintik Erdődöt. Bakócz Tamás révén olyan szülöttéről beszélhetünk a településnek, aki kis híján római pápa lett a 16. század elején. A protestánsok szintén kiemelkedő fontosságúnak tartják a városkát, hiszen a Kárpát-medence első magyar zsinatát 1545-ben itt tartották 29 lelkész jelenlétével, Drágffy Gáspár főúr összehívása révén, özvegye, Báthori Anna védnöksége alatt és Kopácsi István elnökletével. A lelkész ugyanakkor biztatásul szól arról is, hogy az erdődi református gyülekezet 240 év elteltével lett ismét anyaegyházközség 2009-ben, ezzel is bizonyítva: van feltámadás.

„Legutóbb is elhangzott a kérdés, melyet gyakran feltesznek: van-e itt jövője a magyarságnak? Minden esetben így szól a válasz: ha van hit, akkor van jövő, van remény. De csak akkor! Ha állandóan kesergünk, elégedetlenkedünk, nyavalygunk, akkor ne csodálkozzunk, ha gyermekeink elfutnak ettől és külföldre menekülnek: hiszen folyamatosan azt kommunikáljuk, hogy ez itt nem jó. Pedig soha a történelemben nem volt ennyi ennivalónk és ruhánk, mint most. Ha azonban van hitünk, akkor van jövőképünk és megelégedett szívünk, ami erőt ad a kitartásra és a fejlődésre is.

Az egyházak egyik kardinális szerepe ma is a magyarság megtartása. De ez csak Krisztusban lehetséges. Nélküle mellveregetős, száraz szlogeneket, kampánybeszédeket hallhatunk, vele azonban lesz erőnk akár több gyereket is bevállalni, összetartani a közösséget, bízni és remélni. Van tehát bástya Erdődön, ahol a lelki szemek előtt még mindig piros-fehér-zöld lobogót fúj a Szentlélek szele” — véli Rácz Ervin lelkipásztor.