Magyar nyelvű tábla is van már

Magyar nyelvű tábla is van már az 1970. május 14 emlékművön, és a tegnapi főhajtáson már több felekezet papjai is szóltak az emlékezőkhöz. Negyvenöt éve volt a nagy szatmári árvíz.

Az 1970-es májusi árvíz áldozataira emlékeztek tegnap délelőtt Szatmárnémetiben, a Május 14 lakótelepen felállított emlékműnél, amelyiken ebben az évben már magyar nyelvűt tábla is megemlékezik a negyvenöt évvel ezelőtti katasztrófáról. Sajnos, a szatmárnémeti polgármesteri hivatal a tavalyi megemlékezés óta sem volt hajlandó magyarul is kifüggeszteni a feliratot, így az emlékezés napjának reggelén a szatmárnémeti RMDSZ tagjai maguk helyezték ki azt a magyar nyelvű táblát, amit a szervezet készíttetett.

Több felekezet papjai

Szatmári egyházak, közhivatalok, politikai pártok, sőt a lakótelepen lakók és a Május 14 napközi óvodásai is koszorúztak az esemény alkalmából. A megemlékezés ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét, ortodox, református, római katolikus és görögkatolikus papok is imádkoztak az áldozatok lelki üdvéért. Ahogy a táblával, úgy az egyházak képviselőinek jelenlétével is gondok voltak tavaly az emlékműnél, mert 2014-ben csak ortodox papok tartottak megemlékezést, azt a benyomást keltve, mintha '70-ben csak román áldozatai lettek volna az árvíznek. Az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének kellett ráhatnia a szervezőkre azért, hogy idén már mindegyik történelmi egyház papja szólhasson híveihez, emlékezhessen a különböző vallású árvízi áldozatokra.

A tragédia, számokban

Az 1970. május 14-én a városra és környékére zúduló árvíz 56 emberéletet követelt, vázolta számokban az áradás következményeit a megyei múzeum beszédet tartó munkatársa, több mint négyezer házat vitt el, több mint huszonnyolcezerben okozott kisebb-nagyobb kárt és 120 ezer hektárnyi termőföldet tett tönkre, volt, ahol a vízállás elérte a kilenc métert. A május tizennegyedikei katasztrófát megelőző három napban négyzetméterenként száz liter eső esett, emlékeztetett dr. Paula Virag, egy nap alatt annyi csapadék esett, mint amennyi egyébként két–három hónap alatt szokott. Említést tett arról az összefogásról is, amely az árvizet követő időszakban jellemző volt a városra: az emberek a katasztrófa-elhárító hatóságok első hívó szavára segítettek homokzsákokból gátat emelni, a pékek térdig érő vízben is dolgoztak, hogy legyen betevő falatjuk a károsultaknak és a mentőcsapatoknak.

Princz Csaba