×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
18 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

Magyarcsaholyé a Böllérverseny-vándorszobor

2016.02.07 - 21:05
Megosztás:
Magyarcsaholyé a Böllérverseny-vándorszobor

Nagyon vidám hangulattal és jókedvvel fűszerezett, kemény munka, ínycsiklandó „disznóságok” százéves és egészen új receptek alapján, szebbnél szebb terítések és porták, rengeteg érdeklődő – Az RMDSZ Böllérversenye idén is megmozgatta a régiót.

Lázáriba vezetett minden út szombaton kora reggel, pontosabban a Lázári és Sárfalu közötti helyszínre, ahol hatodik alkalommal szervezte meg a Szatmár megyei RMDSZ hagyományos Böllérversenyét – amely most már sokkal több, mint „egy verseny”. Összesen 35, kolbászba, toroskáposztába, hurkába vagy épp gömböcbe „kívánkozó” disznónak adták meg a végtisztességet szombaton, és a hagyományokhoz híven több csapat is „otthonról” hozta magával a röfikét: Gazsi, a 150 kg–os, fekete–fehér foltos pietrain Hadadról érkezett, és a hepehupás tövisháti utakon zötykölődve még csak nem is sejtette, milyen sors vár rá – mint ahogy a 125 kg–os, koleszterinmentes, mikolai húsdisznó, a 150 kg–os szatmárhegyi mangalica, a kétmázsás halmi szürke és a legsúlyosabb, 230 kg-os pálfalvi hízó sem. A csapatok az eddigi versenyek tapasztalatával és rutinjával – minden tekintetben egyre magasabbra helyezett mércével – igyekeztek megmutatni a vidékükre, településükre jellemző disznótoros szokásokat, elkészíteni a csak rájuk jellemző fűszerezésű-ízvilágú disznóságokat, a böllérek pedig kezük gyorsaságát és a szakmaiságot: a mezőteremi Hart Tamás 7 perc alatt bontotta sebészi pontossággal és orjára a disznót, a lázári Laci–böllér pedig olyan ügyesen forgatta a kisbaltát, hogy a gerincet az agyvelővel egyben fejtette ki.

Az előző évekhez híven a megye majd’minden településéről jöttek a szaktudásukat és ismereteiket összemérni vágyók, Halmitól – Magyargéresig, Nagykárolytól Mikolán át Hadadig, sőt, idén először Királydarócról is. A mezőnyből természetesen nem hiányzott a magyar-osztrák határ melletti, dunakiliti Varga Vadászház csapata sem, akik évek óta, egy-kórusban vallják: olyan jó ez a buli, a találkozás és együttlét, hogy semmi pénzért ki nem hagynák és akár kétszer 600 kilométert is utaznának, ha kell. Természetesen nem hiányzott a Borókagyökér Egyesület sem, akik a csikóspóron egész nap hagyományos ételeket készítettek és látványosan felelevenítettek minden böllérkedéshez, disznóvágáshoz kötődő hagyományt – kézműveseik pedig szebbnél–szebb portékákkal várták a vásárlókat.

A csapatok egyébként minden eddiginél nagyobb hangsúlyt fektettek „sátruk” egyedivé tételére, legtöbb helyen a nagyanyák-nagyapák receptje alapján készülő ételek mellett elődjeik által használt tárgyakat mutattak be, alakította ki díszes falusi portákat, aggattak közel 100 éves falvédőket, terítőket – hiszen van, csak elő kell keresni a láda fiából, le kell hozni a padról, mint ahogy az erdődi és pusztadaróci csapat is tette. S bár ezért külön díjat nem kaptak ugyan, de a legszebb-virágosabb kézzel hímzett kötényt az egriek kötötték derekukra. A legmókásabbat pedig a Halmi Szupercsapat: „Még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtük.”

 Fogópálinka, hájszél, mazsolás hurka, szőrös-bőrös és forralt borok

 A helyszínen – mint ahogy egy tisztességes disznóvágáshoz illik – már kora reggel nagy volt a sürgés-forgás, 8 óra körül megérkeztek a sertések azon csapatok számára, akik nem hozták magukkal „otthonról” az áldozatot, az uniós normáknak megfelelően, először kábítópisztollyal lőtték meg az állatokat, majd gyors, futószalagszerű szúrások után minden csapat felkapta „zsákmányát”, és kezdetét is vette a verseny és annak legelső lépése: a perzselés. Legtöbben ragaszkodtak a hagyományokhoz és szalmával perzseltek, de persze voltak, akik a gyorsaságot részesítve előnyben, gázzal perzselték teljesen pőrére az állatot, és voltak akik a fatüzelésű, kézi, tekerős perzselőgéppel keltettek ámulatot a nézők körében.

Természetesen a perzselés műveletével megkezdődött a butykosok körbejárása is, s a február elejéhez képest kimondottan enyhe időben a különböző „kedélyjavító” folyadékok belülről biztosították a jelenlévők kellemes közérzetét. És egyúttal a zsűrit is munkába állították, hiszen végigkóstolva a 35 csapat fogópálinkáit kellett dönteniük, melyik is a legfinomabb. Mire az állatok tisztára csutakolva felkerültek a bontórácsra vagy állványra, a végére ért a fogópálinka kóstolása és minősítése is, az üstökben máris forrtak a borok, különlegesebbnél – különlegesebb fűszerezéssel, mazsolától citrom- és narancskarikákon át az almaszeletekig. Közben pedig dolgoztak a kések, villanásuk nyomán darabolódtak a húsok, kikanyarítódtak a sonkák, szeletelődtek a karajok és készültek a májas-véres hurkák, a kolbásztekercsek, párolódott a torosba való káposzta, a vetésiek és a City-MIK csapata forgatta a nyársra húzott malackát, míg a lázáriak már megsütve hozták ki a kemencében készült finomságot. Ráadásként – házigazdaként s a farsangot is megtisztelve – hajnalban sütött, fenséges szalagos fánkkal és hájas tésztával kínáltak minden sátruk előtt ellépőt, míg a pusztadaróciak mosolygós-tepertőkrém zsemlékkel. Kora délutánra minden csapat sátrában megsült a kolbász – hurka, elkészült a töltött és toroskáposzta és a különleges levesek (hiszen nem csak orjára főzték), feltekeredtek a kolbászkerekek – Gencsen 14, Pusztadarócon és Erdődön 10–10 méteresre, megterítődtek az asztalok, fokozódott a jókedv a különféle melegítő-italok és a napsütés hatására és a jó talpalávalónak is köszönhetően, melyre a színpadon a Röpike és a magyargéresi néptáncosok ropták, később pedig a Két Haver és a Bertici Fivérek mulattatták a több száz jelenlévőt.

A látogatók pedig egyre csak özönlöttek, ámuldoztak és kóstolgattak. Kóstolgatott a zsűri is, sőt, kérdezett és pontozott is – „Al Capone” Huszti Tamást, Bertici Kinga gasztroangyalt, Simon Zsoltot, Kacsó Zoltánt, Fastus Ştefant és Balázsi Istvánt (Iván) – rutin ide vagy oda – idén is alaposan próbára tette a sokféle finomság, végül azonban sikerült döntéseket hozniuk: az idei Böllérverseny I helyét – a Kurtinecz Péter fafaragó által a helyszínen készített vándorszobrot – Magyarcsaholy csapata vitte haza, a második helyezett Pusztadaróc csapata lett, a harmadik helyen pedig a hadadiak végeztek. A Szatmárnémeti RMDSZ keverte–kavarta-ízesítette a legfinomabb forralt bort, a City Rádió-MIK csapata kínálta a legjobb szilvapálinkát, a Csorvási Béla vezette Szatmári Vadkanok tálaltak a legízlésesebben, a Pig Stop csapat büszkélkedhetett a legjobb böllérrel, a szatmárhegyiek készítették a legjobb véres hurkát, a sárközújlakiak a legjobb hagymás vért.

A nagykárolyiaké lett a legszebb tokaszalonna, a Mezőterem kanyarította a legszebb sonkát, a börvelyiek főzték a legjobb agyaslevest, Érszakácsiban készítették a legszebb kolbászt, a vetésiek pedig a legfinomabb sült malacot, a gencsiek pedig a legszebb orjával álltak a zsűri elé. A legvidámabb csapat a pusztadaróci lett, a legvicceseb a kolcsi, a legvendégszeretőbb pedig az egri csapat. A Borókagyökér Egyesület tagjai készítették el a legfinomabb csülökpörköltet, a mikolaiak a legjobb gulyáslevest, a Vadászok társasága büszkélkedhet a legjobb körtepálinkával (az őz– és disznóhúsos töltött káposzta mellett), a lázáriak terítették meg a legszebben az asztalt, a szárazberki Hármashatár Egyesület mutatta be a legszebb szalonnát, a dunakiliti Varga Vadászház csapata készítette el a legkülönlegesebb ételt, a részeges tokányt (vendégkóstolóra készített hagymás májuk is szempillantás alatt elfogyott) a Conti Impex csapata pedig a legfinomabb kocsonyáért kapott oklevelet. Az erdődieké volt a legszebb svábgallér, a magyargéresieké a legfinomabb orjaleves. A tasnádiaké lett a legkülönlegesebb májas hurka, a túrterebesieké a legjobb toroskáposzta, a dobrai volt a legtisztább csapat, a szatmárpálfalvaiak pedig a legszebb perzseléssel büszkélkedhetnek.

 Szabó Kinga Mária