Magyargéres lelkipásztori szemmel

Magyargéres lakosainak nagy része református, magyarokon kívül romák élnek még a településen. Amióta kezdenek javulni az életkörülmények, egyre kevesebben költöznek el a faluból — mesélte lapunknak Nagy Attila lelkipásztor, aki tizenhét éve szolgál a gyülekezetben.

Magyargéres azon ritka települések egyike, ahol szinte csak reformátusok élnek. Nagy Attila lelkipásztor tizenhét éve szolgál a gyülekezetben, az igehirdetés mellett igyekszik Isten-hitre és magyarságtudatra nevelni a falu lakóit, de segítséget nyújt abban is, hogy erősödjön a fiatalok identitástudata.

— A Magyargéresi Református Egyházközség jelenleg 424 lelket számlál — tájékoztatott Nagy Attila —, amikor ide kerültem 1998-ban, 540 tagja volt a gyülekezetnek. A fogyásnak nem az elköltözés az oka, egyre kevesebben hagyják el a falut, de lényegesen megnőtt az elhalálozások száma. Ebben az évben tizenkét temetés volt és csak egy gyerek született. Az elköltözési folyamat azért állt meg, mert jó az út, könnyebben be lehet menni a városba úgy az iskolásoknak, mint a munkavállalóknak, akár tömegközlekedési eszközökkel, akár saját autókkal. I–IV. osztály még van helyben, ötödiktől már Erdődre, Krasznabéltekre vagy Szatmárnémetibe ingáznak a tanulók. A roma gyerekek Krasznabéltekre járnak, őket iskolabusz szállítja, magyar tagozat működik a roma gyerekek számára. Azok a gyerekek, akiknek szülei egy kicsit módosabbak, Szatmárnémetibe ingáznak. Erdődre azok járnak, akiknek a szülei nem tudják fizetni a városi iskolákba való ingázás költségeit. A Szatmárnémetibe való ingázás nem könnyű, egyetlen járat van, amelyik a Szatmárnémeti–Magyargéres útvonalon közlekedik, a többi továbbmegy Krasznagyöngyre, majd Ákosra, emiatt az autóbuszbérlet és a jegy ára is annyi, mintha a végállomásig mennének. A gyerekek kérhetik a bérletek árának a visszatérítését, de csak annyit térítenek vissza, amennyi a Szatmárnémeti–Magyargéres útvonalra van megszabva.

Egyházi élet

Nagy Attila arról is beszélt, hogy az egyházi élet is sokat változott az utóbbi időszakban. Ennek számtalan oka van, mindenre lehet magyarázatot adni, de minden olyan magyarázat elfogadhatatlan, ami a negatív változás irányába mutat.

— Vannak családok, akik régebben is jártak és ma is rendszeresen járnak templomba — fejtegeti a lelkipásztor. — Itt alkalmanként negyven-ötven személyről beszélhetünk. Délelőtt és délután összesen nyolcvan-száz személy vesz részt a vasárnapi istentiszteleteken. Nem lehet megfejteni, mi az oka annak, hogy vannak személyek, akik két-három hónapon át rendszeresen eljárnak az istentiszteletekre, majd hónapokig nem. Olyanok is vannak, akiknek a templomba való járásuk sikerfüggő: ha jól megy a vállalkozásuk, jól termett a föld, fontosnak tartják, hogy elmenjenek a templomba. Van egy másik réteg, akiknél éppen ennek az ellenkezője működik: ők úgy gondolják, hogy nekik nem sikerül semmi, ezért el kell menniük a templomba, hogy vigasztalást keressenek. És vannak az ünnepi keresztyének, akik karácsonykor, húsvétkor, esetleg pünkösdkor mennek templomba — sorolta a lelkész a hívek kategóriáit a templomba járás gyakorisága szerint.

Nagy Attila gyülekezete bemutatásakor fontosnak tartotta elmondani, hogy működik az ifjúsági csoport, ők részt vesznek különböző rendezvények szervezésében. Vannak, akik hétvégén jönnek haza nagyszüleikhez, és bekapcsolódnak az ifjúsági életbe. A következő évben öt fiatal fog konfirmálni, az azt követő évben hat. A nőszövetség Magyargéresen nem működik úgy, mint sok más gyülekezetben. Ha van egy rendezvény és szükség van a segítségükre, azonnal jönnek, de heti rendszerességgel nem hajlandóak összegyűlni. Három éve sikerült beindítani a diakóniai munkát a hollandiai meerkerki gyülekezet segítségével. Használt ruhákat és bútorokat hoznak, ezeket értékesítik, a befolyó összegből segítik az időseket, a nehéz körülmények között élőket és a betegeket. Évi négy alkalommal szeretetcsomagokat is kapnak a rászorulók. A parókia udvarán van egy romos épület, amit megpróbálnak felújítani és átalakítani diakóniai házzá. Ezt némiképp bonyolítja az, hogy az épület alatt lévő terület háromnegyed része egyházi tulajdonban van, negyed része a községé. A lelkipásztor bízik abban, hogy tisztázódik a jogi helyzet, hiszen a diakóniai ház az egész falu szolgálatában fog állni.

Elek György