Mai és holnapi történetek
Utoljára módositva: 2019-08-14 13:42:36

Rettentő hőség van. Ember és állat igyekszik árnyékba vonulni, a növények igyekeznek mélyebbre engedni a gyökereiket, hogy nedvességhez jussanak, de a legnagyobb erőfeszítéssel is csak a pusztulástól tudják megmenteni magukat, a fejlődésre alig van esélyük. Ember, állat és növény együtt küzd a természettel, túl akar jutni a nehézségeken, figyelmen kívül hagyva azt, hogy minden megtett út — legyen az a legeredményesebb — közelebb visz az elmúláshoz. A főtéri parkban egy idős házaspár az unokát dédelgeti: vízzel kínálják, az árnyékba ültetik, meglazítják a ruháit, hogy levegő érintse a testét, szárítsa fel az izzadtságot. Óvják az unokát, sokszor olyan dolgoktól is, amelyek az ő gyerekkorukban természetes velejárói voltak a mindennapoknak. Az ő gyerekkorukban természetes volt, hogy felügyelet nélkül játszottak a leveleiket hullató fák alatt, nyelték a port, vagy éppen gyúrták a sarat. Abban az időben az élet szépségeit jelentette az, amitől ma óvjuk gyerekeinket, nehogy valami baj érje őket. A gyerekek számára az élet most is szép, csak ők már más világban élnek. Ugyanolyan más a világ a gyerekre vigyázó nagyszülőknek is, akik az unokában felismerik saját gyermekkorukat, a gyermeket, aki mindig bennük lakozik, hiába múlnak az évek, hiába változik a világ, a gyermekkort nem lehet elveszíteni, mert az a gyermek, az az utód, aki ott van körülöttünk, nem más, mint a mi gyermekkorunk újrafelfedezése, abban a gyermekben a mi életünk folytatódik. A jelenlegi hőség, a nyár véget ér, akár egy könyvben leírt történet, amelynek befejezése elkerülhetetlen. A nyár véget ér, a gyerek felnő, a történet viszont tovább folytatódik, továbblépünk. Az unoka, akit a nagyszülők óvnak-féltenek, egyszer óvó-féltő szülő lesz, és hiába meséli majd gyerekeinek-unokáinak, hogy egykoron ott vigyáztak rá a parkban, a padon, egy fa alatt, a szökőkút mellett, annyira más lesz a világ, hogy hihetetlen lesz a régi történet. Mint ahogy hihetetlen, ha a mai szülők-nagyszülők arról beszélnének, hogy fiatalon ilyen rettentő hőségben kaszáltak a mezőn, szénát gyűjtöttek, mert akkor az volt a természetes.

Tudunk-e új véget írni a régi történeteknek? Tudunk-e felejteni és újrakezdeni? A rettentő hőség véget ér. A nyár vége egy új kor kezdete. Magunkkal visszük történeteinket — bár azokat úgysem érti majd meg senki, mégis meg kell őrizni azokat, mert a mi történetünk vége a gyerekeink történetének a kezdete.

Elek György

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Mit teszel szíved egészségének megóvása érdekében?
Naponta legalább 20 percert sétálok
Sok gyümölcsöt fogyasztok
Figyelek arra, hogy eleget aludjak
Megválogatom, milyen ételeket fogyasztok
Nem foglalkozom különösebben ilyesmivel
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. október 16.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 60 dkg sertéstarja, só, frissen őrölt bors, 3 ek. napraforgóolaj, 8 dkg füstölt szalonna, 2 fej vöröshagyma, 1 ...