Majdnem újabb tragédia történt

Pillanatok alatt égett porig az évek során több hajléktalan–családnak otthont adó Szamos parti viskó, a most benne lakó, szociális lakásért jó ideje könyörgő ötgyermekes család épp hogy megúszta.

Vastag, zsíros füstfelhő kavargott tegnap délben a Szamos jobb partján, ködbe és pernyével borítva még a Golescu hidat is – a lángokat eltakarta ugyan a töltés aljában húzódó, még zöld cserjés, de mindenki számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy az egyik viskó ég. Nyilvánvaló volt ez a két oltóautóval, percek alatt a helyszínre érkező tűzoltóknak is – s megkeményedett arcvonásaikból látszott, a múltkori tragédiára gondolnak, amikor hatan vesztették életüket a tűzben. Szerencsére ez most nem ismétlődött meg, az ötgyermekes család ki tudott menekülni az égő barakkból, igaz, irataikon és a rajtuk lévő ruhán kívül minden „vagyonuk” odaveszett és pár marék hamu maradt a hosszú évek alatt több család által deszkákból, ponyvákból, kartonokból épített „otthonból”.

„Vizet akartam melegíteni – meséli a 37 éves Gáspár Kornélia – hogy megfürdessem a tolószékben lévő fiamat. Nagyon kell rá vigyázni és rendszeresen mosdatni, nehogy felfekvése legyen. A nyáron a Szamosban fürdettem, de most már nagyon hideg van, kell a meleg víz, ha megfázik, az csak újabb gondot jelent. Akkor történt a baj, nem is láttam pontosan, hogy a tűz lángja vagy egy szikra ugrott ki és gyújtotta meg a takarókat. Alig tudtunk kiszaladni, ide fel a töltésre.” A még mindig sokkos állapotban lévő asszony azt is elmeséli, hogy három éve élnek ebben a vityillóban, azelőtt a strandi Szamos parton „laktak”, de onnan elkergették őket. Hogy ki azt nem mondja, de ugyanakkora eséllyel lehettek a városi rendőrök (aki pár nappal ezelőtt közleményben adták hírül, mekkora „razziát” és rendrakást tartottak a Szamos parti hajléktalanvilágban – azt ugyanis mindig könnyebb, mint megoldást találni a problémára és segítséget nyújtani), mint egy másik, erősebb hajléktalan–csoport. „Én már nem is tudom, mennyi ideje mind jártam Marcela Papicihoz, és kértem, könyörögtem adjanak egy szociális lakás, elég egy szoba is, csak legyen hová beköltözzünk az öt gyerekkel. Mindig elutasítottak, pedig nekem szatmári buletinem van, soha nem volt lakásom, de azt mondták, az élettársam vidéki és azért nem adnak lakást.” – magyarázza, miközben fél szemével a tűzoltók munkáját, fél szemével a gyermekeit, főleg a tolószékben ülőt őrzi.

A szerencsétlenségről értesítettük Adrian Bălajt, a Szatmárnémeti Szociális Gondozói Hivatal (SPAS) osztályvezetőjét, segítségét kérve, hogy a két felnőtt és öt gyermek nem maradjon az utcán, a szabad ég alatt. Pár órával későbbi megkeresésünkkor Bălaj elmondta, hogy a család megérkezett a SPAS–székhelyére, ahol hirtelen két lehetőséget tudtak ajánlani számukra: a gyermekeket az egyik nevelőotthonba helyezik, a szülőknek pedig máshol keresnek szállást, vagy ideiglenesen mindannyiukat az éjjeli menedékhely anya–gyermek számára kialakított részében helyezik el – mindkét opció megrémítette Gáspárékat, mert attól féltek, hogy (szociális intézmény épületei lévén), végül elveszik tőlük a gyermekeket, ezért inkább Kornélia élettársának testvérénél, Apában húzzák meg magukat. „Kiderítettük, eddig miért nem kaphattak szociális lakást – Gáspár Kornélia ugyanis hivatalosan nincs elválva, a férje nevén pedig szerepel egy lakhatásra alkalmas ingatlan – hogy az egy összedőlt ól–e vagy egyéb s hogy már hosszú évek óta nincs együtt a férjével, azt a törvény nem tudja. Mondtam neki, hogy mielőbb adja be a válópert, annál is inkább, mert hamarosan megüresedik az egyik Ostrovului utcai szociális lakás és a pontszámok és az esélyük is megvan , hogy megkapják.” – magyarázta Bălaj. Azt azonban még ő sem tudná megmondani, hogy a csak gyermeknevelési segélyből tengődő család honnan fogja előteremteni a válóperhez szükséges pénzt.

Szabó Kinga Mária