Májusfák várják a májust Sárközújlakon

A népes gyermeksereg pillanatok alatt öltöztette fel színes szalagokkal a lakodalmas terem előtt állított májusfákat, s fáradhatatlan energiával járta a lépéseket a táncházban késő estig.

Sárközújlakon tavaly elevenítették fel először (és hatalmas sikerrel) a májusfaállítás még nem teljesen elfeledett, de a közéletből már eltűnt szokását — mely nélkül pár évtizeddel ezelőtt még szinte elképzelhetetlen volt az udvarlás és május első éjszakája, főleg vidéken. Ugyanis a faállítás a kedves gesztuson túl komoly hírértékkel bírt, s valóságos íratlan „illemkódex” szabályozta a lépéseket: a lány, ha fogadta a májusfát és a legény szándékát, háromszor egymás után meggyújtott egy szál gyufát vagy gyertyát. Ha viszont a „világgyújtás” mozzanata elmaradt — akár nemtörődömségből, akár mert így utasította el az udvarlási szándékot —, azt keményen megtorolták a legények, a legtöbbször úgy, hogy egyszerűen kiemelték a nagykaput oszlopairól, s valahol a mezőn elrejtették — másnap reggel pedig az egész falu láthatta: valami malőr történt a párválasztás-udvarlás terén. Ennél nagyobb szégyen nem is igen érhetett egy lányt s a családját — talán csak az, ha egyáltalán nem kapott májusfát. A fa állítása jelzés is volt a közösség számára: az illető leány elérte a nagylányságot, járhatott már bálba is — első alkalommal a májusi bálba természetesen —, ugyanakkor egyfajta „pletykaújságként” is szolgált: melyik lány kapott nagyobbat, kié mivel volt feldíszítve, vagy épp kiét csúfította el a „haragosa”. Mindezen tudnivalókat Krupa Anna főszervező mesélte el csütörtökön délután a sárközújlaki lakodalmas terem udvarán összegyűlt sokadalomnak — megköszönve az önzetlen támogatást és segítséget, melyek lehetővé tették idén is a májusfaállítást, a Csillagocska zenekar elhívását, a zsíros kenyér uzsonnázást. Ezután következtek a rendezvény talán legnyüzsgőbb pillanatai: a fák feldíszítése. A szalagkötésből a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki lelkesen kivette a részét, majd a már színesen tarkálló fák előtt a helyi, Járjad lábam gyermeknéptánccsoport gyerkőcei táncoltak, népdalokat énekeltek, Lázár Eszter tanítványai furulyáztak, az avasújvárosi Hagyományőrzők pedig szintén dalra fakadtak. Közben megérkezett a nagyváradi Csillagocska zenekar és a jelenlévők zöme által már ismert és nagyon szeretett Benedek Árpád néptáncoktató-zenepedagógus, s kezdetét vette a táncház, melybe bekapcsolódtak Szarvas Károly egri Csodaszarvas tanítványai, a Szatmárnémeti Református Gimnázium második osztályosai és Pándi Betti tanítónő is — ezt kora este egy zsíros kenyér, tea „uzsonnaszünet” szakította meg, majd Dimény Eszter vezetésével népdalokat tanultak s énekeltek olyan lelkesedéssel, hogy visszhangzott a terem. A „lábpihentetés” után ismét körbe álltak, hejszát jártak, a Benedek Árpád által végtelen humorral elmagyarázott, új tánclépéseket tanulták és táncoltak késő estig.

Szabó Kinga Mária