Májusfás május Sárközújlakon

A népes gyermeksereg pillanatok alatt öltöztette fel színes szalagokkal és varázsolt a nyírfákból májusfát, majd fáradhatatlan energiával énekelt és járta a népi gyermekjátékok lépéseit.

Izgatott helybéli, adorjáni, kökényesdi és avasújvárosi gyermeksereg — s persze nem kevésbé izgatott szülők, nagyszülők, pedagógusok, valamint a helyi nyugdíjasklub tagjai — töltötte meg csütörtök délután a sárközújlaki lakodalmas terem udvarát, ahol már tartóba állítva várta a két nyírfa, hogy feldíszítsék, és májusfává előléptetve felállítsák őket. A kisváros hagyományőrzői három évvel ezelőtt elevenítették fel először és hatalmas sikerrel a májusfaállítás még nem teljesen elfeledett, de a közéletből már eltűnt szokását — amely nélkül pár évtizeddel ezelőtt még szinte elképzelhetetlen volt az udvarlás és május első éjszakája, főleg vidéken, hiszen a faállítás a kedves gesztuson túl komoly hírértékkel bírt, s valóságos íratlan „illemkódex” szabályozta a lépéseket, ugyanakkor egyfajta „pletykaújságként” is szolgált: melyik lány kapott nagyobbat, kié mivel volt feldíszítve, vagy épp kiét csúfította el a „haragosa” (merthogy ilyenre is volt példa szép számmal).

Az egybegyűlteket kedves dallamok, a Lázár Eszter ének-zene szakos tanárnő vezette furulyacsoport Tavaszi énekek című összeállítása köszöntötte, majd a májusfaállítás szokása elevenítődött fel egy sárközi idős hölgy hangfelvételének segítségével. Mint üdvözlőjében Krupa Anna, a Hagyományőrző Egyesület mozgatórugója fogalmazott: az udvarlás ezen szép szokása nem állta ki az idő próbáját, feledésbe merült Sárközön, és felváltotta a májusi kosár. „Számunkra most a májusfaállítás mint olyan szokás elevenedik meg, amely a közösség összetartó erejét hivatott megmutatni — a két fa, melyeket nemsokára felszalagozunk, jelképezi a sárközi és újlaki emberek életbe vetett hitét. Az pedig, hogy kicsik és nagyok együtt díszítik a fát, egy vidám és hangulatos találkozási pontot teremt a generációk között. A mai májusfaállítás már úgy mutatja be a hajdani funkcióját 'elveszített' szokást, mint a sárközújlaki magyar közösség jelképét” — fogalmazott, köszönetet mondva azon önzetlen helyi embereknek, pedagógus kollégáknak és a polgármesteri hivatalnak, akik segítették a rendezvény létrejöttét.

Ezután következtek a rendezvény talán leginkább várt és legnyüzsgőbb pillanatai: a fák feldíszítése — a szalagkötésből a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki lelkesen kivette a részét, s a vidám hangulatot az egyre inkább gyülekező esőfelhők sem borúsították el. A már színesen tarkálló fák felállítása után a rendezvény beköltözött a lakodalmas terembe, ahol a mozgalmas órák felvezetőjeként a kökényesdi Rozmaring gyermektánccsoport szatmári táncokat járt nagyon ügyesen, majd szatmári népdalok éneklésébe kezdtek a nyugdíjasklub tagjainak bevonásával, és mivel az éneklés ragadós, a részt vevő szülők is egymás után csatlakoztak a nótázáshoz — ekkor toppant be a nagyváradi Csillagocska zenekar és a jelenlévők zöme által már ismert és nagyon szeretett Benedek Árpád néptáncoktató-zenepedagógus, és kezdődött a játszás. A több mint 120 fős gyermeksereg apadhatatlan energiával énekelte-járta a kedvelt gyermekjátékokat, de nemcsak a teremben, hanem a májusfák előtt is. A zsíros kenyeres, teás szünetet követően izgalmas meglepetés, dalokkal tűzdelt hangszerbemutató következett, a „lábpihentetés” után pedig ismét körbe álltak, táncot jártak, a Benedek Árpád által végtelen humorral elmagyarázott, új lépéseket tanulták és táncoltak kora estig.

 Szabó Kinga Mária