Májusi szerenád a Reménység Központban
Régmúlt tavaszok emlékét idézték fel a nyugdíjasok a Caritas szatmárnémeti idősklubjában megtartott májusi bál keretében. A májusfaállítás és a szerenád után következett a májusi bál.
A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet Reménység Nappali Idősközpontja tegnap tartotta meg hagyományos májusi bálját. Ugyanakkor a klubtagok megemlékeztek az édesanyákról is, valamint köszöntötték az áprilisban, illetve májusban született társaikat.
A Reménység központ 24 éve állít májusfát és tart májusi bált — tudtuk meg a klubot vezető Hauler Magdolnától. Kezdetben a központot látogató idősek a Szamos-partról szerezték be a közös májusfát. Fűzi László klubtag egyszer gondolt egyet, és vitt egy nyírfacsemetét, hogy azt elültessék a központ kertjében, és legyen az intézménynek saját májusfája — mesélte az intézményvezető. Azóta a fa megnőtt, az idősek pedig örömmel aggatják tele színes szalagokkal minden évben május elején.
A májusi bál a szerenáddal kezdődött, amely a Reménység klub egyik leglátványosabb eseménye. A férfiak harmonikaszó kíséretében nótákat énekeltek a központ ablakaiban álló hölgyeknek, akik meggyújtották gyertyáikat, ezáltal jelezve, hogy elfogadták a szerenádot, szívük választottjának pedig virágot dobtak, így mutatva ki szimpátiájukat. A nyugdíjasok elérzékenyülve emlékeztek vissza a hajdani májusokra, amikor szerenádot adtak vagy éppen kaptak, élményeikről pedig szívesen meséltek.
A klub egyik leghűségesebb tagjának, Kovács Józsefnek a kedvese avasújvárosi volt, ahol hagyomány volt a májusfaállítás, így került kapcsolatba ezzel a szokással. József ugyancsak kitett magáért — egy háromméteres jegenyefát tett a szeretett hölgy kapujába. A fa aztán ott állt vagy három napig, olyan szép volt, hogy a szülők tetszését is elnyerte, meg persze a kedveséét is, akivel immár több mint 53 éve élnek boldog házasságban. A májusi szerenád József számára mondhatni családi hagyománnyá vált — az utóbbi két év kivételével évtizedeken át minden májusban zenészeket hívott, és szerenádot adott feleségének, Erzsébetnek. Hauler Magdolna mosolyogva beszélt arról, hogy a májusfaállítás egyúttal a szimpátia kifejezésének az eszköze is volt, amit Nagymajtényban, ahonnan ő származik, a falubeliek számon is tartottak. „Emlékszem, hogy reggel vitték az emberek a tejet a csarnokba, és nézték az utcán, kinek van májusfája, kinek nincs, és ha van, mekkora.”
Hogy milyen fát állítottak a kapuba, az településenként eltérő volt. Az erdődi születésű Kovács Klára például kihangsúlyozta, hogy az a májusfa, amelyet ő kapott, „az nem ostorfa volt, hanem igazi májusfa, császárfa, ami mindig éppen abban a periódusban virágzik. Olyan gyönyörű volt, olyan illata volt, hogy az egész utcát betöltötte.” A májusfaállítás és a szerenád után következett a májusi bál élő zenével.
Ez történt tegnap a klubban is. A májusi szerenád után az idősek az édesanyák tiszteletére anyák napi dalokat énekeltek, köszöntötték születésnapjukat ünneplő társaikat, majd kezdetét vette a táncmulatság.
A közös értékek, a közös élmények az igazi közösségteremtő erők. A Reménység klubba járó idősek ezért alkotnak igazi közösséget, amelynek tagjai osztoznak egymás örömeiben, és támaszt nyújtanak egymásnak a bajban.
