Máltais maraton: meglátták az embert

Isten segítségével és kegyelmével sikerült — a 113 máltais önkéntes összefogásának köszönhetően a szegények világnapján tartott maratonjuk során a tervezettnél több rászorulónak tudtak a tányér meleg étel, bundás kenyér, pulóver mellé jó szót, örömöt adni.

Eseményekkel és élményekkel teli huszonnégy óra van a Romániai Máltai Szeretetszolgálat Szatmárnémeti kirendeltsége mögött, a szervezet önkéntesei ugyanis egy egésznapos maratont szerveztek a szegények világnapján, vasárnap. Az egy napig tartó programsor komoly előkészületekkel járt, hiszen a szervezők a célcsoport minél több tagját szerették volna elérni és segíteni nekik. A tevékenység ideje alatt összesen 113 ember dolgozott együtt — közülük sokan már meglévő önkéntesek voltak (úgy mint a gyerekcsoport, Máltai Ifjúság, a szervezet idős tagjai), sokan pedig a maraton kapcsán csatlakoztak a szeretetszolgálathoz, főleg hámos, refis, kölcseys diákok. Értelemszerűen egy ekkora kaliberű feladat alapos szervezést igényelt, ezért a maraton startja előtt megbeszéléseket tartottak, amelyen részt vettek mindazok, akik segítették a munkát a nap folyamán, a programot pedig — amelyhez próbáltak ragaszkodni is vasárnap — az önkéntes-sereggel együtt tervezték meg.

Éjfélkor egy rövid megbeszéléssel indítottak, majd kezdődött is a munka: szendvicseket és forró teát készítettek elő, amit 1 órakor a fiúk magukkal is vittek a “felderítésre” — összesen 14 csapatban, kettesével indultak útnak az önkéntesek és felosztották maguk között a város különböző részeit, így sikerülhetett az, hogy körülbelül Szatmárnémeti egészét lefedték. Az éjszaka folyamán a vártnál több hajléktalannal találkoztak, olyan helyeken is akár, ahol az ember elképzelni sem tudja. Hajnali 4 órakor tértek vissza a székházhoz, ahol már javában zajlott a — mondjuk úgy: ipari mennyiségű — bundás kenyér készítése és a kakaó főzése, 6 órakor ugyanis reggelit osztottak a hajléktalanszállón éjszakázóknak. Akik természetesen nagyon örültek az önkénteseknek is, a nem várt finomságoknak is; az egyik idős hölgy elmondása szerint 10 éve nem ivott kakaós kávét. És ez volt az az állomás, ahol a friss önkéntesek szembesültek az addig talán csak frázisnak vélt kijelentés igaziságával: bárkiből, bármikor lehet hajléktalan, önhibáján kívül is, s rájöttek arra: a hajléktalanok is ugyanolyan emberek, mint mi. Aztán kora reggeltől bazárt szerveztek a szálló udvarán, ahonnan a hajléktalanok választhattak maguknak ruhákat és cipőket, illetve más olyan hasznos tárgyakat, amelyekre nekik szükségük lehet. Reggel 8 órakor érkezett az erősítés, sok fiatal csatlakozott az adventi koszorúk készítésének tevékenységébe —ezeket azokhoz a templomokhoz vitték, ahol a hívek adományokat gyűjtöttek a világnap alkalmából. Délelőtt 11 órától kezdődött a következő tevékenység: az önkéntesek ruhát válogattak a szociális idősek otthona lakói számára és más olyan eszközöket (például pelenka, járókeret,stb.), amelyek segítik a központ működését. 13 órakor érkeztek meg a Málta-házba a Szeretetszolgálat kedvezményezettjei, akiknek egy órás játékprogramot szerveztek, majd 14 órától meleg étellel kínálták meg őket (az ebédet természetesen szintén az önkéntesek készítettek, s mint egyikük fogalmazott: „Most csatlakoztam a Máltai önkéntesekhez és ebédeltetés közben jöttem rá arra, hogy mit is jelent ez. Emberek, nem mindenkinek természetes az, hogy minden nap meleg ebéddel várják haza az iskolából!”).

Aztán 15 órától szentmisén vettek részt az önkéntesek a kedvezményezettekkel együtt, amelyet ft. Román János celebrált, kiemelve: a szegények világnapja szorosan kapcsolódik Szent Erzsébethez. „Köszönöm, nekem ez elég' — ez a mondat zsenge kislánykorától, egész életén át végigkísérte Szent Erzsébetet. S ha én elégedett vagyok, és ki tudom mondani: elég, akkor marad mindenből, amit továbbadhatok. Aki nem tudja sem kimondani, sem érezni azt, hogy elég, az nem is tud segíteni.” – fogalmazott a lelkész, hangsúlyozva azt is: aki nem gazdag Krisztusban, az nincs mit adjon. Mint kifejtette, különbség van az anyagi és egzisztenciális szegénység között, s bár nincs annyi pénzünk, hogy az anyagi szegénységet megszüntessük, de van annyi erőnk, hogy másokat felemeljünk az egzisztenciális szegénységből. Nem mellesleg ez volt a maratoni napnak azon időszaka, amikor a legtöbben voltak egyszerre együtt, a Szent József templom zsúfolásig megtelt — ebből is látszik az, hogy a szervezet életében fontos szerepet kap a vallásgyakorlás és a hit megtartása. A mise után, 16 órakor a szervezet legkisebb önkéntesei, azaz a gyermekcsoport látogatott el a szatmárnémeti szociális idősek otthonában, ahol egy rövid verses-zenés előadással örvendeztették meg a bentlakókat. Eközben a Málta-házban tovább pörögtek az események, elkezdődött a vacsora készítés a hajléktalanszállóra és ezzel párhuzamosan az önkéntesek látogatást tettek városunk hat, család típusú szociális otthonában, ahová nem csak meleg ételt vittek a Kárpátia étterem felajánlásának köszönhetően, illetve édességet és gyümölcsöt, de elmaradhatatlan volt a közös játék is a fogyatékkal élőkkel, tinédzserekkel és óvodáskorú gyermekekkel, összesen 74 embernek téve szebbé az estéjét.

Aztán 19 órakor begyűjtötték az adományokat a Compasból és a Grandstandből, rendszerezték azokat, majd 20 órakor el is indult a “szállítmány” Szilágylelébe, az Edmeea Trans jóvoltából, hiszen a cég járműve az önkéntesek rendelkezésére állt a szállítás idejére, hogy a világtól elzárt kis közösségben még vasárnap este kiosztásra kerülhessenek. A munka és maraton pedig tovább folytatódott: a hajléktalanszállón kiosztották a fiatal és idősebb önkéntesek által közösen készített vacsorát — itt ismét nagy örömmel és szeretettel fogadták őket, s a kiskamaszok számára újfent tudatosult, milyen is lehet a társadalom peremén élni, és mit is jelent egy tányér meleg étel. Késő este, 22 órakor megint a konyha volt a főhadiszállás: uzsonnát készítettek az egyik szatmárnémeti romatelep iskolásai és óvodásai számára, amit aztán hétfő reggel osztottak ki számukra, s amikor Szilágyleléből visszaértek az önkéntesek egy közös maraton-zárást tartottak a székház udvarán, gyertyát gyújtottak és együtt adtak hálát a nap minden pillanatáért.

Összességében sikeres napot zár a fiókszervezet hiszen a tervezettnél sokkal több önkéntes csatlakozott a tevékenységhez, ebből adódóan pedig sokkal több munka, feladat is belefért a programba — értékeli a 24 órás maraton történéseit Hegedüs Gergő, a Romániai Máltai Ifjúság vezetője. “Szerintem nagyon jól sikerült és elváráson felül teljesített a csapat. Sok külsős önkéntesünk volt a nap folyamán, ami amellett, hogy nagyon vagánnyá és lendületessé tette az egészet, kicsikét meg is nehezítette a dolgunk a hatékony kommunikáció tekintetében, de nap végére aztán ez sem okozott gondot. Jó volt látni azt is, hogy az önkénteseink milyen lelkesen segítik egymást, ha valakinek nem volt éppen dolga (előre beosztott órarend szerint dolgoztunk) szívesen segítette társait, anélkül, hogy bárki is megkérte volna erre.” — folytatta Gergő. Elmondása szerint évek óta nem telt meg így emberekkel a Szent József templom, ezért is örül annak, hogy a maratonhoz ilyen sokan csatlakoztak.