Maradandó élmények – Szatmár megye nevezetességei

Azt hiszem, emlékezetes nap marad 2013. június 14-e a szamoskrassói Bem József Általános Iskola kisiskolásainak életében. Az iskola diákjai Szatmár megye nevezetességeit tekinthették meg egy körút során, amely a Communitas Alapítvány, az RMDSZ és a szülők támogatásával valósult meg.

Mitől marad emlékezetes?

A nap folyamán látottakról, hallottakról, átéltekről…

Reggel korán izgalom, készülődés, buszra felszállás, és kezdődik az utazás.

Elindulunk megismerni megyénket, ahol születtünk, ahol élünk, tanulunk és dolgozunk. Mert így utólag bátran mondjuk mindenkinek, hogy mennyi érték és mennyi csoda, milyen csodálatos természeti környezet a mienk, amit érdemes megnézni, értékelni elődeink munkáját, kiemelkedő személyiségekről tudni, akik tettek valamit értünk. Utazásunk első állomása Nagykároly, ahol a város talán legnagyobb nevezetessége, a Károlyi-kastély megtekintése volt a cél. Különleges látvány volt a kívül-belül felújított műemlék épület. Megcsodálhattuk a mai épület egységes eklektikus és szecessziós stílusát, amelynek értékét a 18. századi barokk elemek emelik ki. Fantasztikus élmény volt betekinteni az egykori grófi család életébe. Egy időutazásnak is tekinthetjük, amely során beléphettünk az egykori Károlyi család otthonába, lakosztályaiba, megfigyelhettük az akkoriban használt kellékeket, bútorokat. Szatmári Elemér képei és szobrai is nagy tetszést arattak.

Nem mindennapi látvány a kaplonyi Páduai Szent Antal-templom belsejében levő kripta, amely a Károlyi család kívánságára a családtagok koporsóját őrzi.

„Legyetek emlékezéssel hozzám” — írja Ady Endre nagy költőnk e címszó alatt szereplő verse mindhárom szakaszának zárósorában. Ki is érdemelte az emlékezést, hisz magyar irodalmunk gyöngyszemei közé tartozik költészete által. Mert ki ne ismerné Karácsony című versét, amelyben oly lélekmelengető gondolatok sorakoznak fel „az ő kedves kis falujáról”. Ezért is úti célunk következő állomása Adyfalva volt, ahol a gyermekek elámultak a „kicsi ház” láttán, amely ily „nagy embert” adott a világnak. Bogdándon a Sipos László Magyar Néprajzi Múzeumot tekintettük meg, utána pedig ellátogattunk a hadadi kastélyokhoz. Ezek után Ákos felé vettük utunkat, ahol a 800 éves, sok támadás és pusztítás ellenére is fennmaradt református templomot látogattuk meg. A helyi református lelkész szeretetteljes fogadtatásban részesítve kis csapatunkat, röviden bemutatta a templom történetét, szívélyesen válaszolt a gyerekek kérdéseire, távozásunkkor pedig abbéli reményét fejezte ki, hogy a jövőben sem kerüljük el Isten házát, ha utunk arra vezet, tisztelve ezzel elődeink építő munkáját és hitét. Utazásunk utolsó állomása az erdődi vár volt, ahol a nemrégiben felújított bástyát csodálhattuk meg. A körút során csodálatos élményekkel gazdagodtunk, és sok hasznos információt szerezhettünk szülőföldünkkel kapcsolatosan.

Radványi Margit tanítónő