Maradhatnak a magyar nevek
Rossz szokásává vált a szatmári prefektusnak ellene menni a magyar elnevezéseknek a városban, de már a második kisebbségellenes pert veszíti el a kormánybiztosi hivatal másodfokon.
Érvényben marad az a szatmárnémeti tanácsi határozat is, amelyik nevet adott a Romász János Sportpályának, a Lepke és Alkony utcáknak a városban, valamint az a korábbi is, amelyik a Mese utca névadásáról is döntött, miután a nagyváradi fellebbviteli bíróság jogerősen elutasította a prefektúra magyar névadást ellenző keresetét. Egy harmadik feljelentés is történt hasonló ügyben a tavalyi év végén, a legutóbbiban a Pirosberek kétnyelvű utcaneveiről szóló tanácsi határozatot támadta meg a kormánybiztosi hivatal, ám ennek még nincs kitűzve időpontja a szatmárnémeti bíróságon. „Érthetetlen számunkra, hogy a prefektúra miért támadja meg a közterületek magyar elnevezéseiről szóló városi tanácsi határozatokat, hiszen ezek egyhangúlag mennek át a városi grémium fórumain, az ellenzéknek sincs kifogása a román mellett a magyar elnevezés használata ellen ezekben az esetekben, közben a prefektúra meg módszeresen kipécézi magának ezeket, és perel” — nyilatkozta lapunknak az ügyben Kereskényi Gábor szatmárnémeti polgármester. Érdekes, hogy első fokon, Szatmárnémetiben a prefektúrának ad igazat az igazságszolgáltatás, ám a fellebbezés során, amikor már Nagyváradon tárgyalják az ügyet, és jogerős döntés születik, ott már a város kerül ki győztesen, mutatott rá a polgármester. Szatmárnémetiben a bíróság elfogadja és magáévá teszi a prefektúra indoklását, miközben Nagyváradon már objektívebben kezelik az ügyet, és rendre a város nyer.
Kereskényi elmondta, hogy a prefektúra hibásan érvel ezekben a perekben, hiszen úgy hivatkozik a 215-ös törvény vonatkozó passzusaira, hogy az csak a közintézmények elnevezéseit, a település nevét és a közérdekű közleményeket teszi kötelezővé a kisebbség nyelvén is kiírni, úgyhogy ha bármi más két nyelven kerül ki, az törvénytelen. Ezt a három dolgot valóban kötelező az adott településen élő kisebbség nyelvén is kiírni, azonban a törvény nem tiltja utcát és valamely létesítményt magyarul is elnevezni, a városi testületnek pedig az önrendelkezés tekintetében joga van azon és annyi nyelven feliratozni a köztereket, amelyiken akarja. Ezt veszi észre rendszeresen a nagyváradi bíróság, fejtette ki Kereskényi, ezért utasítja el másodfokon a prefektus magyar elnevezéseket ellenző kereseteit. A város kérhetne kártérítést a prefektusi hivataltól, amiért mellényúlásaival lefoglalja a jogi osztály erőforrásait, ám — fogalmazott a polgármester —, azonban az ilyen jellegű sikerélmény mellett jobban örülne, ha a szatmári törvényszéken is objektívebben kezelnék az ilyen ügyeket.
Princz Csaba
