Márciusi fényes szelek fújtak idén is Halmiban
A régi Ugocsa vármegye 3000 katonát adott a szabadságharcnak — de mire kötelezi a mai embert március 15–e? Semmire, ha szíve–lelke nem táplálkozik a sorsfordító eseményből.
Vasárnap emlékeztek a nemzet tavaszára, az 1848 március 15-i eseményekre Halmiban, ahol a 169 évvel ezelőtti események emlékei talán még inkább elevenebben élnek, hiszen – bár a vidék nem volt vérrel áztatott – a régi Ugocsa vármegye 3000 katonát adott a szabadságharcnak. A református templomban tartott déli, ünnepi istentiszteleten a házigazda, Elek Arnold lelkipásztor üdvözölte a helybéli és más településekről érkezett megemlékezőket, a lelkészeik kísérte dabolci, tamásváraljai, kisbábonyi híveket.
„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” — olvasta az ünnepi istentisztelet alapigéjét Kala Noémi túrterebesi lelkésznő Péter apostol első levele második fejezetéből. „Megtartásra, kegyelemre méltó nép vagytok — hallhatták a zsidók, pedig nincs már identitásuk, nem összeforrt népként vannak jelen, hiszen hosszú idő telt el amióta József Egyiptom földjére vezette őket és az Egyiptomból való szabadulás között. S e hosszú idő alatt megfeledkeztek már gyökereikről, és megfeledkeztek már Istenről is. De Isten akar velük valamit, el akarja vezetni őket az ígéret földjére. A mai ember is számtalanszor felteszi a kérdést: ki vagyok én? Mi célra születtem? Kihez tartozom? Nagyon jó lenne úgy élni az életünket, hogy tudjuk ezekre a kérdésekre a választ. Isten nem csak egy néppel, de a világ összes emberével szövetséget akar kötni. De ennek a szövetségnek feltétele van: 'ha engedelmeskedtek nekem', 'rajtam kívül ne legyen senki' — hát ezt könnyű lesz betartani, gondolják. Sokan vagyunk és sokfélék, ezért Isten sokféleképpen szólít meg, beszél hozzánk — a kérdés csak az: figyelünk–e Rá, hallgatunk–e Rá és hogyan hallgatunk? 'Ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim' — Isten az egész néppel akar beszélni, de azok nem mindig értik meg az Ő akaratát. Mi is a legfőbb célja? Hogy az Ő feltétel nélküli, tiszta, igaz szeretetét továbbítsuk!” – mondta a lelkésznő.
Az igehirdetést követően Elek Arnold lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket — ha nem is egy hagyományosnak minősíthető köszöntéssel, hiszen egyből két kérdést is nekik szegezett: „Mire kötelezi a mai embert március 15–e? Mire kötelezi a református embert a reformáció 500 éves jubileuma? Semmire. Semmire nem kötelez, ha szívem és lelkem nem táplálkozik abból, amik ezek voltak. Ha ezek az események egységgé kovácsolnak bennünket, akkor van mit ünnepelni, akkor lehet dagadó kebellel énekelni a Himnuszt, a Szózatot, és akkor már nem csak egyénekből állunk, hanem hitvalló magyar nép vagyunk — s gondolhatunk azon értékekre, amelyek által mi itt ma valakik lehetünk.” – fogalmazott.
Az ünnepi gondolatokat követően a helyi iskola Papp Erika magyartanárnő által felkészített VI–VIII. osztályos diákjai zenés összeállításukban színes részletességgel elevenítették fel 1848 március 15-ének eseményeit, többször is idézve Petőfi naplóbejegyzéseiből is, majd Magyar Lóránd képviselő fogalmazta meg ünnepi gondolatait, summázva: a magyar nemzet hősei képesek voltak átírni a Sors nagykönyvét — kis nemzet vagyunk ugyan, de a mai napig bizonyítjuk: amikor kell, tudunk és akarunk sorsunkon változtatni. Az ünnepi istentiszteletet követően előbb a cinteremben lévő emlékműnél helyezték el a megemlékezés koszorúit, majd az ünnepségen részt vevők átvonultak a temetőbe, ahhoz a kopjafához, amelyet az 1848-as szabadságharc emlékére állítottak a helybéliek 2000-ben, ahol szintén koszorúztak, s a Szózat eléneklése után — hagyomány szerint — mindenkit szeretettel vártak és fogadtak a régi felekezeti iskola épületében egy kellemes agapéra.
Szabó Kinga Mária
