Marseille – Atléítico EL-döntő Lyonban

Az Atléítico Madrid 2016 után ismét döntőt játszik egy nemzetközi kupasorozatban, míg az Olympique Marseille 2004 után jutott el újra a fináléig. A franciák a legutóbb UEFA Kupa-döntőjükben is spanyol csapattal mérkőztek – kikaptak.

Elsőként az Atlético Madrid jutott be a labdarúgó Európa Liga döntőjébe, mivel hazai pályán 1–0-ra legyőzte az Arsenalt.

Rosszabbul aligha kezdődhetett volna az Arsenalnak az elődöntő visszavágója, hiszen a londoniak csapatkapitánya, Laurent Koscielny egy ártalmatlan szituációban a földre rogyott a 7. percben, és cserét kért: a francia válogatott középhátvéd Achilles-ina elszakadt, Arsene Wenger Calum Chamberst küldte pályára a hosszas ápolás után. Koscielnyre legkevesebb fél év kihagyás vár, természetesen a világbajnokságot is otthonról nézi – és félő, sérülésére akár a karrierje is rámehet.

Az eset nem tett jót a mérkőzés ritmusának, a két együttes egyébként is legfeljebb közepesnek minősíthető játékkal rukkolt ki, kevés helyzettel körítve. Az Arsenalnak a félidő közepén volt egy kifejezetten jó periódusa, sőt, komoly lehetősége is, ám Alexandre Lacazette „nem találta a lövés gombot”, s végül egy Mesut Özil által keresztbe lőtt labda és egy Diego Godín-mentés lett az akció vége.

Az Atlético egy meccs eleji Diego Costa-helyzetet leszámítva ritkán került kapu elé, nem véletlenül járkált a lelátón ketrecbe zárt oroszlánként a vezetőedző Diego Simeone. A trénert a félidő vége kicsit megnyugtathatta: a madridiak kihagytak két helyzetet, majd a hosszabbításban megszerezték a vezetést: Jan Oblak bikázta fel a labdát, amelyet az arsenalosok rossz helyre fejeltek vissza. Thomas Parteytól Antoine Griezmannhoz került a laszti, a francia támadó pazar átadással kiugratta a balösszekötő helyén meginduló Diego Costát, a center pedig simán megőrizte a labdát Héctor Bellerín mellett, és erőből a kapuba lőtt David Ospina fölött (1–0).

Az Arsenal azzal az „apró problémával” szembesült, hogy már csak 45 perce maradt gólt szerezni, márpedig az Atlético Madrid hálója a Metropolitanóban január vége óta érintetlen maradt. Az első nagy lehetőség Aaron Ramsey előtt adódott, aki viszont hat méterről a védők szorításában nem tudta eltalálni a kaput – Simeone Atléticója ellen egy ilyen sansz elpuskázása súlyos pazarlásnak számít... Kettőé meg pláne, mivel Thomas Partey hibája után Mesut Özil hiába került jó helyzetbe, lövés helyett (megint) beadást választott, és megbánta.

A másik oldalon Griezmann rontott el több lehetőséget is, közben feltűnő volt, hogy az Arsenal belső védői mennyire nem tudnak mit kezdeni Diego Costával. Arsene Wenger bő húsz perccel a vége előtt pályára küldte Henrih Mhitarjant, aki egy jó lövéssel nyitott. Az már más lapra tartozik, hogy az Arsenal nem bírt átütő erejű támadásokat vezetni, ráadásul közben arra is ügyelt, hogy ne „fusson bele” egy Atlético-kontrába. Nem futott bele, viszont az egyenlítő gól megszerzésére az utolsó percekben már esélye sem volt – az Atlético újabb hazai mérkőzést hozott le kapott gól nélkül, és ez EL-döntőt ért a „matracosoknak.”

Wenger: „Szomorú vagyok”

Arsene Wenger nem nyer európai trófeát az Arsenallal, így búcsúzik majd a londoniaktól 22 év után. „Nagyon-nagyon szomorú vagyok, hogy ezzel a kieséssel búcsúzom az európai kupáktól a klub menedzsereként. Kemény éjszakám lesz még – a futball néha nagyon szép tud lenni, néha meg nagyon kegyetlen. Úgy gondolom, eleget tettünk a továbbjutásért, ám a sorsdöntő pillanatokban rossz döntéseket hoztunk. Gratulálok az Atlético Madridnak, sok szerencsét a döntőben – azt hiszem, egyértelmű volt, hogy ennek a párharcnak a győztese lesz a finálé favoritja” — értékelt Arsene Wenger.

Az Atlético Madrid pedig készülhet Lyonba, a május 16-i fináléra. Az európai kupákban 1994 óta először fordul elő, hogy egyazon város két csapata játszik döntőt két különböző sorozatban. Idén a Real Madrid a Bajnokok Ligájában, az Atlético Madrid pedig az EL-ben küzd a trófeáért. Nem mellékes, hogy 2014-ben és 2016-ban a két madridi gárda BL-döntőt játszott egymás ellen. Az Atléticonak ez volt a legutóbbi nemzetközi fináléja. Az EL-ben „jártasabbak” a „matracosok”, ugyanis kétszer is megnyerték a sorozatot: 2010-ben, illetve 2012-ben álltak a dobogó legfelső fokára. Utóbbit Bukarestben nyerték meg.

Segítséggel döntött az OM

Bejutott döntőbe az Olympique Marseille is, amely ugyan kikapott Salzburgban, hosszabbításban, de összesítésben 3–2-vel továbblépett.

Szinte otthon érezték magukat a párharc első felvonásán 2–0-ra nyerő Marseille-játékosok Salzburgban, ugyanis a jó kétezer francia drukker elképesztő hangulatot teremtett, a kezdés előtt tűzijátékkal és tekintélyes kiterjedésű füstköddel lelkesítette övéit – nem maradtak alul a párharcban a csendesebb osztrákok sem, ők a látványra adtak.

Ezért aztán a szakadó eső ellenére is ködbe vesztek az első perc osztrák támadásai, majd amikor végre javultak a látási viszonyok, visszasírtuk a ködöt, mivel egy-egy kisebb helyzet után kilátástalan mezőnymunkát láthattunk csak.

A pihenőt követően Valere Germain hamar eldönthette volna a továbbjutást, de hibázott ziccerben, és ahogyan ez már csak lenni szokott, jött a büntetés, ezúttal egy szép Amadou Haidara-találat képében (1–0). A vezető találat szárnyakat adott a a hazaiaknak és sorra dolgozták ki a helyzeteket. Xaver Schlager gyengécske lövését a kapuba segítette Bouna Sarr, és máris ledolgozta a hátrányát a Salzburg (2–0).

Jöhetett a ráadás, annak elején meg egy hatalmas Yohann Pelé-védés, valamint hazai mezőnyfölény, majd egy csereember döntött: egy teljesen jogtalan OM-szöglet után a portugál Rolando talált a salzburgi kapuba. A végére tartogatta a nagy dobást a Marseille, a 116. percig várt az első, a kapu felületére tartó lövéssel, ezzel együtt elképesztő játékvezetői hiba döntött ezen az elődöntőn (is).

Az Olympique Marseille az Európa Liga elődjének számító UEFA Kupában kétszer is eljutott a döntőig: 1999-ben a Parma 3–0-ra, 2004-ben pedig a Valencia 2–0-ra verte a franciákat.

Azelőtt kétszer játszott BEK/BL-döntőt: 1991-ben a Crvena zvezda büntetőpárbajjal nyert az OM ellen, 1993-ban pedig a Fabien Barthez, Jocelyn Angloma, Marcel Desailly, Rudi Völler. Didier Deschamps neveivel fémjelzett csapat az AC Milan elleni 1–0-lal szerezte meg a klub történetének egyetlen nemzetközi trófeáját.

Európa Liga, elődöntő, visszavágó:

Atléítico Madrid – Arsenal 1–0 (Diego Costa 45+2. perc). Továbbjutott: az Atlético, 2–1-es összesítéssel.

Salzburg – Olympique Marseille 2–1 (Haidara 53., B. Sarr 65. – öngól, illetve Rolando 116.; kiállítva: Haidara – Salzburg, 119.). Továbbjutott: a Marseille, 3–2-es összesítéssel.

(Nemzeti Sport)