Matató

A divatos mondás szerint vigyázz a testedre, mert egész életedet benne kell töltened! Ezzel szemben testünket nap mint nap gyötörjük, nagy csoda, hogy 70–80 évig is bírja. A mozgáshiány, az oxigénhiány, a zabálások, a rostszegény, génmódosított, sós, cukros, zsíros és adalékanyagos ételek, az elégtelen folyadékbevitel, a szintetikus gyógyszerek, a dohány, alkohol és drogok, meg a sok szénsav mind-mind testünk lassú elfajulását eredményezik, és a mai betegségek háromnegyedét okozzák. Bensőnk elsavasodott, só- és vízháztartásunk megromlott, bélflóránk elsatnyult, ami együtt az immunrendszer meggyengüléséhez vezetett, utat nyitva bajok, főleg daganatok megjelenésének. Azt az ősi bölcsességet is feledtük,mely szerint ép testben ép lélek, pedig való igaz, hogy testi békében jóval kevesebbek a stresszek és az idegzavarok. Gépkocsinkat rendszeresen vizsgáltatjuk, de ebben a kegyben testünk már nem részesül. Ha a kocsi rángat, csattog, füstöl, azonnal teszünk róla, de ha testünk jajong, inkább homokba dugjuk a fejünket. Benzinmotoros járgányba gázolajat semmiképp nem öntünk, emésztőcsatornánkat viszont állandóan tömjük ártalmas dolgokkal, felelőtlenül. Végül, akárcsak a kocsi, testünk is mindennapos ráfigyelést igényel, csodálatos szerkezete a legkisebb zavart is kijelzi, csak tudni kell észlelni. Érthetetlen sokszor, hogy valakit a világ összes dolgai érdekelnek, de a saját hónalját, mellét vagy fenekét soha meg nem nézte tüzetesebben. Mára, hál' istennek, a hosszú nemtörődömségből ocsúdva, mind többekben tudatosul, hogy a test ördögeivel nem együtt élni, hanem ellenük harcolni kell. Testünk jelzéseit értelmezni kell, ez egészségügyi ismereteket is igényel, akinek ilyen nincs, az legalább a gyermekeit taníttassa erre. A mai világban, egy szervezett családban láz-, vérnyomás- és cukormérő eszköz, de még lakmuszpapír is kell legyen. Kéthetente jó vérnyomást mérni, pláne időseknek, vérnyomásosoknak naponta, a megengedett határ 140/90 Hgmm. A mérő az érverést is méri, a percenkénti 60–85 a jó, de azt tapintani is kell a csuklónál, mert ha nem szabályos, utána kell járni. A nem cukrosok havonta mérnek cukrot, egészségesnek és cukrosnak is a legmérvadóbb az evés után 2–2,5 órára történő mérés. Láz esetén 40 fokig sok folyadékot kell fogyasztani, és nem kell rögtön lázcsillapítót venni, a láz a szervezet fegyvere a kórokozók ellen, ne üssük hát ki a kezéből a fegyvert; csak a csecsemők és idült betegek a kivételek. Az ember percenként 16–19-szer lélegzik, a szapora légzés vagy a légszomj már kóros tünet lehet. Az idült rekedtség akár súlyos bajt is jelezhet. Esténként jó a lábszárakra nézni, csont felett megnyomva észlelhető, ha dagadt, ami sokféle baj tünete lehet. Igen fontos a mellek heti önvizsgálata, bármilyen változást szakember kell lásson, pláne a klimax miatt hormonkezelést alkalmazóknál. És a férfiaknak is lehet melldaganata! Hasznos időnként a hónalj, az ágyékhajlat és a nyaki nyirokcsomókat megtapintani, rossz jel, ha duzzadtak, de nem fájnak. A vérzsírzavarok súlyos bajok forrásai, és tünetmentesek, ezért 6–12 havonta ajánlatos ellenőrizni őket. Igen fontos, hogy figyeljük ürülékeinket! A székletet meg kell nézni, erre a tálcás WC csésze alkalmasabb, mint a lecsúszós, normális a barna, formált, 1–2 nap alatti 1–4 széklet. A rekedésnek zömében nem betegség az oka, hanem a kellő mennyiségű folyadék és rost hiánya. Ha a széklet véres, vagy szurokfekete, az nagy bajt jelenthet. A heveny hasmenés (de hányás is) valamilyen, a szervezetre ártalmas dolgot ürít ki, sok folyadékot kell ilyenkor inni, de nem kell rögtön ellene tenni. Időnként a végbélnyílást is jó megtapogatni, akár tükörrel is megnézni, hogy nem észlelhető-e valami szokatlan, valami többlet vagy kinövés. A vizelés túlzott gyakorisága, vagy nehézkes volta, a vizelési fájdalom és csípődés már vizsgálatot érdemel, főleg, hogy a férfiaknál igen gyakoriak a dülmirigybántalmak. A túl színezett, piros vagy zavaros vizeletet is vizsgálni szükséges. Jó hetente megnézni a vizelet PH-ját (vegyértékét) lakmuszpapírral, mert állandó és erős savassága belső elsavasodásra utalhat. Ez utóbbit lúgosító szerekkel nem befolyásolhatjuk,hanem csakis az étrend gyökeres megváltoztatásával. A szájbűz és az állandó nyelvlepedék gombásodást is jelenthet. A hasi fájdalmaknak, puffadásnak, bélfutkározásoknak és szagos szellentéseknek leggyakoribb oka a bélflóra jelentős sérülése lehet. Ha vannak anyajegyeink, törődjünk velük, és ha változnak (nőnek, feketednek, torzulnak) forduljunk szakemberhez. Rengeteg dologról szólhatnánk még, de hát ez a kis írás nem lexikon, hanem csupán kedvcsináló testünk egészséges matatásához. Testükhöz különben nagyon különbözően viszonyulnak az emberek,van aki csodálja,de van aki nem szereti,vagy akár viszolyog tőle,látni sem kívánja. Az öreg vasány pl. a kórházban nem volt hajlandó a végbélkúpokat használni, és, talán egy kicsit büszkén is, így érvelt: — Doktor úr! Én nem nyúlok oda, és nem is nyúltam soha! Nahát! Ja igen és még valami: finnyások ezt ne olvassák!

Tisztelettel: Dr. Zagyva Miklós