Még jó, hogy nem tetszett ott lenni!

Az igazán nagy szerencse, hogy Ön nem volt jelen, amikor az az illető azt találta mondani. Amilyen heves természetűnek tetszik lenni, talán szívére vette volna az elhangzottakat. Pedig nem kell ezzel foglalkozni. Az az igazság, hogy a nagy melegben hajlamos az ember olykor nagy szavakat használni. Gondolatokat megosztani másokkal, méghozzá úgy, hogy „éppen csak” gondolkodni felejtett el előtte...

Tehát az történt a minap, hogy valaki az értékek megbecsüléséről merengett. Hangosan. Mint mondta volt, szerinte a könyvben szereplők értéket jelentenek, míg mindaz, ami a mai virtuális világban van, nos, az szemétre való.

Én is meglepődtem picikét az illető pökhendi ostobaságán. Még jó, hogy nem tetszett ott lenni. Ön mindenképpen felvetette volna, hogy az érték nem a közvetítő eszközön múlik. Meglehet, úgy fogalmazott volna, hogy „eleddig bíztam abban, hogy ez egyértelmű. Ha tetszik: a könyvek némelyike ostobaságokat tartalmaz, ellenben van olyan, gondolkodásra serkentő digitális 'üzenet', amely egész egyszerűen értéket jelent”.

Tudom, hogy alapvetően tetszik annak örülni, hogy dívik konzervatívnak lenni. Megbecsüljük a régit, a szépet, és gyanakodva fogadjuk az újat. Mindazonáltal azzal is tisztában vagyunk, hogy valahol középül lesz ebben az esetben is helyes út: megfontolva haladónak kell lenni. Nem az újjal van a gond. Amennyiben az jobb, könnyebb, élvezhetőbb stb. a korábbinál, akkor lehet használni. Szerintünk. Persze nem árt alaposan megnézni azt, hogy mi a hátránya, de alapvetően örülni kell az emberi elme — ha úgy jobban tetszik: az isteni gondviselés — legújabb diadalának. Ellenben nyilván nem kell átesni a ló túloldalára sem. Attól, hogy valami új, korántsem jobb, mint a régebbi.

Így van ez az örökös ma új eszközeivel is. Hogy az okostelefonban — a világhálónak köszönhetően — egy egész könyvtár, egy egész piac, az egész óvodai csoport stb. ott van, az jó. Ellenben nem kell megfeledkezni arról, hogy ez csak egy eszköz. Le kell tudni tenni, és például egy könyvet lapozgatva elgondolkodni az élet nagy kérdésein. Amennyiben így teszünk — s mi ketten ekként cselekszünk! —, biztosan nem kötjük az értéket ahhoz, hogy az milyen eszközön ér el hozzánk.

Megyeri Tamás Róbert