Még nem jött el a pihenés ideje

Szatmáron és Erdélyben is a vállaltnál jóval több aláírás gyűlt a Minority SafePackre, azaz a Mentőcsomag a kisebbségek számára – Egymillió aláírás az európai sokszínűségért kezdeményezésre.

„Az egyenlő bánásmód nem kiváltság, hanem minden európai polgár alapvető joga, és annak a több mint 50 millió, valamilyen nemzeti vagy nyelvi kisebbséghez tartozó európai polgár számára igenis meghatározó, hogy a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségvédelem bizonyos területei az európai uniós jog részei legyenek” — fogalmazott tegnapi sajtótájékoztatóján Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, aki többek között azért is látogatott Szatmárnémetibe, hogy személyesen is megköszönje a szatmáriaknak a Minority SafePack kezdeményezést támogató aláírásaikat, amelyekből a vártnál és vállaltnál jóval többet sikerült összegyűjteni: Szatmárnémetiben 5000-et, Szatmár megyében 18 000-et, egész Erdélyben pedig 261 000-et az ígért 250 000 helyett. „Nagyon jól teljesítettünk, de ezzel még nem jött el a pihenés ideje, egyrészt, mert bár Európa-szerte már 600 000 aláírás összegyűlt, az egymillióig van még, másrészt pedig az igazi küzdelem akkor kezdődik, amikor majd az Európai Bizottság a kezdeményezés nyomán elindít egy jogalkotási folyamatot, hiszen akkor majd a parlamentben és a tanácsban kell támogatókat keresnünk az ügyünkhöz, és segíteni a bizottságnak olyan törvénykezdeményezés megalkotásában, amely kötelező lesz minden tagország számára” — mondta a politikus, hozzátéve azt is: vannak olyan országok (például Bulgária és Görögország, ahol jelentős számú török kisebbség él), ahol nem is mertek aláírásgyűjtésbe kezdeni, mert féltek; illetve hogy vannak olyan kisebbségek, ahol oldódik a kisebbségi jog kérdése annál az egyszerű, de mégiscsak szomorú ténynél fogva, hogy napjainkban már csak az idős generáció és/vagy kulturális egyesületek szintjén beszélik az illető kisebbségi nyelvet. Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) tagjaként Sógor azt is hangsúlyozta: bár az uniós polgárok legalább 8%-a valamely őshonos nemzeti kisebbséghez tartozik, és 10%-a regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél, továbbra sincs egy uniós keretszabályozás a kisebbségek védelmére, s emiatt történik meg az, hogy a különböző tagállamokban különböző bánásmódban részesülnek a nemzeti és nyelvi kisebbségek, ugyanakkor rámutatott arra is: a „frissebben” csatlakozott tagállamokban sokkal nagyobb szándék mutatkozik a koppenhágai kritériumok, azaz a csatlakozáskor vállalt feltételek teljesítésére, mint a már régóta uniós taggá vált vagy alapító tag országokban. „A LIBE-ben születtek jelentések, kezdeményezések, vélemények; minden évben készül jelentés az uniós emberjogi helyzetről, senki nem tiltakozott ellenük vagy vétózta meg őket, hiszen érzik ennek a fontosságát, de ezek mind csak vélemények, és nincs jogi erejük” — mondta a politikus. S ha már a jog került szóba, a beszélgetés óhatatlanul a romániai jogi reformra terelődött: „Jogi reform kell, hiszen komoly gondok vannak a jogállamisággal, általános gond van a teljes igazságügyi reformmal — de ezt nem lehet sürgősségi módosításokkal és cikkelyekkel 'szájba verni' és percek alatt elintézni. Meg kell hallgatni a szakmát, meg kell hallgatni az utca emberét, és arról sem szabad megfeledkezni: sokak számára a havi 300–400 eurós fizetéssel szó szerint hozzáférhetetlen és megfizethetetlen a jogorvoslás. De nem csak az igazságügynek van szüksége reformra, hanem a közigazgatásnak is, hiszen az 50 évvel ezelőtti, Ceauşescu-féle közigazgatási reform már réges-rég elavult” — magyarázta.