Megemlékezés Krasznabélteken

A faluból százhuszonnyolc személyt deportáltak el, közülük ma már csak hárman élnek.

Szombaton a krasznabélteki svábok deportálásra emlékeztek. A Német Demokrata Fórum krasznabélteki szervezete a helyi római katolikus temetőben felállított emlékműnél várta a még élő volt deportáltakat és a már elhunytak hozzátartozóit, valamint mindazokat, akik fontosnak tartják, hogy a hetvenegy éve történt szomorú esemény áldozataira közösen emlékezzenek. Az emlékműnél dr. Ágoston Ferenc krasznabélteki római katolikus plébános mondott imát az szenvedőkért és az elhunytakért, ugyanakkor áldást adott mindazok életére, akik még életben vannak és emlékezni tudnak a deportálás szörnyű éveire. Josef Hölczli, a Német Demokrata Fórum Szatmár megyei szervezetének elnökségi tagja elmondta, a Szatmár megyéből eldeportált ötezer sváb közül négyezren tértek vissza, közülük ma már csak körülbelül százan élnek. Stefan Kaiser, a Német Demokrata Fórum Észak-Erdélyi Régiójának alelnöke arról beszélt, hogy január és február a szervezet számára a megemlékezések időszaka, amikor a svábok lakta településeken megemlékezést szerveznek, majd pedig egy közös ünnepségen emlékeznek azokra, akik a deportálás borzalmait elszenvedték. Ebben az évben a közös megemlékezés Szaniszlón volt. Pech Ferenc, az NDF krasznabélteki szervezetének elnöke a helyi megemlékezést saját költségein szervezi meg, kifejezve ezzel Isten iránti háláját, hogy a sors számára lehetőséget ad erre. Elmondta, hogy Krasznabéltekről százhuszonnyolc személyt vittek kényszermunkára, több mint tíz százalékuk nem tért vissza, jelenleg három volt deportált él: Hauler Mária, Kaplonyi Mária és Brutler Teréz. A volt deportáltak vallomásai szerint a legtöbb szenvedést a nagy hideg, a nem megfelelő ruházat és a rossz élelmiszerellátás okozta. Ami ilyen körülmények között is megtartotta őket, nem volt más, mint a hit, az emberség, valamint a szülőföld és a szeretteik utáni vágy. A résztvevők koszorúkat helyeztek el az emlékműnél, majd Pech Ferenc látott vendégül mindenkit a pincéjében.

Elek György