Megjelent a Szatmári Kalendárium 2020

Száz évvel a trianoni békediktátum után milyen lehetőség van magyarként megmaradni Szatmárban? Jóléti társadalmunk igényei mennyire 'világgá üldözők'? Mit ér nekünk a szatmári képzőművészet ma?

Kilógott a megszokott kiadványok sorából — hiszen a kövekből és lelkekből épült Szatmár kultúrájának, hagyományainak, gondolkodásmódjának, történelmének egy-egy szegletét is bemutatta —, ugyanakkor hiányt pótolt a bulvárt elkerülő, gondolkodásra késztető írásokból összeállított 2019-es Szatmári Kalendárium, és sokan firtatták: lesz-e folytatása? „A kérdésfelvetés jogos volt, hiszen az utóbbi három évtizedben nagyon sok kezdeményezésről tudunk — lapok, évkönyvek, időszakos kiadványok jelentek meg —, és ezek közül nagyon sok olyanról is, ami hamarosan megszűnt. Íme, itt van a Szatmári Kalendárium 2020, ami azt jelenti, hogy van folytatás, remélhetőleg gazdagabb, változatosabb és színvonalasabb tartalommal” — fogalmaz előszavában Elek György szerkesztő. Hiszen a kalendárium az az év napjait, évfordulókat, ünnepeket, eseményeket, jó esetben olvasmányokat is tartalmazó évkönyv, amelynek elsődleges feladata az idő múlásának jelzése — 2020 pedig egy jó darabnyi idő elteltének s egy francia kastélybeli szerződés aláírásának az évfordulója is: 1920 jelentős év a magyarság életében, történelmében, emlékezetében, hiszen a száz évvel ezelőtt történtek végképp megváltoztatták minden magyar életét; azokét is, akik a jelenlegi Magyarország határain belül maradtak, és azokét is, akik azokon kívülre kerültek. Ekkor kezdődött el a magyarság szétszóródása, hiszen a trianoni döntés után és az annak következtében kialakult helyzetek miatt a határon túli magyarok tömegesen hagyták el szülőföldjüket, egyesek a mai Magyarországra, mások Nyugatra menekültek.

Száz év nem volt elegendő, hogy rendeződjenek a dolgok. Nagyon sokan még mindig a múltat siratják, egyre kevesebben vannak, akik a jelenlegi helyzetben, a mostani lehetőségeket kihasználva igyekeznek haladni az önmegvalósítás útján, egy olyan közösséget megtartva és megerősítve, ami védelmet, biztonságot, jólétet biztosít számukra. Száz év tanulsága rá kell ébressze a magyarokat arra: a megmaradás egyetlen lehetősége annak a felismerése, hogy mindenki csak ott lehet otthon, ahol született, aki erről az otthonról lemond, az nem csak otthontalanná válik, hanem azt másnak, másoknak adja át.

A Szatmári Kalendárium 2020 írásai arra mutatnak rá, hogy a trianoni békediktátum után száz évvel igenis van lehetőség itt, Szatmár megyében magyarként élni, magyarként megmaradni, otthont teremteni a szülőföldön — teszi ezt egyrészt politikusi szemszögből, másrészt mai jóléti (?) társadalmunk igényeit, elvárásait, érzelmeit (vagy épp érzelemmentességét) körbejárva, hiszen mindezek jelentősen hozzájárulnak, ugyanakkor eredményei is annak, hogy valaki csomagolja-e a bőröndjét s indul a nagyvilágba másik, második otthont keresni. Az évkönyv kultúrtörténeti érdekessége a szatmári képzőművészek emlékezete, amelyben Muhi Sándor művészettörténész — akinek Nap-grafikái teszik hangulatossá az évkönyv naptári részét — nem csak a nagy politikai, ideológiai, társadalmi változások viharaira pillant vissza, de azt is firtatja, hogy ezek a művészek és az általuk létrehozott életművek mit is jelentenek a mai szatmári számára. De nem kevésbé érdekes-színes a Brighella Bábszínház eltelt 15 évére való visszapillantás és az egyre inkább teret hódító s divatossá váló hobbi-biogazdálkodásba való betekintés.

A Szatmári Kalendárium 2020 megvásárolható a Szatmári Friss Újság szerkesztőségében (Szatmárnémeti, Retezatului utca 23. szám) munkanapokon 8–17.30 óra között.