Megújította fogadalmát a papság

Nincs más út a szentséghez egy pap számára, mint az, amit az Eukarisztia jelöl ki — mondta a nagycsütörtöki szentmisén tartott prédikációjában Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök.

Megújította fogadalmát a papság a nagycsütörtöki szentmisén, amelyen ugyanakkor megszentelték a következő egy évben használatos olajokat is. Az eseményen az egyházmegye teljes papsága részt vett, Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök az áldozatbemutatás elején a születésnapjuknak nevezte a napot: „Ez a nap a mi születésnapunk. Kérjétek a Mindenható Isten kegyelmét a számunkra, hogy az az elkötelezettség, ami valamikor megszületett a szívünkben Isten hívására, mindig éljen, egyre gyarapodjék kegyelmekben, gyümölcsökben, azért, hogy híveinket méltóképpen, és Isten akarata szerint tudjuk szolgálni, Isten országába elvezetni.”

Szentbeszédében szintén a papság eszményére figyelt, az utolsó vacsora termének gondolatával vezetve ezt be: „Most úgy vagyunk itt, ebben a szentélyben, mint az utolsó vacsora termében. Megváltásunk misztériuma itt született, Krisztus itt adta nekünk az Eukarisztia felmérhetetlen ajándékát, itt született a papságunk is. Nagycsütörtök az Eukarisztia napja, amely, kedves paptestvérem, különösképp a mi napunk is. Mindannyiótokban tisztelem annak a Krisztusnak a képmását, akit a felszenteléskor kaptatok, azt a karaktert, amely mindnyájatokat kitörölhetetlen módon megjelölt. A megkülönböztetett szeretet jele ez, amelyben minden pap részesült, és amelyre mindig számíthat, hogy örömmel haladjon előre, vagy új lelkesedéssel kezdje újra szolgálatát, egy egyre nagyobb hűség távlatában. (…) Az emberiség történetében nincs más papság, csak Krisztusé. Mi az Ő papságában részesültünk, papságunk az Övéhez hasonló, de nemcsak a dicsőségben, hanem az áldozatban is. Ez az áldozati szempont mélyen megjelöli az Eukarisztiát, és egyben lényeges dimenziója Krisztus papságának, következésképp pedig a mi papságunknak is. A mi életünket is az kell hogy jellemezze, ami Jézus életét jellemezte az utolsó vacsorán. Nincs más út a szentséghez egy pap számára, mint az, amit az Eukarisztia jelöl ki.”

A püspök arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak és igényeljék a papok szolgálatát.

A papság a homíliát követően újította meg a szenteléskor tett ígéreteit, a püspök az eukarisztikus ima végén megáldotta a betegek olaját, az áldozás utáni könyörgést követően pedig a keresztelendők olaját és a krizmát. Ezekből a papok a szentmise után vettek, és vittek magukkal, hogy a szentségek hívek felé történő kiszolgáltatásában használják azokat.