Méltatlanul mocskolták be becsületét

Háromévi kemény munkámba — vagy inkább fogalmazzak úgy: harcomba? — került, amíg bebizonyítottam apám ártatlan voltát mindabban, amivel a „népi hatalom” éveiben megvádolták. A Weisz Ludovic, Nove Herman, Stanciu Nil és Paul Andrei (alias Pollák Endre Nagykárolyból) kreált, állítólagos háborús bűntettek koholt vádjait semmiféle bizonyíték nem támasztotta ugyan alá, de apámat 12 évi szigorított, a „román Gulág” (Nagyenyed, Fogaras, Jilava hírhedt börtönei) embertelen körülményei között letöltött fogsággal sújtották miatta. Családtagjait meghurcolták, kipellengérezték, az „elvtársak” utódai pedig még most, jóval halála után is valóságos rágalomhadjáratot folytatnak ellene. Nyolc, a korszak háborús bűneit, illetve a holokauszt szörnyűségeit taglaló kiadvány mocskolta be apám becsületes nevét soha el nem követett, aljas bűntények neki tulajdonításával csupán azért, mert Vancea Ioan 1928–1944 között a szatmári rendőrség detektívfelügyelője volt.

Én magam három éven át jártam az összes illetékes bíróságot és törvényszéket, hogy ártatlanul megvádolt apámnak legalább holtában visszaszerezhessem méltatlanul bemocskolt becsületét. Először „az ország összeomlásáért és háborús bűnök elkövetéséért” ítélték el. Ezt az ítéletet a Legfelső Bíróság semmisítette meg 1956–ban. Nem egészen egy év múlva visszamenőleg tíz évre ítélték (az addigi 12 év letöltése után!) azon a jogcímen, hogy már csak munkaköréből adódóan is „a tőkés–földesúri rendszer szolgálatában állt”. Rehabilitációs, illetve kárpótlási kérelmemet volt munkatársai és állítólagos áldozatai tanúvallomásával támasztottam alá, mégis visszautasították az illetékes fórumon. A kolozsvári katonai bíróság végül a nagyváradi Táblabíróság hatáskörébe utalta az ügyet, hogy ott aztán rájöjjenek: Szatmárnémeti törvényszékének büntetőbírósága illetékes ítélkezni benne. Végül ez is megtörtént. Most már szeretném, hogy apám ártatlansága is kapjon nyilvánosságot, ha nem is akkorát, mint az őt meghurcoló gazemberek mocskolódása.

Ezért írtam ezt a levelet. Talán holta után is békésebben pihen, hogy igazságáról tudomást szereztek ismerősei.

Fekete János