Méltó megemlékezés a Majtényi-síkon

Határon innen és túlról érkeztek zarándokok a huszonötödik alkalommal megrendezett Az élő Rákóczi-megemlékezésre. Az idei megemlékezés II. Rákóczi Ferenc halálának 280., valamint a majtényi emlékmű felállításának 140. évfordulója jegyében zajlott.

Szombaton, a Majtényi-síkon huszonötödik alkalommal rendezték meg Az élő Rákóczi nevet viselő megemlékezést, ami kezdetek óta arra figyelmeztet, hogy példát kell venni a történelem utolsó olyan szabadságharcáról, melynek vezére II. Rákóczi Ferenc egy sorba állította az akkori társadalom valamennyi rétegét nemzetiségi, vallási és rendbéli különbségtől függetlenül. Majtény község polgármesteri hivatala az emlékmű környékén elvégezte a szükséges tavaszi takarítást, hogy méltóképpen várják az emlékezőket.

Muzsnay Árpád főszervező és Gheorghe David, Majtény község polgármestere köszöntőszavai után Balogh Enikő kismajtényi református lelkipásztor a 280 éve elhunyt fejedelemről beszélt. Rákóczit egy olyan embernek nevezte, akinek tetteit halála után is követték azok, akik bíztak a szabadságban. Rákóczi szabadságért vívott harca tovább folytatódott, tettei túlélték, követendő példát szolgáltatva a mai nemzedékek számára is. Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja hangsúlyozta, hogy a méltó megemlékezés az önbecsülés feltétele. A karlócai béke után Magyarország nagyon nehéz helyzetbe került. II. Rákóczi Ferenc vállalta fel a problémák megoldását. Felismerte, hogy csak összefogással lehet megvalósítani a terveit. Kereskényi Gábor parlamenti képviselő beszédében kiemelte, hogy Szatmár megyében huszonöt éve ápoljuk Rákóczi emlékét a Majtényi-síkon, a szatmárnémeti és a vetési Rákóczi-szobroknál és más emlékhelyeken. Huszonöt éve emlékezünk arra a szabadságharcra, ami utoljára tudta összefogni az itt élő nemzetiségeket. Jelszava — „Isten, haza és szabadság” — a legfontosabb magyar szavak közé tartoznak, ezt figyelembe véve kell bíznunk önmagunkban, tettekkel kiállni a szabadságért, és hinnünk kell Istenben. Lakatos Artúr Lóránd kolozsvári történész ünnepi beszédében annak az okait kereste, hogyan jutott el Rákóczi a szimbólummá váláshoz. Az idei megemlékezés meglepetését a kismajtényi és a domahidai iskolások nemrég alakult hagyományőrző együttese okozta, akik népdalokat és néptáncokat adtak elő. Felléptek a kis- és nagymajtényi, domahidai, nagykárolyi, szilágysomlyói és pettyéni, valamint Magyarországról az ópályi, nagyecsedi és tyukodi versmondók, énekesek és néptáncosok. Díszőrséget álltak a szilágysomlyói 16-os számú Báthory István cserkészcsapat tagjai, tárogatón játszottk Nagy Csaba nyíregyházi tárogatóművész. Áldást mondott: Bencze-Kádár Bertold domahidai református lelkipásztor. A megemlékezést záró koszorúzást Balogh Sándor vezette le. A hagyományoknak megfelelően a résztvevők közül sokan ellátogattak a nagymajtényi tájházhoz, ahol Pap János tulajdonos látta vendégül őket.

Elek György