Mélység és káosz

Létezik az a szokás, hogy ha valaki hibázott, adunk neki még egy lehetőséget abban a reményben, hogy tanulva a hibájából jobban odafigyel majd, vigyáz arra, hogy ne kövessen el több hibát. Nem igazán érthető, mi az oka annak, hogy vannak olyan emberek, akik folyamatosan hibáznak, mégis mindig új lehetőséget kapnak a bizonyításra. Ilyen például Ecaterina Andronescu, aki többször bebizonyította már, hogy alkalmatlan az oktatási tárca vezetésére, mégis mindig lehetőséget kap arra, hogy rendet tegyen a tanügyben. Megbízói gondolkozhatnak úgy is, hogy ha elrontotta, tegye jóvá, de a tények azt igazolják, hogy amit ő elront, már-már jóvátehetetlen. Ha végiggondoljuk a történteket, arra következtethetünk, hogy Andronescu asszonyt nem is emiatt bízták meg újra az oktatási tárca vezetésével, hanem azért, mert nyilvánosan kérte Liviu Dragnea lemondását. Jó lenne megfejteni a politikus asszony észjárását, de több benne az átláthatatlanság, mint a logika. Dragneát alkalmatlannak tartotta a párt vezetésére, de a miniszteri megbízatást elfogadta tőle, s azóta már az alkalmasságát sem vitatja. Valahol itt kezdődnek nálunk a bajok. Ha a két személy (Dragnea és Andronescu) közül az egyik alkalmas lenne a feladata betöltésére, nem függne a másiktól. Dragnea nem kellene minisztert csináljon egy arra alkalmatlan személyből cserébe a hallgatásért, aki még mélyebbre süllyeszti az amúgy is mélyen és nagy káoszban lévő tanügyet. Azt a tanügyet, amit tehetségtelen politikusok juttattak ide, így aztán esély sincs arra, hogy tehetségtelen politikusok kiemelik majd a mélyből, és megszüntetik a káoszt. Egy ország jövője mindig a jelenkori oktatástól függ. Ha az oktatást és a nevelést politikai érdekeknek rendelik alá, akkor nem beszélhetünk fényes jövőről. Hamarosan nem az lesz a legnagyobb gond, hogy az oktatásügyi miniszter milyen megvalósíthatatlan vagy éppen az ágazatot negatívan befolyásoló intézkedéseket hoz, hanem az, hogy ha valami csoda folytán jó irányt vesznek a dolgok az ágazatban, nem lesznek, akik oktassanak. A mélységet és a káoszt meg lehet szüntetni — bár erre jelenleg nincs esély —, de szakembereket nem lehet egyik napról a másikra elővenni, és ami a legszomorúbb: nem csak a rátermett oktatókból van hiány, hanem a szülők sem mindig mutatnak járható utat példájukkal. Persze a nevelés megítélése, csakúgy, mint a valós hatása, függ a kulturális elvárásoktól, a felnőtt élettel kapcsolatos igényektől.