Merre tovább Szatmárnémeti?

Hat polgármesterjelölt, hat különböző, ám sok szegmensben igencsak hasonló város- és vállalkozásfejlesztő program, kivitelezhető és jó ötletek, megmosolyogtató „tudatlanságok”.

Örök érvényű igazság, hogy nem csak a polgármesteri tisztséget kell megnyerni, hanem aztán a várost vezetni, fejleszteni kell, és lakóinak a megélhetést biztosítani. E gondolat mentén szervezett a Romániai Patronátusok Szövetsége egy kerekasztal-beszélgetést Szatmárnémeti 10 polgármesterjelöltjével, s bár valamennyien jelezték részvételi szándékukat, végül csak hat jelölt — Kereskényi Gábor, Adrian Ştef, Adelin Ghiarfaş, Ioan Opriş, Adrian Cozma és Vasile Deac — vállalta a „kikérdezést”. A bő kétórás, teljesen politika- és vádaskodásmentes beszélgetés során elsősorban arról faggatták az érintetteket: milyen elképzeléseik/konkrét terveik vannak a megyeközpont jó ideje pangó gazdasági életének fellendítésére, milyen együttműködést terveznek — ha terveznek — a vállalkozókat, valamint a kisiparosokat tömörítő egyesületekkel, de többek között arra is kíváncsiak voltak: milyennek képzelik a Szatmárnémetiben való életet négy, illetve 20–25 év múlva.

A hat jelölt részben a választási programjában szereplő terveit ismertette, részben kötetlenül válaszolt a kérdésekre — s bár mindannyiuknak vannak nagyon jó és hasznos, ráadásul relatív könnyen megvalósítható ötleteik, bizonyos városismereti és lehetőségbeli hiányosságokra is fény derült, hiszen van jelölt, aki olyasmit akar kialakítani, ami már létezik a városban (igaz, kihasználatlanul áll), és van olyan jelölt is, aki olyan területen akarna középítményt felhúzni, amely nem a város tulajdona (s nagy valószínűséggel nem is lesz az).

A beszélgetést Constantin Jurcă, a szövetség országos alelnöke moderálta, s mint rámutatott: „Bár önök közül csak egyvalaki nyeri el a polgármesteri tisztséget, jó, sőt, kimondottan hasznos lenne, ha egyesítenék erejüket-elképzeléseiket, hiszen mindannyiuknak vannak jó ötleteik, amelyeket kár lenne veszni hagyni csak azért, mert nem az ötletgazda nyerte meg a választást” — mondta. A jelöltek öt kérdés mentén vázolták, hogyan is képzelik a gazdasági élet fellendítését és a vállalkozókkal való együttműködés szorosabbra fűzését — elsőként a választási programjukban szereplő terveket mutatva be három-három percben. S bár elhangzottak megmosolyogtató „tudatlanságok” is (olyan intézmény létrehozása, amely már létezik, olyan területen való építés, amely nem városi, hanem magántulajdonban van), szinte valamennyiüknél szerepelt a szakmunkásképzés, illetve a Nagykárolyban már évek óta kitűnően működő duális oktatási rendszer szatmárnémeti alkalmazása, hiszen mint elhangzott: hiába ajánlunk fel minden infrastrukturális lehetőséget és fiskális kedvezményt a vállalkozónak, ha nem tudunk munkaerőt, szakképzett (és nem egyfázisú munkavégzésre betanított) munkaerőt biztosítani. „Amíg nem jön létre egy politikai konszenzus a megye és a város fejlesztése érdekében, addig nem fog semmi történni, és négy év múlva is ugyanazon a szinten állunk majd, mint ahol most vagyunk” — fogalmazott Ghiarfaş, aki programjában is szorgalmazza egy úgynevezett paktum megkötését még június 5. előtt a gazdasági élet fejlesztése érdekében. Szintén jónak és kivitelezhetőnek tűnik a Ioan Opriş által javasolt ipari park létrehozása a város nyugati részén, viszont már keményebb dió Adrian Cozma felvetése: bizonyos vállalatok monopóliumának megtörése és egészséges versenyhelyzet megteremtése. Abban valamennyien egyetértettek, hogy újra életet kell lehelni Szatmárnémeti iparába — ám egyes jelöltek, magasra célozva, Kolozsvárral és Temesvárral hasonlították össze Szatmárnémetit, megfeledkezve arról: megyeközpontunk jelentősen kisebb város és nem is egyetemi központ (Kolozsvárt nagyjából annyi egyetemista van, mint Szatmárnémeti lakossága és körülbelül 15–16 000 a szatmári egyetemisták létszáma, valamint azon fiataloké, akik frissen végzett egyetemistaként ott maradtak), azaz igencsak valószínűtlen, hogy itt legyen az ország következő IT-valley-je, bármennyire szeretnék is. Viszont anno nagyon is virágzó könnyű- és konfekcióipara volt, sőt, utóbbi van most is, tehát érdemesebb lenne ilyen téren gondolkodni — érdekes módon azonban ezt egyik jelölt sem említette. A kisiparosok kamaráját vezető Hölczli József azt firtatta: a jelöltek hogyan akarják majd segíteni a közösségi fejlődés motorját képező kisvállalkozókat, ugyanis rájuk alig-alig gondolnak — ezt igazolja az a tény is, ahogy Kereskényi Gábor hangsúlyozta, hogy 2012-től jelentősen csökkent az új kis- és középvállalatok száma, viszont drasztikusan megnőtt az ilyen kategóriájú, megszüntetett cégek száma. „A kisvállalkozók megsegítésére jött létre az inkubátorház, újult meg az Iparosotthon, most mégis mindkét épület üresen és kihasználatlanul áll, mert alig tudnak létezésükről a fiatalok . Népszerűsíteni fogjuk mindkét intézményt, hiszen azzal a céllal jöttek létre, hogy segítségére legyenek a kezdő vállalkozóknak, kisiparosoknak” — nyomatékosított Kereskényi.

Szabó Kinga Mária